Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

11.rész- Telihold

Mintha az idő megállt volna, amíg mi bent csevegtünk. Hófehérke és Piroska még mindig a sziklán ültek, és hevesen gesztikulálva szót váltottak. A csapat többi tagja ugyan onnan nézték őket, ahol hagytuk őket. Egyszer-kétszer súgtak pár dolgot a másiknak, de a figyelmüket inkább a két különleges kötötte le. A mohás kőzettől, alig egy méterre álltunk meg.
- Na, mi lesz Kyle? - Vetett Thomasra egy pillantást, majd vonakodva, de megszólalt.
- Egye-fene, maradok... - könnyebben ment, mint gondoltam. Thom büszkén húzta ki magát, a válasz hallatán.
- Hogy győzted meg? - valaki legalább tud rá hatni, ha már nekem nincs meg ez a képességem.
- Titok. - És, ha Thom-on múlik nem is lesz meg, soha.
- De, hogy jutok ki az árvaházból? - pillanatnyi gondolkodás után, jöttem rá a válaszra. Adame felé fordultam, majd vissza a két fiúhoz.
- Hát nem egyértelmű? Adame örökbe fogad. Elmúlt 18 éves... bőven
- Héjj!- akadt ki, Adame a korára tett apróbb megjegyzés miatt.
- És itt fogsz élni. - fejeztem be a mondatot, amit az előbb oly csúnyán félbeszakítottak.
- Repesek az örömtől, hogy egy kupac vérfarkas közt kell tengetnem napjaim.
- Plusz egy vadász - pattogott Lora oda hozzánk... ki engedte el? - Ne nézz már így rám Luna, nem foglak kinyuvasztani, már más a célpontom - húzta cinkos mosolyra a száját.
- És mégis ki? – húztam fel egyik szemöldökömet és vártam a folytatást, ami csakhamar jött is.
- Kik a halálba akartak lökni engem. – húzta ki magát büszkén beszéd közben.
- Szóval vadászokra fogsz... vadászni? – elég furán hangzik, de végül is, ilyennek is kell lennie.
- Bizony! – bólintott egyet mellé ezzel is nyomatékosítva.
- Nem élhetnénk nyugodt, békés életet, ahol senki se akar megölni senkit?- a csapat feje láttán a válasz egyértelművé vált számomra: Nem.
- Mit mondtatok, hogy is hívják az újoncot? – nézett az említett felé.
- Te is az vagy.
- De ő még jobban, szóval mi néven szólíthatom?
- Kyle vagyok - előzött meg minket a kis vöröske.
- Szia! Én Lora vagyok!- nyújtotta felé karját, de a fiú jelét sem mutatta annak, hogy el akarná fogadni, sőt, talán még egy kis gúny is csillogót vörösbarna szemeibe. Amikor már kínossá vált, a lány elhúzta a kezeit- Mindegy- motyogta orra alatt.
- Remélem, öt csillagos szobát kapok, ha már egy porfészekbe kerülök. – ennél lenézőbben már aligha beszélhette volna.
- Először Thom szobájába fogsz kerülni. – inkább nem foglalkoztam sem a hangsúllyal, sem azzal, amit mondok.
- De van egy tucat szoba. - értetlenkedett
- Hát igen, de a helyedbe én nem aludnék egy matracon se.
- Miért?
- Azt mondták pókok vannak benne- vált kissé halkabbá a hangom.
- És? Nem esznek meg.
- De rád másznak és végig tapicskolnak, sőt! Meg is csípnek.
- Uh, azt hiszem valamit elfelejtettem említeni - Thomas-nak egy gyanús mosoly jelenik meg arcán, arra következtetem, hogy Ő már tudja, mit akar mondani - Van egy lakó társam, aki nélkül nem megyek sehova.
- Háziállat?
- Az!- gonosz mosolyra húzza száját. - Egy édes kis madárpók- szemeim kétszeresére tágultak és állam leesett. Egy szőrös nyolclábú egy elhagyatott fa épületbe.
- Muszáj? - tömörítettem.
- Nélküle nem jövök. - úgy látszik nincs más választásom.
- Akkor, szabályok: akváriumba tartod, és csak akkor veheted ki onnan és,- ha meg is teszed csak a te szobádba-, ha én nem vagyok itt. Az akváriumot se cipeled ide-oda. Nem engeded szabadjára még, a saját kis kuckódba se.
- Persze. - nem sorolnám a legmeggyőzőbb válaszok közé.
- Akkor máshogy mondom: ha meglátom az akváriumon kívül, akkor az erdő másik végébe a föld alatt lesz az új helye.
- Meg egyezhetünk a dologba, ha te meg visszatartod a vérebed- mutatott a szöszi felé.
- Én?- méltatlankodott Aaron.
- Te akartál megenni!
- Mert éhes voltam! De már nem vagyok annyira. Ettem valami lekváros kenyeret.
- És mi a biztosíték, arra, ha újra rád tőr az éhség nem falsz fel?
- Így végig gondolva... semmi. - mielőtt a veszekedésbe torkolna, a szóváltás közbe szóltam:
- Nem fog megenni nyugi, csak a szája nagy meg az egója.
- Hát egy valamit kihagytál, de meg egyezhettünk ebbe. - Axel megrázta fejét, mert sejtette mire gondol férfi társa.
- Egyébként nem akarom elrontani a tervezgetést, de ma telihold lesz, és perceken belül feljön a hold. Mondjuk, 15 percet adnék neki. - szólt közbe Matt.
- Jaj, ne... már megint!?- ismét nem fogok semmire se emlékezni?
- Akkor védjem a gerincemet?- utalt a múltkori esetre Axel.
- Én meg a vesémet?- csatlakozott Aaron.
- Axel, emlékszel a múltkori szörnyű poénodra?
- Melyikre?- pár vissza fogott nevetés halasztódott a háttérből. - Mármint egy poénom se szörnyű, de te most éppen mire akarsz utalni?
- Amikor a lánccal viccelődtél, talán az nem is olyan rossz ötlet.
- Azt akarod, hogy leláncoljunk a pincébe, mikor bármikor, bárki megtámadhat mivel teliholdkor mindenki erősebb? - Vezette le Matt, hogy szerinte miért nem olyan jó ötlet ez.
- A fejembe jobban hangzott, de végül is igen, ez a terv. Lorával is kéne valamit kezdeni, mert nem tűnik úgy mintha a legjobb kiképzést kapta volna.
- Csak azért, mert vissza fogtam magam.
- Persze, minden bizonnyal, de azért a biztonság kedvéért jobb lenne, ha távol maradnál, a falkától nem gondolod?
- Talán lehet benne valami... akkor Max-el elmegyek az erdő túl végébe.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne egy vérfarkassal kettesbe teliholdkor. Akkor se, ha az a vérfarkas Max, aki még a légynek se tudna ártani.
- 17 éves vagyok, tudok magamra vigyázni. - végig mértem.:
- Nem látszik, hogy 17 vagy.
- Te meg legalább 20-nak tűnsz néha- szólt bele a csevejbe Axel. Hirtelen nagy késztetést éreztem arra, hogy megüssem.
- Szerintem ne most húzd fel, mert lehet, ez alkalommal tényleg megöl- figyelmeztette barátját Adame.
- Mert fejlett a korához képest mivel lány. Végül is érthető, hogy te ezt nem tudod felfogni 14 éves fejjel - állt mellém Lora. Axel megindult a vadász felé, de Max elé állt.
- 17 vagyok, nem 14.
- Megesik.
- Chh - majd bement a házba.
- Elmehettek Maxel. Adame te pedig gyere le velem a pincébe.
- Én is megyek - jött mellén Matt, a másik kettő pedig elindult a rengetegbe.