Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

7.rész-Farkas anya

,,Adame zaklatottan tért vissza kábé egy óra múlva.
- Jönnek!
- Ki?
- Nem ki! Kik. Egy másik falka és egy boszorkány csoport.
- Remek combo mondhatom- forgatta meg a szemét Ax.
- És ez mit takar? Mi lesz?- érdeklődtem meg.
- Verekedés, harc, háború."

- Mit tehetünk?
- Vagy futunk és egyszer úgy is utolérnek minket és lehet, hogy váratlan lesz.
- Vagy?
- Felkészülünk itt a legrosszabbra. Talán van egy csöppnyi esély arra, hogy mi nyerünk.
- Ti melyikre szavaztok?- vontam be a többieket a beszélgetésbe. Egyhangúlag a másodikra szavaztak.
- Akkor készülődjünk- adta parancsba Matt. - Pincébe van pár farkas páncél ilyen helyzetekre.
- Legközelebb tuti leláncolunk a pincébe teli holdkor – „viccelődött" Ax.
- Az milyen- hagytam figyelmen kívül a fiút.
- Majd lent meglátod Luna. Gyertek. - a ház hátuljához vonultunk a pincelejárathoz. Pár lépcső fok vezetett a lenti térhez. A falakból láncok lógtak ki, Axel oda sétált az egyikhez.
- Ismerkedj meg Luna a lánccal. Egy hónap múlva egy csodálatos estét fogtok eltölteni.
-AXEL!- cseszte le Thom és Adame egyszerre.
- Jól van, na! Nem nektek tépte ki majdnem a gerincetek.
- Sajnos csak majdnem- suttogtam alig halhatóan.
- Héjj!- úgy látszik meghallotta.
- Gyertek ide. Itt vannak a páncélok- nyitotta ki Matt egy szekrény ajtaját. Valami nemes fémből lehettek, de gyönyörűek voltak. Ki tudja mióta állnak itt.
- Ezüst?- simítottam végig az egyiken. Minták domborodtak ki belőle. Levelek lehettek talán.
- Nem tudjuk... De Axel. Akkor veled kezdjük. - Levette az előbb fogdosott darabot. A test és a láb részei egy láncos anyaggal voltak össze kötve. Mindenkié hasonló volt Thomas-on kívül, akinek bronzos színű a páncélja. Adame mindenkire felsegítette, mert farkas alakba nehéz lenne.
- Luna neked nincs ilyen a te kis farkas méretedben.
- Akkor rajtam mi lesz?
- Gyere, megmutatom... Ez pont a te méreted. - nyitott ki egy pár méterrel arrébb helyezkedő szekrényt. Egy gyönyörű (farkas)lánc ruha volt benne. A beszűrődő lágy fénybe a pici láncszemek megcsillantak. Ahogy kivette csilingelő hangot hallatott. - Ez megfelel?- hirtelen feleszméltem.
- Persze! Ez káprázatos. - a végén szinte már suttogtam.
- Akkor változz át és feladom rád.
- Veled mi lesz?
- Majd megoldom.
- Biztos?
- Igen. - átalakultam és felsegítette rám a láncot. Könnyed volt. Szinte súlytalan. - Ez viszont ezüst. - bujtatta be a buksim egy fejvédőbe. Adame a pince egyik sarkához ment és egy ismeretlen tárgyról lehúzott egy fehér leplet. Szóval egy tükör. (A többiek már kint vannak) Oda sétáltam és megnéztem magam. Olyan vagyok, mint egy igazi harcos. Füleim hegyesen álltak az ég felé, mintha bármikor képesek lennének valakit átdöfni. A fejemen lévő ezüst kihangsúlyozza hegyes arcvonásaimat. A ruházat mögül élénken látszanak a kék vonások a szőrömön.
- Egy igazi amazonnak nézel ki ebben az öltözetbe. - zökkentet ki a csodálkozásomból a mellettem lévő fiú. Csak biccentettem egyet. - Na de menj ki most már. Pár perc és megyek utánad.
- „Biztos?"
- Igen. - szófogadóan lépkedtem fel a lépcsőfokon és próbáltam nem elesni. A fény hirtelen túl sok volt a pince félhomálya után. Amint kiléptem szinte megfagyott a levegő. Mindenki abbahagyta a kergetőzést és a tollászkodást és rám figyeltek. Mintha még egy pillanatra a lélegzetük is megállt volna.
- „WOW! Cica! Egész jól ál rajtad!"
- „Köszönöm... De mondtam már, hogy ne hívj cicának Aaron!
- „Nem rossz"- hallottam meg Ax hangját is a fejemben.
- „Úúúú! Ez nagyon menő!"- Max és Thom szinte egyszerre üzenték.
- „Köszi, srácok"- végül Adame is megérkezett. Mindenki olyan volt, mint egy lovag... csak... farkasba.
- „Álljunk körbe és figyeljünk, honnan jönnek. Ha egy irányból, akkor abba az irányba, ha meg körbe vesznek arra is fel leszünk készülve"- tettük, amit mondott és vártunk.
Még sosem láttam boszorkányokat. Olyanok lehetnek, mint bármelyik másik ember? Talán gyönyörűek és selyem ruhába mutatkoznak meg? Vagy tipikus boszorkány ruházatba egy bibircsókkal az orrukon. Nem volt időm tovább gondolkodni ezen.