Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

27.rész - Harag és megbánás

Fölé magasodtam, mire Ő kicsit pipiskedve lábujjhegyre állt és egy apró csókot hintett alsó ajkamra, majd azonnal megpróbált elhúzódni, de semerre se tudott. Először meglepődtem, aztán valami megindult bennem. Eddig bírtam. Nagyokat lélegeztem, mikor ajkaimat az övére tapasztottam és ha lehetséges még közelebb nyomtam magam hozzá. Ajkai lassan szétnyíltak, majd átkarolta nyakam és közelebb húzott magához. Egy kezemmel végig simítottam a hátát a ruhán keresztül, majd utána meztelen bőrét. Óvatosak voltunk egymással, mintha csak félnénk: valamit elrontunk, egészen addig, amíg egy pillanatra el nem váltunk pihegve. Ekkor mindkettőnk szemébe tűz jelent meg. A következő csók már sokkal, vággyal telibb volt, hajamba markolt miközben én a térdemet becsúsztattam a lábai közé, az után egy hirtelen ötlettől vezérelve felraktam az ablakpárkányra. Végig simítottam lábat, mire azt körém fonta és mikor érezte, hogy ismét emelni fogom a másik lábával is ezt tette. Elvittem egészen az ágyig, ahol óvatosan rá fektettem. Fölé magasodtam, de most Ő nyúlt a pólóm alá. Először a hasamat simította végig, majd a hátamon írta a köröket. Egy pillanatra felültem, amíg levesszük rólam a felesleges anyagot. Visszahajoltam és nyakát kezdtem puszilgatni, végig simítottam kezein, majd a végén összekulcsoltam az enyémmel ás feljebb toltam. Egy pillanatra eltávolodtam, arca teljesen vörös volt, szemei a vágytól égtek. Lassan elkezdtem lehúzni az Ő felsőjét is: nem zavarta, segített is. Lassan mértem végig: teste tele volt horzsolásokkal és színes foltokkal, az egy-két harapásról nem is beszélve. Tenyerét szememre rakta, de én lassan eltoltam onnan, fejét oldalra fordította: zavarban volt. Közel hajoltam füléhez és mély hangon belebúgtam fülébe: gyönyörű vagy. A sérüléseit egyenként csókoltam végig miközben Ő alattam szaporán vette a levegőt néha nyöszörögve. Imádtam, hogy így itt vagyunk, imádtam, hogy ezt tehettem vele úgy, hogy élvezte és akarja. Kezeit két oldalt fogtam le, majd néztem végig rajta úgy. Olyan védtelennek tűnt így még is sugárzott belőle az erő. Talán nem lesz más alkalom egyikre se, de lehet, a testi vágyaimat most félre kell tennem. Meglepődés futott végig arcán, ahogy meglátta szemeimet vörösen izzani és az álkapcsomat szorítják, a megnőtt fogok. Beletelt neki pár másodperce, mire rá jött mit akarok csinálni. Megrázta a fejét, és megpróbálta kiszabadítani csuklóját, de nem engedtem neki.
- Axel! – hangja erőtlenül csengett – ezt nem teheted! Így akár az erődet is elveszítheted, még túl instabil ehhez. – rázta fejét.
- Inkább az erőmet, mint téged. – nyakához hajtottam a fejem mire Ő még kétségbeesetten kapálózott.
- Axel, ha... - nem folytatta, mert fogaimat, nyakába mélyesztettem, kezeit ökölbe szorította és egy néma sikoly jött ki torkán, miközben azt suttogta: nee, majd másodpercekkel később teste elernyedt.

Luna szemszöge:

Lassan nyitottam a ki a szemeim és gyorsan pislogtam. Körbe néztem és bele telt pár másodpercbe, hogy összerakjam mi történt, és most mi a helyzet.
- Axel Blake! Te szemét, én tuti kicsinállak! – sikítottam, majd mikor megláttam a rám terítetett takarót és az azon fekvő pulóverét megfogtam és elhajítottam a szoba egyik távoli sarkába. Hisztérikusan csaptam egyet az ágyra, aztán kezem a szemem elé raktam és szabályoztam a lélegzetem. Nem álltam erre még készen, álltam fel és ki sétáltam a fürdőszobába és a tükör elé álltam, levettem a nadrágot is és úgy néztem végig magamon. Szinte minden horzsolás és karc eltűnt kivéve egy harapást: a belső combomon lévő. Halványan még mindig látszódott vonala, amin végig is simítottam. Látképként jelent meg előttem, ahogy kétségbeesetten hátrálok a falhoz, de hiába, Aaron elkapja a lábamat és annál fogva húz magához közel, majd harap meg. Azt hittem ott helybe elvérzek, életembe nem sikítottam, akkorát, mint akkor, de nem hallotta meg senki. Senki. Bármit tettem egyedül maradtam, a sötét árnyakkal, amik szépen lassan szívemre telepedtek. Megráztam a fejem és kicsit megpofozgattam az arcom, úgy látszik Axel szépen döntött helyettem.
Ledobtam magamról a maradék ruhadarabot és rendesen lezuhanyoztam, majd kiszállva a kádból rendesen kifésültem a hajam és ollót ragadtam és megpróbáltam valami alakot adni neki és egyenletesre csinálni és meglepő módón nem lett rossz az eredmény. Hát igen: a faháztól jövet még az erdőbe felhívtam Édesanyámat, hogy kéne egy kis időre egy ház és szerencsére pont volt ez a ház a suli közelében, nem is kell mondanom talán, hogy amint ide értem az volt az első, hogy lefürödtem. Hajamból csak nem akart kijönni egy csomó bárhogy is próbálkoztam és csak hosszas szenvedés után jöttem rá, hogy az gyanta és bizony nem fog kijönni onnan, így levágtam. És mivel drága Axel úgy döntött ismét vérfarkas leszek, így mindegy, mert úgy is gyorsan meg nő. Fürdőköpenybe sétáltam vissza és, ahogy a végig pásztáztam a szobát megakadt a szemem a könyves polcon lévő ismeretlen papírlapra. Egy levél, Axel hagyta, ez szinte már meg alázó.