Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

28.rész - Matt története

- Rossz érzésem van. – néztem az erdő sűrűjébe, ahonnan a tisztásra gyanús árnyakat vetett a hold. A faágak, mintha csak kezek lettek volna, és úgy kúsznak felénk.
- Nézd a holdat. Már majdnem teljes. – mutatott az égre. – biztos azért van. – Nagyot sóhajtottam, tudtam, hogy valami más is van és azt is, hogy Ő is érzi. Még egy utolsó pillantást vettem a sötét fenyvesre, majd Axel után mentem a faházhoz. Az óra a néma csendbe hangosan kattogott, már hajnali négyet ütött az óra, a többiek úgy látszik az igazak álmát aludták, biztos Ők is elfáradtak. A folyosó elején megálltam, majd Aaron szobája felé néztem.
- Nem égethetnénk fel? – néztem fel Ax-ra, akinek bele tellett pár másodpercre, hogy rá jöjjön mit is akarok.
- A szobáját? – bólintással válaszoltam. – Sok szerencsét. – paskolta meg a vállam, majd a fürdő felé vette az irányt, én közbe a konyhába foglaltam helyet. Az a szerencsénk, hogy tavaszi szünet van, de már nem sokáig.
- Most értetek vissza? – jött elő a semmiből Matt, mire a szívbajt hozta rám. Gyorsan oda is kaptam, hogy meg van-e még, vagy feladta és szabadságra ment, de szerencsére még hevesen dobogott.
- Igen – fújtam ki a bent tartott levegőt.
- Bocs, ha esetleg megijesztettelek. – csak legyintettem, mivel figyelhettem volna jobban is, főleg, hogy harci készültség van. – Megtennél nekem valamit? – felhúztam az egyik szemöldököm és végig mértem. Valami nem stimmel vele.
- Mi lenne az? – kérdeztem kicsit félve. Válasz helyett elkezdett a nadrág zsebébe turkálni és valami apróságot húzott ki onnan.
- Ad ide a kezed. – kicsit habozva, de elé raktam a tenyerem, amibe egy apró pendrive-ot ejtett.
- Mi van rajta? Miért adod nekem? – Valami nincs rendbe, valami nagyon nem okés, csak tudnám mi az.
- Pár nap múlva odaadnád Kyle-nak? – rosszul éreztem magam, és kicsit körbe is néztem, hogy nem-e hall minket valaki.
- Miért nem te adod oda neki? – rá markoltam a kis adathordozója és közelebb húztam magamhoz. Egy pillanatra még a levegő is megakadt benne, majd nagyot nyelt, de végül csak elmosolyodott.
- Muszáj neked annyit kérdezni? – összefonta a kezét mellkasa előtt és fejét rázta. – Inkább rakd el azt. – bökött az ökölbe szorított kezem felé. A pulcsim zsebébe csúsztattam, amikor is Axel megérkezett.
- Miről beszélgettek? – Matt-re néztem, aki mutató ujját a szája elé helyezte és egy halk „pszt" hangot adott ki.
- Lényegtelen. – intett Matt. – Én elmegyek lefeküdni. – el is indult, de még egyszer visszanézett. – Ja, és kérjetek bocsánatot egymástól. Idegesítőek vagytok! – Egymásra néztünk, majd tökéletes összhangban forgattuk meg a szemeinket.
- Inkább elmegyek fürdeni. – pattantam fel én is.
A párás tükröt néztem, mintha csak betűk lettek volna bele rajzolva. Érdekes, mostanában mindenki és minden olyan fura körülöttem, bár lehet, csak én vagyok az.
Lefeküdtem én is az ágyba, mire Ő felém fordult.
- Most már én is érzem. – kíváncsian vártam, hogy folytassa, de nem tette.
- Még mindig úgy gondolod, hogy a mai telihold miatt van? – csúsztam kicsit közelebb hozzá. Elhúzta a száját, a kérdésemet halva, majd megrántotta a vállát.
- Igen. – majd a másik irányba fordult és arcát a párnába temette. Köti az ebet a karóhoz, ahogy szokta... meg, ahogy én szoktam.

- Lú! Kelj fel! – éreztem, ahogy valaki óvatosan rázogat. Lassan kinyitottam a szemem, és persze Axel guggolt az ágyam mellet.
- Mi az? – a másik oldalamra akartam fordulni és tovább aludni, de nem engedte. – Adj még öt percet.
- Ha nem szállsz, ki az ágyból kirángatlak. – gyorsan felültem, mire Ő hátra esett.
- Ha legközelebb fel akarsz kelteni, akkor hozz kávét! – raktam le a lábaimat.
- Oké. – bólintott.
- Tényleg? – kerekedtek ki a szemeim.
- Dehogy! – úgy mondta, mintha olyan egyértelmű lenne, hogy még megkérdezni is sértő volt. Unottan néztem rá, majd felálltam inkább.
- Miért keltettél fel? – raktam csípőre a kezem és néztem végig, ahogy felszenvedi magát a földről.
- Éreztünk az előbb valami idegen szagot, és azt javasolták keltselek fel. Így felébresztettelek. – magyarázta.
- Vettem észre. Milyen szagot? – kezdtem el keresgélni magamnak valami ruhát, mert időközben véglegesen kipateroltak a szobából, ezekbe a szekrényekbe, pedig nekem is van elég helyem.
- Ha tudnánk nem ébresztettünk volna fel. – nagyot sóhajtva vettem ki egy szürke pulcsit és egy fekete szakadozott farmert.
- Ki mennél addig, amíg felöltözök? – megrázta a fejét, mire én megfogtam a fülét és annál fogva hajítottam kis a helyiségből. – Kösz!