Tűz és víz

33. Békülési kísérlet

- Na mondom, hogy bevált a terv, kettesben voltak a szobában! - törte meg a csendet Marian.

- Nem, egyáltalán nem vált be a terv! - kiáltottam el magam az idegroham határán. 

- Nyugi Lena, mi csak - kezdett bele Clar, de nem engedtem, hogy kimagyarázza magát. Nem voltam kíváncsi a mentegetőzésére.

- Nincs csak! Miért kellett bele ütnötök az orrotokat ebbe is? - kiabáltam magamból kikelve. 

- Basszátok meg, hát azért mert ti már itt szerencsétlenkedtek hónapok óta! - szólt bele Jack is a vitába. 

- Bocs Lena, hogy nem hittem neked - csóválta a fejét Shawn, miközben bűnbánóan a vállamra tette a kezét. 

- Tőled már megszoktam - söpörtem le magamról a kezét, és beviharzottam a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót. 

Dühösen dőltem végig az ágyon, miközben még mindig behallatszott a többiek veszekedése. 

- Shawn, te is akkora egy - hallottam Clar beletörödő hangját, és biztos voltam benne, hogy most tehetetlenül legyint egyet. 

Az ajtó nyitódására lettem figyelmes, és nemsokára Clar már mellettem ült az ágyon. 

- Lena, mi tényleg csak jót akartunk. És Marian olyan szimpi, muszáj volt bevenni a tervbe. 

- De Clar, miért kellett erőltetni? 

- Ti nem látjátok magatokat! Rossz nézni ahogy szerencsétlenkedtek, meg bénáztok - sóhajtotta. Eközben kint is elült a vita, és hallottam ahogy a fiúk is bemennek a szobájukba. 

- Mi csak nem sietjük el, oké? Amúgy meg ti se vagytok a helyzet magaslatán Jackkel! 

- Még azt se tudom mit érez, oké? Engem ő még nem akart egyszer se megcsókolni, mint Shawn téged, kétszer is! 

- Most hagyjuk ezt a témát, oké? 

- Nem hagyhatod figyelmen kívül az örökkévalóságig. 

- Nem, addig valóban nem. De mára igen. 

-----------------

A nap hátralevő részében inkább azokkal voltam akik nem voltak benne ebben az ügyben, és  ügyesen elhárítottam az összes felém irányuló bocsánatkérést. 

Éjfél körül ma már az ágyban voltunk, mert már mindenki fáradt volt és álmos, a korai ébresztőnek köszönhetően. 

- Ne már Lena, meddig duzzogsz még? - bökte meg az arcom Clar, aki időközben - nem tudom, hogyan - mellém vergődött, pedig az előbb még Dia volt a mostani helyén. Én erre csak sértődötten átfordultam a hátamról a másik oldalamra. - Ne csináld már Lena! - böködött tovább. 

- Valaki aludna! - dünnyögte Dia. 

- Addig nem alszunk, míg Lena duzzog! - jelentette ki makacsul Clar. 

- Jóvanmá' Clar, nem haragszom csak hagyjál aludni! - morogtam bele a párnába, ismét felé fordulva. 

- Béke? - nyújtotta felém a kisujját, lebiggyesztett szájjal.

- "Össze se vesztünk" - mormoltam el a szokásos békülős szövegem elmosolyodva, és beleakasztottam a kisujjam az övébe. Hiába, ő volt a legjobb barátnőm, nem tudtam rá sokáig haragudni. 

- Jaj de cuki - vetette oda hozzánk Dia cinikusan. - De aludjatok már el a jó Isten áldjon meg! - vágott hozzánk egy párnát, mire mindketten nevetésben törtünk ki.  

------------------

Mikor kinyitottam a szemem, majdnem szívrohamot kaptam. 

A parton voltam, a csillagos éjszakai ég alatt, ahol csak a holdfény szolgáltatta az egyetlen fényforrást. 

És nem mellesleg, Shawn karjaiban. Szó szerint. A tengerparton voltunk, ráadásul a sziklás részen, ahol a legszebb volt a part. 

- Mi a - motyogtam, felnézve rá. 

- Békülési kísérlet - mosolyodott el. 

- Az emberrablás mióta számít békülési kísérletnek? - dünnyögtem. 

- Amióta valakinél más nem használ. 

- És te ezt mégis hogy oldottad meg? Besétáltál az erkélyajtón, felkaptál, és kisétáltál velem? - kérdeztem rá cinikusan. 

- Igen. A többiek fel se ébredtek rá - bólogatott önelégülten.

- Na szép - morogtam.

- Úgyis már megérkeztünk, szóval mindegy - tett le a talajra óvatosan. Csak most vettem észre, hogy tulajdonképpen mindketten pizsiben voltunk. Rajta is csak egy térdig érő mackónadrág volt, meg egy régi póló. 

A nagyobb sziklák takarásában kisebbek helyezkedtek el, közel a vízfelszínhez. Shawn megragadta a kezem, és a sziklák felé közeledve lassan belegázoltunk a vízbe. Ahogy a hideg víz a bőrömhöz ért, borzongás futott végig rajtam. Nem is kellett messze mennünk a parttól, mert mikor ahhoz a sziklához értünk, ami tökéletesen megfelel arra a célra, hogy helyet foglaljunk rajta, még mindig csak térdig ért a víz. 

Csak az volt a gond, hogy kicsit magasan volt a szikla, szóval amíg Shawn könnyedén felhúzta magát, én csak sikertelenül ugrándoztam. Aztán mikor ő ezt már nem bírta tovább nézni, röhögve felemelt a derekamnál fogva. 

- És mi is volt a célod ezzel az egésszel? - kérdeztem durcásan. 

- Mint mondtam: békülési kísérlet - mosolygott rám. 

- Most komolyan azt hiszed, hogy idehozol, rám nézel azzal a két szép szemeddel, és minden meg van bocsátva? - kérdeztem rá hitetlenkedve. 

- Igen - felelte, azzal a féloldalas mosollyal az arcán. - Felejtsük el ezt az egész ügyet, oké? - váltott komolyra. 

- Oké - sóhajtottam, és elmosolyodtam. Nem volt kedvem sokáig haragban lenni vele. Már csak azért sem, mert túl sok időt kell még a jövőben eltöltenünk együtt. 

Ezután feljebb sétáltunk a sziklákon, és az egyik peremén leültünk végül. Itt már lényegesen mélyebb volt a víz, és közelebb voltunk a vízfelszínhez is. 

Épp beszélgettünk valami random témáról, mikor egyszercsak közelebb húzódott hozzám, és a hátamra csúsztatta a kezét.

- Ha már újból jóban vagyunk, gondolom nem haragszol meg ezért se - szólalt meg. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, és vártam mi történik most. Végül egészen más miatt akadt el a lélegzetem, mint amire számítottam. Mert hirtelen belelökött a vízbe.

A lábam nem ért talajt, így hát felrúgtam magam a felszínre. 

- Ezt miért kaptam? - kérdeztem ingerülten, miközben kisöpörtem a hajam az arcomból. 

- Mert miért ne - röhögte el magát. 

- Akkor legalább segíts ki a vízből - úsztam elé, a szikla pereméhez. 

- Nem nem, tudom mire akarsz kilyukadni. Ilyet nem játszunk - csóválta a fejét röhögve. 

- Nem tudom felhúzni magam baszki, segíts már! - néztem rá tettetett komolysággal. 

- Na jó - nyújtotta felém a kezét sóhajtva. Én meg megragadva az alkalmat, és Shawn karját, azzal a lendülettel belerántottam a vízbe magam mellé. 

- Úgy tudtam, hogy ez lesz - söpörte hátra a haját, mikor felrúgta magát a vízfelszínre.  

- Megérdemelted - fröcsköltem le nevetve.  

Ekkor viszont megragadta mindkét karom, hogy ne tudjam tovább fröcskölni, és közelebb húzott magához.