Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

6.rész- Thomas és a vámpír

,,Még éreztem, hogy Ax a karjaiba veszi mozdulatlan vékony farkas testem. Minden elsötétült és a világ megszűnik körülöttem."

Miért kellenék én neki? Vagy nekik? A bundám miatt? Vagy, mert lány vagyok? Miért vagyok különleges? Rólam beszéltek ez már biztos. Hogy értette, hogy kellek neki. Tudnak a múltkori vadászós dologról? Az lehetetlen. Miért?!
- Kellek nekik!- pattantak ki a szemeim. Mindenki rám emelte a tekintetét. Axel ágyába fekszek. Aaronon kívül mindenki itt van, és ziháló testemet nézik.
- Ezt, hogy érted Luna. - Ült mellém Adame. Vettem pár mély levegőt és meg nyugodtam.
- Hallottam, ahogy rólam beszélnek. Vagy is nagy valószínűséggel rólam, mert rám néztek.
- És mit mondtak?
- Igazából csak két szót vettem ki. A fiatalabb szájából a ,,kell" az idősebbikéből pedig ,,meglesz" és közbe engem néztek.
- Nem hangzik jól.
- Nem is az.
- Mi legyen?
- Várunk. Nem tudunk mást tenni.
- És te? Jól vagy? Miért ájultál el?
- Már jól vagyok.
- De mi történt?- siettetett Axel.
- Nem akartam, hogy érezzék rajtam a pánikot vagy a félelmet, így visszatartottam, és amikor elmentek minden egyszerre jött ki rajtam.
- Kis zöldfülű - mosolyodott el nyugtatóan Ax.
- Neked sötétedig a hajad!
- Mi?
- Nézd meg a tükörbe- oda sétált.
- Nekem nem tűnik fel.
- Mert te mindennap nézegeted és állítgatod, de én nem nézem annyit.
- Tényleg... egy kicsit- szólt a beszélgetésbe Max. Egy dünnyögés közepette a sötétedő hajú fiú elhagyta a helyiségeit.
- Amúgy hol van Aaron?- érdeklődtem.
- Amint elmentek a vámpírok elment.
- Hova?
- Nem mondta.
- Fő, hogy a falka összetart...
- Jól van, na!
- Mennyi az idő?
- Dél.
- Atya ég! Elkések a munkából és még főznöm is kell.
- Axel?
- Nagy valószínűséggel az lesz belőle. - Elsétáltam a szobája ajtajáig és bekopogtam.
- Gyere
- El tudnál vinni?- álltam előtte lehajtott fejjel.
- Persze. De mi a baj?
- Az, hogy mindig veled vitettem magamat mindenhova.
- Amíg nem hagyod, hogy újra Adame főzzön addig nem gond.
- Ne bántsd szegényt- nevettem magam el.
- Bár Mattnél jobb vagy.
- Héjj!- halottuk meg pár szobával arrébb az említett fiú hangját.
- Mikor vigyelek?
- Először lehet a koliba, mert nem tudom, milyen fűszereitek vannak?
- Nagy valószínűséggel semmilyen.
- Akkor inkább meg sem kérdezem, hogy, hogy főztetek.
- Jobb lesz, ha hozunk fűszereket.
- Akkor induljunk, mert még mindig az erdő szélén van a motor.
- Változzunk és indulás.
- Biztos jól vagy?
- Aggódsz?
- Nem. - inkább nem erőltettem ezt a témát. Látszik, hogy a lázadó korszakában van. Mindenkin látszik, hogy próbál fel nőni kivéve Ax-on. Ő nem akar megváltozni. Segítenem kell Ad-nek... többet kéne dolgoznom. Majd vállalok túl órát.

Az ajtón kifelé menet Aaronnal futottam össze.
- Szia Luna. Most hallottam mi történt! Minden rendben van? Annyira aggódtam érted. - ölelt át.
- Már jól vagyok. Megyek a koliba és hozok fűszert.
- Egyedül?
- Ax-al.
- Elkísérjelek inkább én?
- Motorral megyünk.
- Kár. De siessetek, mert aggódók érted.
- Te aggódsz értem?- mosolyodtam el.
- Érted ki nem aggódik Szivi?- ajkai fél mosolyra húzódtak.
- Akkor sietek
- Ajánlóm is.- adott egy puszit az arcomra, majd bement mellettem. Én meg lesokkolva álltam ott. Tényleg félt engem? Az elmélkedésre nem jutott több időm, mert Axel lépett ki az ajtón.
- Na indulunk vagy mi lesz?- nézett rajtam végig. - Veled meg mi van?- megráztam fejem, hogy magamhoz térjek
- Semmi, induljunk. - az erdő felé vettem az irányt. Léptek mögülem azt jelezte a fiú is követ. A fák kezdetén átalakultam magam mögé néztem, hogy ott van és elkezdtem futni. A motor ugyan úgy állt, ahogy ott hagytuk.
- Miért ragaszkodsz ennyire a motorodhoz? Miért nem engeded senkinek, hogy vezesse? - szavaimra nem figyelve ült fel a motorra és indította be.
- Jössz már vagy gyalog mész?
- Igazad van! Ne is figyelj arra, amit mondok... miért is tennéd?!- szem forgatva ültem le mögé, majd hirtelen megindult. Mostanában már nem a derekát szoktam fogni, hanem a motorba kapaszkodom ez most se történt másképp. A koliba, hamar összeszedtem a hozzá valókat az őz pörkölthöz és egy szatyorba raktam őket. A faházhoz érve elkezdtem főzni, amibe Thom segített. Adamet senki se engedte az étel közelébe... szegény. Olyan rossz lenne? Két napra elegendőt készítettem, ami mit ne mondjak ennyi embernek nem volt kis adag. A főzési idő szinte arányos volt a mennyiséggel. Szépen mindenki meg ebédelt, majd Adame-mel a szobájába vonultunk, hogy megbeszéljünk pár dolgot.
- Hogy lenne a leggazdaságosabb?
- Szerintem szinte ugyan olyan. De jobb lesz, ha egyelőre ott maradsz. Nehéz lenne megmagyarázni, plusz szerintem nem szívesen költöznél össze egy csapat tini fiúval.
- Akkor egyelőre ott maradok. Ne aggódj, Ad megoldjuk. Meg most már itt van az én fizetésem.
- Köszönöm Luna. Sokat jelent.
- Majd vállalok pár plusz órát.
- De már így is rengeteget dolgozol és még tanulnod is kell.
- Ugyan már! Nem gond! Nőből vagyok.
- De még milyen erős nőből.
- Köszi. - bokszoltam bele enyhén a vállába.
- Jobban tudod már használni az érzékeidet?
- Igen. Főleg a szemem meg a hallásom.
- Szaglás?
- Az még valahogy nem az igazi.
- Majd akkor azon is dolgozunk.
-A hallásom meg túl jó.
- Hogy érted?
-A suli másik végéből halottam, hogy a a szertárba valami folyik...
- Mi?... uhh...
- És mindig észreveszem, ha valaki puskázik vagy súg a másiknak. Kitörik a ceruzahegy. Le esik a radír... mindent.
- Ki lehet kapcsolni... már mint nem teljesen. Csak ideiglenesen.
- Tudom... mi előtt alszok kiszoktam.
- Azta... ügyes vagy. Nekem jó pár hónapba telt.
- Fejlett vagyok? Ez remek.
- Inkább csak rájössz magadtól a dolgokra...
- Igazából... olyan ünneprontó vagy- nevettem el magam.
- Jól van na!- már az ő ajkai is mosolyogtak.