Tűz és víz

8. Elis titka

A szobámba érve ledőltem az ágyamra, és végigpörgettem a nap eseményeit. Még mindig nehezemre esett feldolgozni, hogy Shawnnak van egy ilyen oldala is. Egyszercsak ajtó nyitódás zajára lettem figyelmes. Clar lépett be a szobámba. 

- Hallottam az ajtócsukódásokat, szóval gondoltam mostmár csak visszajöttél a szobádba. Csajszi, mesélj el mindent! - dőlt végig az ágyamon. Én pedig költői részletességgel ecseteltem a napom Shawnnal töltött részét. Clar pedig csillogó szemmel itta minden szavam, kitűnő hallgatósághoz híven.

- Na de te is meséld most el, hogy milyen volt Jackkel - mondtam mikor befejeztem a monológomat. 

- Már azt hittem meg se kérdezed - szólt vigyorogva, s egy nagy sóhaj után belekezdett. Lényeg ami lényeg, Jack mondhatni, egész aranyos volt vele, szóval most majd kicsattant az örömtől.

- Oh, már hat óra van, ideje vacsorázni - álltam fel az ágyról, nagyot nyújtózva. Ő is követett serényen, így el is indultunk ketten a menzára.

----------------

Vacsora után lementünk az udvarra, mert szépen kitisztult az idő. Így estére kisütött a nap, a gomolyfelhők is eltűntek az égről, és az idő is kellemes, enyhe meleg lett. A beton is már úgy-ahogy felszáradt az eső után. A fiúk már előbb végeztek az evéssel, ezért először Jack, Shawn és Mark jött ki kosarazni. Aztán követte őket az udvarra Rob és Ryan is. A lányoknak pedig felvetettem az ötletet, hogy mi is kimehetnénk az udvarra, ha már ilyen szép idő lett. Mi a kosárpálya melletti betonos placcra telepedtünk le, és beszélgetve néztük ahogy a fiúk kosaraznak. Aztán Dia felvetette az ötletet, hogy "felelsz vagy mersz"-ezzünk. Clar erre nagyon fellelkesült, rögtön vevő volt az ötletre. Én is belementem, jobb ötlet nem lévén. Elis vonakodva szállt csak be, mert a "mersz" részétől kissé ódzkodott. De az unszolásunkra, és hogy megígértük neki, hogy nem fogunk neki durvát mondani, beszállt ő is. Lyssa pedig egy "úgy sincs jobb dolgom"-mal elintézte. 

- Akkor kezdjük! - szólt Dia. - Én kezdem! Clar! - mutatott rá fehér hajú barátnőmre. - Felelsz vagy mersz? 

- Merek! - válaszolta lelkesen. 

- Kiáltsd azt hogy "sudár jegenyefa"! De jó hangosan! - ismertette nevetve a feladatot Dia. 

- Sudár jegenyefa! - kiáltotta Clar, de valami elképesztő hangerővel, ami még tőle is meglepő volt. A fiúk egy pillanatra abbahagyták a kosarazást, és röhögve néztek felénk. Pár, az udvaron üldögélő boszi értetlen, akár lenézőnek is nevezhetp pillantást küldött felénk. A többi felsőbb éves is nevetett egyet ezen, de különösebb figyelmet nem keltett. 

- Amúgy ott egy jegenyefa - mutattam a foci pálya melletti fára röhögve. 

- Ó, jó tudni - nevette el magát Clar. - Na de most én jövök! Elis! Felelsz vagy mersz? 

- Felelek - vágta rá. 

- Oké, hmm... -gondolkodott Clar. - Csókolóztál már?  

- Um, hát, igen - felelte kelletlenül. 

- Ú, volt már pasid, és nem tudunk róla? Na mesélj - lelkesült fel Clar. 

- Bocsi, de én erről nem szeretnék beszélni - hebegte a lány, és láthatólag egyre kellemetlenebbül érezte magát. Mindenhova nézett, csak ránk nem. 

- Na - unszolta Clar. Mindenki várakozó kíváncsisággal nézett rá.

- Hagyd már békén! - csattant fel Lyssa. - Ha nem akarja elmondani akkor minek erőlteted? - förmedt Clarre. 

- Jól van, jól van, én csak... - mentegetőzött Clar. 

- Te csak folyton mindenbe bele akarod ütni az orrod - vágta a fejéhez Lyssa. 

- Ez nem is igaz - szontyolodott el Clar. Lyssa pedig felpattant a helyéről és elviharzott. Elis pedig utána rohant, azt kiáltva hogy "ne kapd már fel a vizet ezen Lys". De Lyssa hajthatatlan volt, egy percre se torpant meg. Néztem, ahogy Elis 

- Tényleg ilyen vagyok? Mindenbe bele ütöm az orrom? - nézett maga elé szomorúan Clar. Utáltam így látni őt. Ő volt közülünk az örök optimista, aki mindig a felhők fölött járt három méterrel, szinte fájt látnom, mikor valami megbántotta.

- Nem, dehogy vagy ilyen Clar! Te csak kíváncsi voltál. És tudod hogy Lyssa már csak ilyen, kissé indulatos - vigasztaltam. 

- Ja - helyeselt Dia, és sután megveregette barátnőnk hátát. Ezután már nem volt ugyanolyan a hangulat természetesen. Senkinek nem volt már kedve játszani. Mindhárman a gondolatainkba merülve néztük, ahogy a fiúk nevetve, vidáman kosaraznak.