Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

9.rész- Meglepetés ellenség

Mindannyian a falnak dőlve néztünk ki a fejünkből. Adame és Thom nem rég végzet a kötözésünkkel. Az oldalamat is újra kellet, mert átvéreztem a kötést. Mindenki teljesen kivolt, de én eszméltem föl legelőször. A felismerés villámként csapott belém, a terem.
- Végül is... győztünk. És vége. - szólalt meg legelőször Thom.
- Még közel sincs vége - sóhajtottam.
- Ezt, hogy érted?- nézett rám mindenki. Axel ült a szélén, mellette én, majd Aaron, Max, Matt, Adame és végül Thom.
- Nézetek körbe! Kábé 2 óránk van, hogy kitakarítsuk ezt az egész termet. Csupa genny, vér minden. Tele van fal maradékkal az egész csarnok. - pörgettem meg a dobókést, amit még az elején dobott nekem.
- De nekem még a járás is fájdalmat okoz. Nem, hogy a takarítás- fogta meg az egyik nagyobb heget a lábán Max.
- Egyébként miért kettő? Hisz péntek... vagyis hát szombat van.
- De a takarító szombat reggel is jön, főleg azért, mert tudja, hogy előző este buli volt és nem akarja, hogy oda száradjanak a dolgok és inkább bejön hétvége egyik napján, minthogy hétfő reggel ezzel szenvedjen. De viszont, ha szerencsénk van később jön.
- De szerintem előbb öltözzünk át- vetette fel az ötletet Axel.
- Szerintem egy fürdés se ártana senkinek. - rakta hozzá Thom teljesen jogosan, mivel bűzölögtünk. Így hát feltápászkodtunk egymást felhúzva és az öltözők felé vettük az irányt, de még gyorsan felszaladtunk tesi cuccainkért. Az ajtóknál ketté váltunk, én a nőibe mentem ők pedig a férfiba. A zuhanyzóknál levetkőztem, ami nem volt valami nehéz, mert a ruháim szét voltak szabdalva. Pedig ezt a pólót szerettem. A nadrágomat is csak az öv tartotta a helyén, de már az is alig. Elkezdtem leszedni magamról a halom kötést. A kezeimről, a lábamról, majd szinte az egész felső testemet behálózó gézt. Óvatosan hozzá értem a karmok okozta sebhez, de bár ne tettem volna. Szörnyen fájt. Teljesen meztelenül álltam be a zuhany alá. Sajnos tusfürdő nem volt található, de ez is épp elég volt. Megpróbáltam lekapargatni a bőrömre rátapadt vért, és a kosz réteget, ami páncélként fedte testem, de minden kis mozzanat után meg kellet állnom, mert sebbe ütköztem. A legtöbbet kimostam, de az oldalamon lévőre nem tudtam rá venni magam. Miután már tisztának nyilvánítottam magam egy kicsit még hagytam, hogy a langyos cseppek bejárják a testem minden egyes szegletét, majd halk toccsanással érjenek földet és tűnjenek el a lefolyóba. Megtörölköztem a tesi zsákomban tartott törölközővel, aztán hajamra csavartam azt. Visszavettem fehérneműemet. A testem többi részét egy egyszerű fekete legings és laza fekete póló takarta. Vállamra tekertem az apró anyagot, hogy a hajamból csöpögő víz ne a ruhámra menjen. A szakadt darabokat a tesi zsákomba hajítottam.

Az öltözővel szemben Axel állt, ugyan úgy lógót a nyakába a törölköző, mint nekem.
- Kimostad a sebeidet?- kérdezte.
- Aha
- Azt a nagyot is?- bökött a karomnyomok felé.
- Hát... - előhúzott a háta mögül egy kicsi dobozt.
- Gyere, kitisztítom.
- Nem kell, köszi.
- Ez nem kérdés volt. Most szépen le ülsz és le kezelek.
- Állva nem jó?
- Olyan fájdalmas lesz, hogy örülsz, ha ülni tudni fogsz, nem, hogy még a két lábadon tartsad magad. – Így a nem túlbiztató mondat után nem volt mit tenni leültem és falnak támasztottam a hátam. Lábam közé térdelt és megfogta a két kezem és fejem felett egy kezével oda szorított.
- Mit csinálsz?
- Nem akarom, hogy kikapard valamimet fájdalmadba. - elfogadtam válaszát és hagytam magam. Gyengéden felemelte a pólóm és felhajtotta. Valahogy egy kézzel elő készített mindent. Bele mártogatott egy nagy darab vattát az ismeretlen folyadékba. Enyhén a sebem széléhez érintette, amire felszisszentem. - Ha egy kicsit mélyebbre ment volna szerintem valami belső szerved bánta volna, bár nem vagyok jó bioszból.
- Ki gondolta volna- mosolyodtam el egy kicsit.
- Bár a szaporodás című leckében jeleskedtem a gyakorlaton - húzta egy perverz félmosolyra a száját. Csak mosolyogva megforgattam a szemem és neki döntöttem a fejem és a plafont kezdtem bámulni. Hozzá kezdett a tisztításnak a fejemet egy kicsit a falba vertem. Ezért a jövőbeli énem még leszid. Elkezdett elviselhetetlenül fájni. Mintha elvesztettem volna az eszemet próbáltam kiszabadulni, fájt maga a belém rótt nyom és hozzá társult folyadéknak köszönhető maró érzés. Lábamat, lábaival tartotta, kezeimet pedig kezeivel. Éreztem, ahogy szemem izzani kezd. Már az állkapcsom is feszült megnyúlt fogaimtól.
- Semmi gond - térített kicsit magamhoz nyugtató hangja - de ismét hozzám érintette azt a vacakot. Még ment egy ideig, majd leállt. Letette a vatta kupacot és elkezdte a fejemet simogatni. - Semmi baj. Itt vagyok. - Törölközőjével megtörölte izzadt homlokomat, majd magához rántott. Sose volt ölelkezős típus, de most még is kezei közé fogott. Talán azért, mert, ha nem lövellt volna, ki belőlem az fénycsík már holtan feküdne. Magamhoz térve vissza öleltem.
- Ezt igazán fürdés előtt is csinálhattuk volna és, akkor nem izzadtam volna.
- Ne aggódj. Jó illatod van. - szippantott nyakamban. Kicsit messzebb ment tőlem. - Gyors bekötözöm és mehetünk... egyébként a szemed még mindig narancssárgán világít.
- Bakker- megráztam fejem, hogy visszatérjen eredeti barnába.