Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

Epilógus

- Akkor hagy foglaljam össze – vette át a szót Thomas – Zane csodálatos ötlete és szervezése miatt Franciaország felé vesszük az irányt, hogy...? – kis szünetet tartott és végig nézett a kistársaságon. – Pontosan miért is?
- Mert ott van a Napfarkas és valószínűleg szívesen találkoznának egymással és Ő kifejezetten megkért, hogy mutassam be neki Lunát. – Zane a fejébe vette, hogy oda kell mennünk, és nem hátrált el bármilyen ellen érvvel is próbálkozott pár személy.
- De te nem jössz, mivel vissza kell vinned azt a kardot Dániába. Jól mondom? – mellkasa előtt karba tette kezét Kyle és lábával idegesen dobolt néhányat.
- Csak egy kis kerülő. – legyintett szórakozottan, mintha a távolság semmiség lenne, vagy csak az utcasarkon lévő kis boltba akarna elugrani.
- Ja, a múltkor is összejött, hogy gyorsan megjárod. – forgatta a szemét Axel és lehuppant mellém.
- De még pont időbe ideértem.
- Ezzel Alice szerintem tudna veszekedni. – szóltam bele először a beszélgetésbe, ami lassan már háromnegyed órája folyik.
- Akkor most, majd egy kicsit jobban sietek. – adta be végül a derekát.
- De nélkülem kell, hogy menjetek egy darabig, majd utánatok megyek. – haraptam be egy kicsit alsó ajkamat. – Nekem Németbe kell, hogy menjek a szüleimhez és utol kell érnem az Öcsémet.
- Veled megyünk, hisz egy falka vagyunk. – jelentette ki Diana.
- Nem, az kizárt. – ráztam meg a fejem. – Hemzseg a vadászoktól az egész ország! Egy egész falka akkora feltűnést hozna, hogy nyugodtan céltábla motívumokat is festhetnénk magunkra! – ellenkeztem továbbra is és a tekintetekből leszűrve pár embert sikerült meggyőznünk.
- Igaza van. – bólintott Lora. – De Én vele megyek, nekem is van pár elintézetlen ügyem.
- Nekem az Alfatársam Én ugyan nem hagyom egyedül! – rázta fejét Axel.
- De akkor kivezeti a csapatot? – fordultam felé, mire látszik, hogy komoly gondolkodásokba esett.
- Nélküled úgyse mennék sokra – rántotta meg végül a vállát.
- Ez cuki. – húzta félmosolyra száját Susan és Max felé sandított, aki ezt egyáltalán nem vette észre. Ugyan úgy viselkednek, min a harc eleji csók előtt, csak Susannál tűntek fel a vágyakozó pillantások.
- Akkor meg van, hogy lesz. – vettem egy mély levegőt. – Elindulunk együtt. Én Németbe maradok Lorával. Axel, Te elvezeted Őket a Napfarkashoz, majd át adod a vezetést Susannak és Thomasnak. – Az említett két személy egymásra nézett és egyből ellenkezni próbáltak, de én csak folytattam, figyelembe se véve Őket. – Aztán, pedig ha még mindig annyira szeretnél visszajöhetsz, ha nem ott maradsz parancsolgatni nekik.
- De én ember vagyok!
- Én meg béta!
- Susannak ott van Max, akinek vannak tapasztalatai és tud tanácsot adni, de én Őt –már bocsánat-, de nem tenném meg vezetőnek és kell egy lány mindenképp, aki ésszerűen gondolkodik. Thomas-nak, pedig ott van Kyle és ez a csapat így tökéletes.
- Érdekes egy nyári szünet lesz. – húzta félmosolyra a száját Kyle. – De legalább egy hatalmas bérházba fogunk élni, ahol mindenkinek külön lakása lehet. – Kivételesen Ő az, aki a pozitív oldalát látja a dolognak.
- Ahol együtt lehetünk egy hangszigeteltebb helyen. – Húzta Axel kaján mosolyra a száját
- Az kéne még! – háborodott fel Adame teljesen.
- Erről jut eszembe. – vakarta meg feje búbját Rajmond, aki eddig a mikrohullámú sütővel barátkozott. – Mitől robbant fel az iskola pincéje?
- Hát az úgy volt... - fordultam el kicsit zavartan, kerülve az érdeklődő tekinteteket.

- Miért is vagyunk mi az éjszaka közepén már megint itt? – mutattam az iskola épületére, miközben Axel egy valószínűleg ellopott vagy épp a suli tudta nélkül lemásolt kulccsal kinyitotta a bejáratot.
- Meglátod, csak gyere! – húzott befele, majd egészen a lépcsőig rohant, ott már kicsit lelassított és elkezdtünk lefele menni. Reménykedtem, hogy nem a csarnok felé visz, hogy megismételjük a Bryan-el való csodás közös emlékünket. De egy másik folyosóra kanyarodott be, amerre csak a raktár volt, de ahelyett, hogy bementünk volna egy polc előtt állt meg.
- Ez eddig is itt volt? – mutattam az ismeretlen tárgyra, mert nem rémlett, hogy egyszer is láttam volna bármit is. Egy ideje nem járok ide az igaz, de akkor is...
- Nem, ide kellet tennem, hogy eltakarjam a kivert falat.
- Mit csináltál? – fordultam felé, de Ő teljes mértékben ignorált és arrébb tolta szekrényt, ami mögött valóban egy lyuk tátongott. – Te jó ég! – csaptam homlokomra és megráztam a fejem. Egy ajtó is volt itt és egy olyan helyre vezetett apró lefelé tartó lépcső, ahol, mintha jártam volna.
- Két bejárata is van a pincének, de az egyik be volt falazva. – kis szünetet tartott, majd visszanézett a nyílásra. – Már nincs. – arcizmai megmerevedtek, ahogy megpróbálta visszatartani a hatalmas, jól megszokott Axel vigyorát ilyen helyzetekbe.
- Vettem észre! – éppen készültem, hogy leszidjam, de a szavam is elakadt és számhoz kaptam a kezem, hogy fel ne sikítsak a meglepettségtől.
A régi kövekből épült helyiség teljesen más hangulat volt, mint bárki számítana rá. A plafonon végig húzott és falakon lecsúszó égők romantikus félhomályt teremtettek. Hosszúkás gyertyák és mécsesek csak erősítették a hatást. Az egyik sarokba egy füstölő égett, aminek füstje rózsa illattal árasztott magából. Lábaim megremegtek, ahogy megláttam a padlón heverő szív alakba rendezett szirmokat. Elmosolyodtam és egy könnycsepp végig folyt arcomon a boldogságtól, miközben Axel végig a reakciómat figyelte. Egy másik szögletbe egy matrac volt lehajítva, amin megakadt a tekintetem.
- Lehet, hogy felgyullad út közben vagy épp hamuvá válik, de hátha, így kényelmesebb neked. – zavartan a földet kezdte el pásztázni és súlypontját egyik lábáról a másikra helyezte.
- Imádom! – hangom szokásosnál magasabb volt, majd nyakába ugrottam, hogy lehető legközelebb húzhassam magamhoz.
- Ezt örömmel hallom. – lábamat körbe kulcsoltam a dereka körül, Ő pedig combomat tartotta és úgy tette meg velem az utolsó lépcsőfokokat. Óvatosan letette a fekvő alkalmatosság közelébe és arcomat két keze közé fogta és lágyan megcsókolt. Egy hajszál vékony burkot vontam magam köré. – Ez mi? – simított be alá mire kicsit hátrébb döntöttem a fejem.
- Így lehet nem borul minden lángba az első ruha éltüntetése után. – a ruha mögé vezettem a kezem és megsimítottam a hasán lévő izmokat, amik megfeszültek érintésemre.
- Okos. – suttogta számra, miközben csípőmnél fogva közelebb húzott. Szám szélére apró puszit hintett, majd szépen lassan lejjebb kezdett el haladni egészen a nyakamig, ahol a puha bőrt óvatosan fogai közé vette. Hajába túrtam és hátra döntöttem a fejem. Felnézett, egyenesen a szemeimbe és ismét megcsókolt és lassan a pólóm aljára vezette ujjait és feljebb csúsztatta Őket. Nem haboztam tovább, megfogtam a ruhám alját és lassan felfele kezdtem el húzni, majd magam mellé dobtam. Axel megmarkolta nyakánál pólóját, majd átbújtatta fején aztán a hátánál segített rá, majd az anyagot a lehető legtávolabb dobta és kajánul elvigyorodott. Alsó ajkamba haraptam, ahogy végig néztem felsőtestén és nagyot nyeltem, ahogy egy nagy lépéssel előttem termett és magához rántott. Lábujjhegyre emelkedtem, hogy megbírjon csókolni, kezét hátulról belső combom felé vezette, jelezve, hogy ugorjak fel rá, amit szíves örömest meg is tettem. Gyengéden a falhoz nyomta a hátam, majd elengedett és megszabadította magunkat a nadrágoktól, de amikor lehúzta rólam nem állt fel, hanem apró puszit hintett a lábam közti harapás nyomra, majd ott csókolgatott lent tovább. Belemarkoltam hajába és vállába mélyesztettem karmaim, amire egy mély sóhaj szaladt ki ajkán. Ahogy egyre feljebb haladt, Én egyre szaporábban vettem a levegőt és, ahogy vékony fehérneműmre rakta ajkait egy apró hang szaladt fel torkomon. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd szépen lassan felemelkedik és vállammal kezdi ugyan ezt csinálni, egyik melltartó pántomat lecsúsztatta, hogy hozzá férjen világos bőrömhöz, majd hátra simított honaljam mentén és kikapcsolta alsóneműm, de nem hagytam, hogy lehulljon rólam, könyökömmel óvatosan magamon tartottam. Felhúzta egyik szemöldökét, majd meglátva a vörös összes színébe úszó fejem, és fülem lágyan elmosolyodott és az utóbbin végig húzta ajkát.
- Gyönyörű vagy. – suttogta kellemes, bár kissé rekedtes, a szokottnál mélyebb hangon. Lassan elhúzta kezeimet, majd ahogy az anyag a földre ért azonnal lágy csókba hívott. A felfedett kebleimen óvatosan végig simított, majd ismét felkapva a matracig ment és leguggolva velem rakott le. – Káprázatos tested van. – búgta továbbra is, majd, ahogy ágyékát hozzám nyomta egy halkat nyögtem, ami hatására még egyszer megismételte. Karmaim kissé meghosszabbodtak és így simítottam végén, hátán. Aprót morgott és megfeszítette izmait. Ekkor fordítottam a helyzeten az apró önbizalom löket hatására és vad csókba hívtam, majd elkezdtem hozzá hasonlóan végig puszilni az egész felső testét, amit Ő kábult tekintettel nézte végig. Mikor alsó nadrágjához értem végig húztam kezem a dudoron, amire azonnal maga alá gyűrt. Zihálva vette a levegőt hozzá hasonlóan, a pulzusa az egekbe volt, de a szemén a pillanatnyi félénkség futott végig. Levezettem a kezem és lejjebb húztam az utolsó ruhadarabját, mire Ő, egy kicsit habozva, de levette magáról. Egy pillanatra oldalra tekintett, majd ismét rám, majd átnyúlva fejemen a matrac alól egy apró zacskót húzott ki, és egy kis pír az Ő orcáján is megjelent. Kis időbe tartott, míg felhelyezte magának az óvszert a remegő kezei miatt.
- Min aggódsz? – ültem fel vele szemben úgy, hogy még mindig felettem volt.
- Hogy bántani foglak vagy nem lesz jó neked. – nem tehetett mást, mint hogy bevallja, letagadni nem tudta volna, mivel érzem, hazudni meg nem érdemes.
- Bízok benned, bíz magadba! – húzta magamra egy mosollyal az arcomon, mire ismét megéreztem a bátorságát. Valamiért imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá néha, csak egy szavamba kerülnek a dolgok. Szenvedélyes csók közepétől, már én is anyaszült meztelenül feküdtem alatta.
- Bármi van, szólj! – hajolt közelebb, - ha fáj vagy valami nem jó. Oké?
- Oké. – bólintottam, majd egy apró puszit adtam a szájára.
Egy aprót sikoltottam, de ez másodperceken belül heves levegő vételekbe és egyre hangosodó nyögésekké változott.

- Luna? Itt vagy? Mi volt? – rázta meg kezét szemem előtt Ian, mire én visszazökkentem a jelenbe. Zane feje már teljesen elvörösödött a visszatartott röhögéstől, mivel Őt hívta Axel először a „baleset" megtörténte után, segített eloltani a tüzet és eltüntetni a nyomainkat. Persze nem volt a világ legjobb „jobb keze", mivel az egész iskola az Ő nevetésétől zengett.
- Jut eszembe! – fordult felém Axel. – Mi volt Irinával?
- Csak fel kellet gyújtanom egy házat, amibe az Apja és az Anyja él. A férfi komolyabban megsérült, az a hatalmas több emeletes épület már csak az emlékekbe létezik a nő és Irina, pedig együtt új életet kezdtek. Lulu is velük tartott és kitalálták, hogy, hogy ne változhasson át soha többé, bár az se biztos, hogy megtudná tenni.
- Akkor nekik végül is Happy end lett. – mormogott Thomas maga elé.
- És az is kiderült, hogy Szerafina két Ősi vámpírfaj leszármazottja, azért olyan más és veszélyesebb, mint a többi. – magyaráztam a történteket továbbra is, hisz semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy visszakanyarodjunk az előző témához, amire egyszer, majd poénként fogunk vissza tekinteni, de az nem feltétlen most van. – Alice és Chase visszamentek Indiába ismét, Cameron-nal együtt, mert azt szeretnék, hogy a családi sírba legyen eltemetve. Azt mondták még találkozunk, de nem hinném, hogy a sors valaha is, ismét keresztezné az utunkat. E mellet Alice terhes lett, már a második hónapban van úgy, hogy eddig semmi sem tűnt fel neki. Igaz az Apja nem lehet már a kisgyermek mellet soha, de Chase mindent meg fog tenni, hogy a baba és az anyuka a legjobb körülmények között legyenek.
- Szívesen gratulálnék neki, de nem hinném, hogy most ez nagy örömet okozna neki. – fújta ki a levegőt hosszan Diana.
- Szerintem is hagyjuk. – bólintottam.
- Vadásznak ránt, Bryan és Rayburn a lehető legérhetőbben tudomásunkra adta, hogy el akarnak minket tiporni, a vadászok, pedig az elmúlt két napba háromszor is megtámadtak minket. El kell mennünk minél hamarabb.
- Holnap után indulunk egy laza kis nyaralásra? – kérdezte fennhangon Axel.
- Hát, hogy a viharba ne? – emelte fel két kezét Susan és, mintha csak egy vasúton lenne örömsikoltásba kezdett.
Az ablaküveg szilánkokra tört a behasító nyíltól, ami Kyle fülét kissé felsértve állt bele a falba. Piroska pislogott párat, majd egy hatalmasat nyelve megszólalt.
- Akkor indulunk? – kicsit még remegett a hangja.
- Indulunk! – bólintottunk egyszerre Axel-el, majd összefonva ujjainkat a törött ablakhoz rohantunk, és nagy mosollyal az arcunkon kiugrottunk, nyomunkba a többiekkel.

Vége

És ez még számomra is hihetetlen...
Ha megfelelő mennyiségű kérdés érkezik, még jelentkezni fogok egy kérdezz-felekkel, meg lehet, hogy egy kisebb köszönet nyilvánítással is! 

De most. Nektek kik végig olvastak, kommenteltetek, vote-oltak NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM, hogy velem tartottatok! 
Remélem  a továbbiakba is figyelemmel kíséritek, majd a munkásságomat! 

Én Kira188 voltam. Örülök, hogy elolvastad a könyvem! :3