Tűz és víz

4. Tűzindító, csavart tűzindító

Shawnnal épp valamin röhögtünk, mikor Clar berontott a szobába. 

- Istenkém, Lena jól vagy?? - ugrott oda hozzám rémülten. Látva a viruló fejemet, ez elég alaptalan kérdés volt. 

- Persze, már sokkal jobban vagyok, ne aggódj Clar - nevettem rá. Sokat sejtető mosollyal nézett végig kettőnkön, és tudtam, most egy úgy ship született meg számára.

- Oké, ennek örülök. Halálra rémültem miattad csajszi! Amúgy mit mondott a doki? - faggatózott tovább.

- Mindent elmesélek majd, nyugi - válaszoltam neki, miközben feltápászkodtam a kanapéról. A bokám még mindig nem nagyon bírta ha ráálltam. De Shawn rögtön a segítségemre is sietett. Pontosabban felemelt a karjaiba megint, és úgy vitt át a szobámba, amit immár Clar ki tudott nyitni a kulcsommal, amit elhozott az öltözőből. 

- Szia Lena! - köszönt el Shawn, mikor letett az ágyamra, és magamra is hagyott Clarrel. 

- Wáó, ez aztán a személyiség a pálfordulás! Milyen jól elvagytok egymással! És kedves veled! Ez áttörés! - lelkendezett Clar, mikor Shawn elhagyta a szobát. 

- Szerintem csak azért ilyen velem, mert miatta ficamodott ki a bokám, és bűntudata van - vontam meg a vállam faarccal.

- Nem! Látszik rajta, hogy kedvel! - harsogta csillogó szemmel, mint mindig, ha romantikus dolgokról volt szó. Mert igen, szerinte ez is romantikus volt, ami Shawnnal és velem történt. Igaz, váratlan fordulat volt, de korán sem jelentett semmit számomra. 

- Ugyan Clar, ne képzelj már minden szituációba mást. Igen, Shawn kivételesen tényleg jófej volt és kedves, de ez nem jelent semmit. Nem történt köztünk semmi - magyaráztam szájbarágósan. 

- De most már kedveled egy kissé, nem igaz? - vont kérdőre reménykedve. 

- Nem. Eleve ő okozta a sérülésemet, miért kedvelném? Most csak ki akar engesztelni. Több mint nyolc évnyi basztatást viszont nem tud meg nem történté tenni! De akadjunk le erről a témáról légyszi.

- Oké. Mesélj, mit mondott a doki? - váltott témát Clar, érezve, hogy most tényleg nem akarok belemenni jobban a témába.

- Azt mondta, túlélem - vetettem oda, rövidre fogva az egészet.

- Hah, nagyon vicces vagy. De nyögd már ki hogy most komolyan mi van! 

- Ma, holnap, és holnapután nem mehetek be a tanórákra, két hét felmentésem van tesiből, és jövőhét pénteken kontroll. Ennyi. Röviden. 

- De kis csóri vagy! - bokszolt a vállamba tettetett sértődöttséggel. 

- Ez van. Legalább lesz időm újra végignézni a Török kezdőknek mind a három évadát - vigyorogtam. 

- Most irigy vagyok - fordított hátat durcásan. 

- Te legalább tudsz rendesen menni - röhögtem fel. 

- Ez igaz.

Ekkor becsengettek, és Clar-nek kellett mennie a következő órájára. 

- Ebédre érted jövök, és elvonszollak a menzára kajálni! - állt fel az ágyról Clar.

- Oksi. Na szia - köszöntem el tőle.

----------------------

Sóhajtva csaptam be  a könyvet, amit eddig olvastam, és csillogó szemekkel néztem a faliórára, ami az ajtó fölött lógva éppen azt jelezte, hogy bizony itt az ebédidő. Pár perce csengettek ki, szóval Clar bármikor megérkezhet hogy segítsen elvánszorogni az ebédlőig. Már a gondolattól is megborzongtam hogy rá kell állnom a lábamra. Hazdunék ha azt mondanám hogy nem fáj már ha ráállok.