Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

21.rész - Egy fiatal lány, és egy barátság

- Visszajött hozzánk, ha jobban belegondolok, de a viselkedése. – ültünk le Axel-al és Adame-el egy fa tövéhez. Kimentem a házból, hogy még csak ne is halljam, vagy érezzem.
- Úgy tűnik azért szökött el, hogy visszatérjen ide hozzánk. – fújtattam egyet és hátra vetettem a fejem.
- Szerintem az elején az volt a célja, de utána már elfelejtette miért is akart vissza jönni. Csak kitűzte magának és elérte, most meg nem tud vele mit kezdeni. – A hideg levegőtől kezdek lenyugodni. Minek húzott fel úgy, hogy alfa vagyok? Simán kinyírhattam volna... vagy rosszabb. Úgy érzem, egy darabig hadi lábon fogok vele állni, de nem csak én. Vajon itt marad velünk?
- Luna! Nyugi, mert érzem a dühödet és ettől én is dühös leszek! – csapódott le mellém Axel. – Meg szerintem a többiek is! Ugye Adame?
- Kicsit én is érzem, de nem olyan vészes, az én dühömhöz nem rak hozzá olyan sokat. Csak te érzed ennyire! – Ő már inkább elfeküdt elénk. Mostanában keveset beszélgettünk, amióta már megy egyedül a vezetésük... na, jó ez azért túlzás. Már rám hagyja jobban, hogy, hogy döntők.
Ha én vagyok az Alfa, akkor nekem kéne, rendet teremtenem a tagok között szóval nem hallgathatok a saját érzéseimre, azt kell néznem, ami a falkának jó. Azért talán egy hétig hagyom, hagy nyugodjanak le egy kicsit a kedélyek és, ha nem változik közbe lépek, addig talán én is lenyugszok, és jobban fogom kezelni a helyzetet. Igen, talán ez lesz a legjobb megoldás.
- Szerintetek korai lenne egy gyerek? – Axel-al egyszerre kaptuk a fejünket Adame-re, aki látszólag tökéletesen lefoglalt az ezen való merengés és a bárány felhők bámulása. Lehet nem kéne meglepődnöm ezen, hisz húszon valahány éves... talán huszonegy vagy kettő. Ez már részletkérdés.
- Kicsit. – mutatta az ujjával is Axel, Én, pedig amíg lehetett tartozkódtam a megszólalástól.
- Ja, lehet. – Ennyivel le is zárták? Ez egy elég komoly dolog és a fiúk ennyivel letudták, hát én már nem hiszem el őket. Értetlenül néztem hol az egyikre, hol a másikra, majd inkább én is annyiba hagytam a dolgot.
- Mindig valami közbe jön vadászat közben. – csaptam combomra és az erdő felé néztem.
- Menjetek el ketten! – legyintett Adame az erdő felé. – Axel úgy is volt már egy egyedül, szóval ketten is elboldogultuk. – Nem igazán kellet jobban győzködni minket, mert egymásra néztünk, felálltunk és futásnak eredtünk. Délnyugat felé vettük az irányt, Axel javaslatára. A hűvös szél először a hajunkba kapott bele, majd átalakulva a bundánkba. A hó hullani kezdett ezzel elhomályosítva az előttünk elterülő erdőt. A filmekbe a futós jeleneteknél, szinte nyíl egyenesen szaladnak néha-néha lehúzva a fejüket vagy kikerülve egy fatörzset, de ez a valóságba másképp néz ki, főleg ekkora sebességbe. A gyökereket át ugráljuk és cikkcakkban futunk, hogy elkerüljük a törzsekkel való ütközést. A teljesen egymás mellet lévő futásról, pedig szó sincs kivéve, ha összeütközünk, mert olyan kicsi a hely. Talpunk alatt ropogott a jegesre fagyott hó és ragadtak rá mancsainkra a tűlevelekkel karöltve. A szél szemünkbe fújta a fehér pelyheket, amik hamar el is olvadtak. Fekete bundámon szépen látszót, hogy mennyire is esik a hó.
Már közeledünk, érzem a szagukat, így inkább lelassultunk és halkabbra vettük lépteinket. Füleinket hegyezni kezdtük, és kettéváltunk. Leválasztunk egyet a többi közül és így a sérülés veszélye is kisebb meg persze így könnyebb is.

Már egyedül van két nagy és gonosz vérfarkas ellen, csak nem lehet belőle gond! Futásnak eredt mi, pedig utána, de sajnálatunkra Ő jobban ismerte az erdőt és gyorsaságunk nem szolgált túl nagy előnnyel, de feladni nem adtuk fel. A még fiatal szarvas kelet felé iramodott velünk együtt. Axel közelebb járt hozzá és próbált bele harapni, de vad hátra rugót, társamnak ez rosszul jött, de én így be tudtam érni és oldalról támadhattam. Megvagy! Innen már nem menekülsz drága. Találkozott a tekintettünk és olyan kétségbeesetten nézett, hogy megsajnáltam. Az emberi oldalam elő jött az állatias ösztönök, pedig a háttérbe szorultak. Enyhítettem a szorításom épp annyira, hogy le tudott lökni magáról, nyüszítve értem földet, de megpróbáltam azonnal fel is állni. Szerencsére semmi bajom nem lett és Axel-nek sem, és a kiszemelt áldozat is sikeresen elmenekült.
- Már megvolt! Miért engedted el? – Alakult vissza Axel és felém iramodott, talán kicsit idegesen.
- Megsajnáltam! – meghökkenve állt meg pár méterrel előttem. – Olyan fiatal, és olyan kétségbeesettek voltak a szemei.
- Jaj, te. – sóhajtott és megrázta a fejét. Nem tűnt mérgesnek, még csak nem is volt csalódott, sőt! Mosolygott.
- Most mi az? – értetlenkedtem és a fiú után mentem, aki elindult nélkülem. Szerintem, ha belelátnék, a fejébe se érteném meg a cselekedeteit és a szavait.
- A vaddisznót kevésbe sajnálnád meg szerinted? – Oh, akkor ez most a megértő és törődő Axel, vajon mikor vált át?
- Nem tudom. – vontam meg a vállát, Ő pedig egy nagy sóhajt hallatott.
- Akkor ki tudja, ha nem te? – szerintem ezt ennél gorombábban tervezte, de a hangja még is olyan szelíd volt, hogy nem tudtam magamra venni.
- Azt se tudom. – vontam vállat és mellé futottam.
- Remek alfa vagy mondhatom. Még magadról se tudsz semmit. Látom előre csodás jövőnket. – Na, ez már, majdnem olyan Axel-os volt, de még mindig hiányzott belőle, az a lekezelőség, ahogy az elején beszélt velem. Lehet, titokban már tisztel? Nem, erről csak ne is álmodozzak. – Lú!?
- Hmm? – figyeltem fel. Lehet, valamit válaszolnom kellet volna rá? Most már mindegy.
- Akkor mehet a vaddisznó? – oké, itt már meg volt a hiányzó elem a hangjába, pedig ez csak egy kérdés volt. Akárcsak, ha kétségbe vonta volna, hogy képes vagyok bármire is.
- Próbáljuk meg. – Nem lehet tudni mit, hoz a jövő, lehet, egyszer embert kell ölnöm nem, mintha most úgy érzem, képes lennék rá. Léna is állandóan a fejembe jár, hogy tehettem volna valamit ellene, de nem tettem. Axel anyja és még csak nem is tud róla. Annyira fáj.
- Mi a baj? – állt meg előttem. Bele néztem azokba a nagy barna szemekbe, és megszakad a szívem. Váratlanul nyakába ugrottam és megöleltem, szegénynek még a lélegzete is elállt. Köztünk nem igazán volt meg néha még egy baráti kapcsolat sem, vagyis nem tűnt úgy. Bár, amikor Léna meghalt az Ő karjaiba aludtam el. Kezeit óvatosan rá helyezte a hátamra. Nem maradhattunk így egész nap, így végül elhátráltam. – Ezt most miért is kaptam? – Húzta fel egyik szemöldökét és úgy nézett szemeimbe próbálva megfejteni. Várjunk! „Kaptam?" Mintha egy ajándék lenne... vagy éppen pofon. Igen az is megeshet.
- Csak nem bírtam ki és kész. – mentem tovább, mintha mi sem történt volna, mert hát, hogy máshogy kezeljem ezt a helyzetet. Nem ölelgethetek csak úgy embereket, bár visszaölelt, és a falkavezére vagyok most már hivatalosan.
- Értem. – ennyibe hagyja? Ez az! – Egyébként rossz felé mész. – azonnal lefékeztem és hátra fordultam. Egy teljesen másik irányba mutatott, én pedig lesütött szemekkel mentem most már jó irányba. – Mire gondoltál? – Persze, hogy nem hagyja annyiba! Miért is lenne ez ilyen egyszerű?!
- Mikor? – kérlek, váljon be!
- Ne tetesd, hogy kis tudatlan vagy Luna! – Hát ez bukta. Azt nem mondhatom el miért, hisz megígértem, de mi van, ha egyszer tőlem függetlenül megtudja? – És árad belőled a lelkiismeret fordulás. Csináltál valami rosszat?
- Nem! – Miért feltételez ilyet rólam? Mikor csináltam én bármi olyat?
- Farkasanyáról van szó? – a szívem hevesen dobogni kezdet és elfelejtettem levegőt venni. Egyszer így fogok megfulladni és még a természeten viselkedés se sikerült! Francba Luna! – Testi reakcióból ítélve igen. – nem jöhet rá! – Figyelj! – állt meg és maga felé fordított. – Ez egy tőled teljesen független dolog volt szóval nem tehettél ellene semmit. Benned tovább él. – És benned. – Szóval ne rágd magad ilyen felesleges dolog miatt. – Most is kényszert érzek arra, hogy megöleljem, de inkább visszafogom magam. – Érted? – csendbe bólogattam először.
- Igen. – tömör és lényegre törő válasz.
- Remek! – teljes hangulatváltozás történt a környezetbe. – Akkor indulás disznót vadászni, feltéve, ha nem ijesztettünk el az összeset ezzel a sok beszéddel.
- Csak nem. – mosolyogva vállat vontam és átalakultam, majd Ő is követett. Remélem ezt sikerül megölnöm, hisz az igazi farkasok is képesek rá, és biztosan egy igazi alfa is.