Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

12.rész - A könyv

A forgalom az egyik percről a másikra meg háromszorozódott este 8 óra fele. Még a papírmunkát végző főnök is kijött és beállt a pult mögé, a csapos meg ki jött nekünk segíteni, bár folyamatoson váltottuk egymást.
- A bal felső sarokba valaki sört kér!
- A jobb alsóba pedig vodkát! - üvöltöztünk egymásnak már egy ideje.
- Pohártörés a két személyes asztaloknál!
- A bárnál kávét kérnek!
- A kislánynak egy narancslevet!
- Ad oda, oda viszem.
- Számlát kérnek!
- Mikor hozzák már a vodka-narancsomat?! - ez a hangismerős : Loráé.
- Ne nehezítsd meg még jobban a dolgukat!- Ez pedig Maxé... mit keresnek ezek itt? Oda sétáltam és mindkettőjüket kupán vágtam a tálcával.
- Mit kerestek ti itt? - Vontam kérdőre őket csípőre tett kézzel- ma nagyon nagy forgalmunk van.
- Iszunk!! - kiáltotta el magát Lora.
- Furán dolgozza fel, hogy a halálba küldték - súgta Max a fülembe.
- Értem - mondtam halkan- hozom az italodat, én állom- mondtam a lánynak és elindultam a bár felé.

Maxék egy óra múlva elmentek és a forgalom is csökkent, már csak pár nem igazán szomjas ember üldögélt az asztaloknál.
- Egy kávét kérnék. - léptem a bár mögött álló főnökömhöz, aki először kérdően nézett rám, de aztán bele ment a játékba:
- Máris hozom az italát - És elment készíteni nekem egy kávét. Timi leült egy székkel arrébb. Ő is mosolygott a helyzeten.
- Héj csapos!- csapott az asztalra, az ki eredetileg az italokat önti. - Kérek egy kis vodkát! - ült le Timi mellé.
- Akkor én meg egy whiskyt kérnék - szólalt meg a volt legjobb barátnőm is.
- Én meg akkor pálinkát. - foglalt helyet mellettem Zack, akinek a másik oldalán a barátnője volt.
Mi hárman, kik benne vannak a természetfeletti dolgokba nagyot sóhajtottunk. Szinte már tapintani lehetett a köztünk lévő feszültséget.
Az előbbi poénok szele elrepült. Talán megpróbálhatnék beszélgetést kezdeményezni először is Zackkel, Timivel nem menne, szerintem félhet tőlem, meg haragudhat, hogy nem mondtam el neki, ami félig érthető, de nem csak az én biztonságomról van ilyenkor szó, hanem a falkáról is. Felé pillantottam, megérezhette, mert lassan fordította felém fejét. Szemeibe megszámlálhatatlan érzelem futott végig, volt köztük megbánás, hiány, méreg, csalódás, és nem értés.
A levegő szippantva, szinte marta az orrom a Zackből áradó büdös vámpír szag. Suttogott, száját, alig résnyire nyitotta ki beszéd közbe, de én tisztán értettem:
- Te se vagy jobb illatú. - Lehet benne valami igazság.
- Műszakot váltanék- szólalt meg végül Timi.
- Gondolom, akkor te is Luna, remek megint írhatom át azt a nyamvadt beosztást, az a szerencsétek, hogy ti vagytok a legjobb munkaerő.
- Ami azt illeti - halkan mondtam- én nem... gondolom. - Száját beszédre nyitotta, de végül nem firtatta ezt az ügyet, hanem másba kezdett.
- Így nehezebb szóval egy hetet még várnotok kell.
- Ez necces lesz- suttogtuk, de egyszerre így hangosabbnak hatott. Látszik, hogy éveken át barátok voltunk és már egy rugóra jár az agyunk. Körbe néztem, felmérve a terepet arra jutottam, hogy már csak a "nem szomjas" emberek tartózkodnak itt, pedig még csak fél tíz.
- Jut eszembe!- rakta a főnök a megrendelt italokat elénk- Lunának már említettem, hogy 0-24- be akarom csinálni az egészet, persze akkor szükségünk lesz több munkaerőre, de lesz éjszakás műszak és hasonlók. Meg jó lenne bővíteni, és lehetne játékgép szoba, amihez majd engedélyt kell szereznem természetesen, de megoldom. Ja! Meg király lenne, ha egy két ételt is fel tudnák szolgálni, olyanra gondolok, hogy: meleg szendvics, rántottahúsos szendvics. - hadarta ötleteit. Nagyon szeretheti ezt a helyet, amennyi időt itt tölt nem is lepődők meg, de nem hittem volna, hogy ennyire. Tisztán látszik, hogy szívén viseli a kis kocsma sorsát. Szinte szégyellem magam, hogy csak a pénz miatt jártam, és járok sok ideje, amikor neki ez az élete. - Na de most már ideje bezárni, igaz még nincs annyi idő, de most kivételesen előbb elmehettek. - Így mindenki pakolászni kezdett, ki raktuk ittas vendégeinket, letörölgettünk és felraktuk a székeket, hogy felmoshassunk.
Farkas szag, talán Axel eljött értem, vidultam fel a gondolaton. Levettem a kötényem, leraktam az egyik asztalra és kifelé indultam.
- Sziasztok - intettem nekik köszönés képen. Kinyitottam az ajtót, de nem az a személy állt előttem, akire számítottam.
- Szia Luna! - Talán furán nézhettem rá. - Nem engem vártál?
- Dehogy Aaron, csak elvileg Axel eljött volna értem.
- Hát, úgy tűnik ez nem valósult meg. – kisebb szünetet tartott. – nekem nincs motorom az igaz, de haza tudlak kísérni, ha szeretnéd. – Kicsit elhúztam a szám, és körbe néztem, hogy nincs e közelbe, az illatát se érzem. Végül is, ha nem jött, akkor miért ne?- Legyen, menjünk.
- A közelben van egy disco, nincs kedvünk beugrani? – felvontam egyik szemöldököm.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne.
- Na, gyere már. Rád férne egy kis szórakozás. – Semmi kedvem nincs, egy csapat ittas tini közé menni, és nem is vagyok úgy öltözve.
- Nem mehetnénk inkább haza? – távolba hallottam, ahogy egy motor nyikorogva fékez, az összes motoros ilyen veszélyesen vezet?
- Legyen –forgatta meg szemeit.