Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

16.rész - Taníts!

Mintha mindig kicsit máshol lenne az a bizonyos kidőlt fa, ahol Léna tanyázik. Talán egyszer azt is megtudom, hogy miért tévedek el minden egyes alaklommal, mikor Őt keresem.
- Itt vagyok. – jött a hátam mögül a keresett nő hangja. Ahogy megfordultam azt a bizonyos fát is megtaláltam.
- Hol járt? – léptem hozzá közelebb.
- Azt neked nem szükséges tudnod. – Már épp szólásra nyitottam a szám mikor is inkább visszacsuktam, mert rájöttem, hogy úgyse tudok semmi olyat kiszedni belőle, amit nem akar elmondani. Csak sóhajtottam egyet és eldöntöttem a fejem és várakozóan néztem rá. – Ki kéne tanítani téged. – összerántottam szemöldököm.
- Ezt, hogyan kéne értenem?
- Úgy, hogy meg kell tanulnod a hold képességed használatát és a vérfarkas részedet is jobban kéne irányítanod. A vérfarkasos részt arra is értettem, hogy ne akarj tömegmészárlást tartani teliholdkor. – jogos... - Abba Axel fog segíteni, mert Ő van legjobban megbékélve a vadrészével. – ez is jogos. – Matt és Én fogunk segíteni a plusz erő elsajátításában. – ez már kevésbe jogos.
- Miért pont Matt?
- Mert lehet, Ő tud közületek a legtöbbet. Meg egyéb dolgok miatt, de az most nem lényeg. Ma kezdünk. Pihend ki magad. – szemei kitágultak.
- De hisz ma iskola. – próbáltam nem túlgesztikulálni, de nem jött össze.
- Akkor holnap. – fújta ki idegesen a levegőt.
- Holnap is van. – idegesen elmosolyodtam.
- De most komolyan... minek a tiniknek iskolába járni? Nincs jobb dolguk a felnőtteknek, mint titeket pesztrálgatni? – elmosolyodtam és próbáltam nem elröhögni magam. – Mikor értek rá akkor?
- Holnapután. – még mindig próbáltam vissza fogni magam.
- Az soká lesz. – hajtotta le a fejét. – Nem tudnátok előbb elszabadulni? Nincs túl sok időnk.
- Nem biztos, hogy jó ötlet, hogy mindenkit csak úgy kivegyünk a suliból. Főleg nem 2 napra. Főleg így fél év előtt nem. – És az se mellékes, hogy én se állok valami jól, de lehet, hogy ez most itt teljesen lényegtelen és nem kéne megemlíteni. Határozottan nem.
- Akkor nem mindenkit. Csak hármatokat. Axelt, Matt-et, és téged. – kifújtam a levegőt egy bele egyező sóhaj kíséretében. Sose ad más választást.
- Rendben. Axel biztos örülni fog neki. – Bár azért a többieket nem szívesen hagyom csak úgy ott az iskolába főleg azok után, hogy Max úgy felszívódott Cameron-ról nem is beszélve. Jut eszembe...: - Max eltűnt és a máik falka egy erős bétája is.
- Erről, majd később tárgyalunk. Inkább menj és feküdj le aludni. 7 óra alvás elég lesz nektek. Szóval eredj és fektesd le aludni a többieket, – Persze, melegítek nekik tejecskét és cumit is rakok melléjük – és Axelt próbáld meg időbe felkelteni.
- Rendben. Akkor én azt hiszem, megyek is. – intettem. Most se tudtam meg túl sok új infót. Sőt! Több a kérdés, mint eddig. Visszaindultam. A megszokott módón vissza fele gyorsabban ment, mint oda fele. Végül ezt se kérdeztem meg.

- Axel! Matt! – kiabáltam. Semmi kedvem nem volt egyenként összeszedni őket. Csak hamar meg is érkeztek és kérdően pillantgattak felém. – Holnap mi hárman nem megyünk iskolába.
- Ez nem ér! – jött ki Aaron. – Ilyet nem játszunk, hogy kiválasztasz pár különlegeset és azokkal oldod meg az ügyeket, amíg mi az iskolapadot koptatjuk.
- Nem az én döntésem volt, hanem farkasanyáé. – fújtatott egyet, majd visszatért a szobájába.
- És mit is fogunk pontosan csinálni, holnap suli helyett? – vakargatta meg Matt a tarkóját, majd bele túrt szénfekete hajába. Úgy látszik fel kelltettem.
- Mivel elvileg tudsz a legtöbbet a képességekről, amit pontosan nem értek miért, de te fogsz megtanítani a holdat használni. – a másik fiú felé pillantottam – Te vagy legjobban kibékülve a vadabbik éneddel, szóval te meg az általános vérfarkas dolgokkal kapcsolatos dolgokba fogsz segíteni. – rá haraptam ajkaimra. – Mármint, ha benne vagytok.
- Hát, hogy ne! Te vagy az alfánk. – lépett mellém Matt. Axel megforgatta a szemét és előrébb lépett.
- Amíg nem kell suliba menni, akkor miért ne. – Na, jó... én sose fogom megérteni ezt a fiút. Egyszer olyan elragadóan kedves máskor meg olyan nem törődőm. Bár ez még a jobbik esetek közé tartozik, mint amikor tapló. Kíváncsi lennek mikor mi jár a fejébe.
- Aludjunk! – szólaltam meg határozott, majd Axel felé pillantottam.
- Már megint az én ágyamban mi? – hunyta be egy pillanatra szemét bele törődötten.
- Aludhatsz az én ágyamba – dugta ki szőke fejét az ajtón.
- Nem Aaron. Kizárt. Nem bízok benned, Axel-ba annál inkább. – Ezt komolyan ki mondtam? Aaron csak fújtatott egyet és visszabújt kis barlangjába.
- Komolyan megbízol bennem? – kerekedtek ki a szemei.
- Nem – ingattam a fejem.
- Sejtettem. – bólintott párat és látszott rajta, hogy a válasszal teljesen tisztába volt. Elindultunk a szobája felé. Meg kéne csinálni az egyik szobát nekem. Matracokat venni, normálisan kitakarítani és pár bútort is beszerezni. És festéket, milyen színű legyen, majd a szoba? Talán levendula jó lesz. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy már az ágyban fekszünk egymás mellett. Fura egy fiúval egy ágyban feküdni, de legalább az elválasztó egy kicsit megnyugtat.
- Axel. – Nem is tudom pontosan mit akartam mondani csak valahogy a neve jött a nyelvemre.
- Igen? – támasztotta fejét az egyik elválasztó párnára. Szemei a kíváncsiságtól csillogtak.
- Mindegy. – fordultam el. Kezét megéreztem a vállamon és maga felé fordított.
- Mit szerettél volna Luna? – Arcunk meglehetősen közel volt a másikéhoz. Másik kezével kisimított egy tincset az arcomból.
- Talán magam sem tudom. – haraptam be szégyenlősen az ajakaim, amire szinte azonnal rá kapta a tekintetét, majd ismét mélyen a szemembe nézett. Pár milliméterrel közelebb jött, majd hirtelen, mintha valaki úgy ütötte volna, megfordul és betakarózott. Egyenesen úgy csapta hátra magát. Én tényleg nem értem Őt, és most már magamat se. Párat még pilláztam a meglepettségtől, majd megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek. Én is alvó pózba helyeztem magam, majd próbáltam aludni.
Talán félórát szenvedhettem és forgolódtam, mire az álom elnyomott.