Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

34.rész - Összetartozás

- Oké, te kezded Luna. – megálltam a párnák rendezésébe és felvont szemöldökkel Diana felé sandítottam, aki megpaskolta a mellette lévő helyet. Elég nagyszoba volt és itt pár éjszakára meghúzhattuk magunkat, Diana egyik régi ismerőséé a ház, de elmentek nyaralni a barátjával. Az ágyak a fal mellet helyezkedtek el, így helyiségbe, középen nagy tér állt rendelkezésünkre.
- Mit is? – kérdeztem rá, majd végig néztem a lány csoporton, akik egy kört alkotva ültek, de egy helyet szabadon tartottak nekem.
- És én miért is itt vagyok? – dobolt idegében a lábával Kyle, aki egy kicsit kilógott a sorból, de neki is itt volt a helye köztünk. Még a kék párnát is ellopta csak, hogy jelezze férfi mivoltát, pedig az az én színem!
- Mivel meg kell beszélnünk a szerelmi ügyeket, és mivel neked is egy fiú a párod, így itt kell lenned. – adta meg az egyszerű választ Diana, mire Kyle már inkább nem is válaszolt csak annyit morgott az orra alatt, hogy Thomas nem is párja, de annyiba hagyta.
- Akkor most komolyan a szerelmi gondjainkat és boldogságunkat akarjuk kibeszélni az apokalipszis kellős közepén? – hajolt előre Lora.
- Igen! – válaszolt Diana úgy, mintha olyan szörnyen egyértelmű lenne. – Nem biztos, hogy mindannyiunk túléli, így elmondjuk, mi lenne az üzenetünk, ha meghalunk, és emellett kiadjuk magunkból a felesleges stresszt, hogy a nagy bunyó közepén ne ezen kattogjunk. – magyarázta, majd ismét megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek már végre mellé. Nagy sóhaj közepette, de helyet foglaltam. – Akkor ki kezdi? – tekintett körben azonban senkin se látszott úgy, hogy élne a kezdés jogával. – Oké kezdem én. – bármennyire is járt a vámpírokon az agyam, valahol még is érdekelt, hogy mi van Dianaval és Adammel. Sőt az is érdekelt mi van a suliba! Igen, még a másik osztály idióta és felesleges pletykái, vagy, hogy németben mi van a szomszéd bácsival.
- Kíváncsian várom! – fordultam felé és minden figyelmem neki szenteltem. Igen is kell, hogy néha normális tinik legyünk, teljesen igaza van Diananak. Igaz, hogy Ő idősebb nálunk egy kicsit, de még Ő is tisztában azzal, hogy mennyire fontos, hogy néha elengedjük magunkat.
- Szóval. – köszörülte meg a torkát. – Azt hiszem szakítottunk.
- Mi? – Lora csak, ekkor kapta fel a fejét, hisz nem volt oda az ötlettől, de most Ő is hegyezte a füleit.
- Matt halála óta egyszerűen eltávolodott tőlem, mindig azt hajtogatta, hogy én ezt úgy se érthetem. – nehezére esett beszélni róla, de minden erejét összeszedte. – És folyamatosan Kiarát zaklatja, és beszélgetnek olykor egész éjjel. – ezt még hallgatni is rossz volt. Nagy levegőt vett, majd újra visszafestette az arcára az útközbe lehervadt mosolyt. – Ki a következő? Alice? – nézett az említett nőre, akinek a szemei teljesen kikerekedtek. Talán abba reménykedhetett, hogy Őt, majd valamiért kihagyjuk ebből.
- Mi van velem? – nézett körbe kissé zavartan és talán azon agyalhatott, hogy hogy bújhatna ki a kérdés alól.
- Egy testvérpár van érted oda meg vissza. Halljuk! – Aszta, Kyle hirtelen nagyon feltüzelődött, ámbár ettől a kijelentéstől Alice, eléggé lelombozódott. Észrevette az Őt figyelő árgus tekinteteket és egy nagy sóhajt megelőzően Ő is beszélni kezdett.
- Ez pofon egyszerű! Cameron-é vagyok és kész, ha Chase érezni bármit is irántam, de nem érez, az se számítana. – Összenéztünk, mind a hányan voltunk.
- Ez ennél jóval bonyolultabb ugye? – néztem szemeibe, mire egy pillanatra a lélegzete is megakadt.
- Nem tudom, mi lenne, ha nem úgy alakult volna az életem, mint ahogy alakult, de lehet, mondom, csak lehet! – mutatta fel mutatóujját. – De nem vagyok száz százalékig biztos abban, hogy normális körülmények között is azzal lennék együtt, akivel együtt vagyok. – úgy kellet kipréselnie magából a szavakat, de úgy tűnik jobb lett utána. Mintha kimondta volna azt, ami soha nem tehetett volna meg. Talán egy kisebb kő esett le a szívéről ezzel, azonban a jó öreg mentegetőzés se maradhatott el. – De lehet még is ezt nem tudhatom! – egy sokat mondó pillantással nézett végig rajtunk, azt üzenve, hogy erről soha senkinek nem beszélhetünk, amit mindannyian értett. – És azt üzenném nekik, ha meghalok, hogy szeretem Őket. Semmi mást. Csak annyit, hogy szeretlek titeket, semmi megkülönböztetéssel. – beharapta az ajkait, és Diana felé nézett, aki ekkor jött rá, hogy ezt ki hagyta, annak ellenére, hogy Ő találta ki. Minden bizonnyal minél gyorsabban le akarta zavarni Ő is.
- Én Adame-nek azt üzenem, hogy szeretem, de megbántott, és nagyon sok kelet volna, hogy helyre hozza, de ha nem láttam volna semmi reményt, akkor ott hagytam volna egy idő után. Bármikor mellette álltam volna, ha kéri, bármit megtettem volna. – majd mindenki rám nézett, úgy látszik én következek.
- Na, én bevallóm, hogy a kettőnk közti kapocs bonyolult. – igen ez volt a legjobb indítás azt hiszem. – Nem vagyunk együtt. – jobb, ha ezt az elején leszögezzük. Itt Susan szája még tátva is maradt, hát igen kigondolná az ágy jelenetek után. – soha nem mondtuk ki igazán, hogy szeretjük a másikat és, hogy együtt vagyunk. A mai nap még azt is felhozta, hogy mi van, ha az egész csak az alfatársság dolog miatt van. Mi van, ha az egész nem valós?
- Ezt így megmerte kérdezni? – fordult teljesen felém Diana, mire én csak egy aprót bólintottam.
- Ez se tartozik a legértelmesebb fiúk közé. – ingatta fejét Alice.
- A tűz meg van köztünk az biztos. – mosolyodtam el, de csak én, hisz mindenki át érezte a kérdés súlyosságát és pontosan tudhatták mennyire szíven is ütött.
- És te mit üzennél neki, ha meghalsz? – kérdezte Susan, igen ezt lehet jobban át kéne gondolni.
- Hogy vigyázzon rátok helyettem is, és, hogy egy értékes ember. – várták a folytatást, de nem kaptak, ha bár magamban nem csak ennyi volt.
- Mondd ki. – vonta fel egyik szemöldökét Kyle, és pimaszul elmosolyodott, hisz a mai nap végül is hasonló dologra vettem rá én is Őt.
- És, hogy – egy pillanatra megakadtam a torkomba keletkezett gombóc miatt. Lenéztem a kezeimre és erőt gyűjtöttem, majd ismét felnéztem. – És azt, hogy amit érzek az valós. – kimondtam, ez hihetetlen még magamnak is. Nem kellet sok hozzá, hogy elsírjam magam, azonban sikerült megállnom. Diana megsimogatta a vállamat, majd mielőtt jöttek volna hozzám a további kérdések, hisz nem fejtettem ki túlságosan, gyorsan át adtam a stafétát. – Kyle? – azt hiszem utánam itt az ideje, hogy valaki feldobja egy kicsit a hangulatot.
- Mit is tudnék mondani? – tárta szét a kezét, de mindenkin látszott, hogy ennyivel ugyan nem ússza meg. – Hivatalosan mától vagyunk együtt. – Akkor hivatalosan is megnyertük a fogadást.
- Ma volt az első csókotok is nem? – kérdezett bele Susan kissé izgatottan, és Kyle orcáján egy kis pír jelent meg.
- Igazából egyszer már lekapott csak. – kicsit megakadt és elhúzta a száját – Szóval megpofoztam és ellöktem magamtól. – lehajtotta a fejét, úgy, mint aki szégyelli magát.
- Amikor napokig szomorú volt és velem lógott a konyhába, ez akkor történt? – erre most kíváncsi vagyok.
- Azt hiszem igen. – látszott az arcán, hogy visszagondol a dolgokra. Akkor ez is kiderült.
- És mit üzennél neki? – csúszott közelebb párnájával Lora és lábát igazgatta, hisz neki viszont be kellet gipszelni még akkor is, ha pár nap múlva már lehet is levenni róla.
- Azt, hogy lépjen tovább rajtam – mindannyiunk szemöldöke egy kicsit összeszaladt, hisz azért számítottunk valami másra is. – és, hogy keressen valaki olyat, aki boldoggá teszi.
- Ez nagyon szép. – húzta félmosolyra ajkát Alice, hisz mint rangidős, Ő tudta, hogy ennél érettebb dolgot nem mondhatna.
- Csak, mert kinézem belőle, hogy mélydepresszióba esik és soha senkire nem néz úgy, mert csak én járnék a fejembe. De, ha én meghalok muszáj lesz továbblépnie. – arcunkon meglátta az őszinte csodálatot, így amilyen hamar csak tudott vissza váltott a megszokott Kyle stílusra.
- Susan, Lora? Ki a következő, vagy mindegy, mert úgy is van egy közös pontotok. – és a nyíl Lora szívébe talált, azonban ezt a csajt nem olyan fából faragták, aki csak úgy hagyja magát.
- Akkor kezdem! – húzta ki magát és ledarálta: - Max-el együtt voltunk igen – nézett Susan-ra egy pillanatra. – Igen lefeküdtünk, igen, nagyon szerettem. Lehet, hogy, ha ismét olyan lenne, mint régen újra szeretni tudnám, annyira, ahogy szerettem, azonban nekem nem volt annyi erőm, hogy mellette legyek, amikor a legramatyabb állapotba van. Úgy látszik, mi nem egymásnak valók vagyunk, meg esik. Rajmond, - váltott gyorsan – sokat segítettem és az utóbbi időbe elkezdett udvarolni nekem, tudjátok az a tipikus régi brit módon. Azonban láttam, hogy néz Lucyra, és ebből levágtam a helyzetet, hogy passzolva vagyok. Szerencsétlenül érzem magam, hogy pont ezzel a két sráccal kell egyházba élnem, de meg esik. – tárta szét karát és elengedve, megrántotta a vállát. – Max-nek azt üzenném, hogy ne engedje, hogy kiszökj a markai közül. – rázta meg fejét és Susan felé mosolygott. – Mert, ha még is, akkor szellemként fogom kísérteni az élete végéig, ami elég hosszú, valljuk be. Rajomond-nak, pedig azt, hogy ne adja fel. – Hát ezt jól ledarálta, de belekötni nem tudnánk. Sőt, olyan gyors volt, hogy még kérdésem sincs.
- Hát én ezek után nem is tudom, mit mondjak. – harapdálta ajkait, kicsit zavarba is lehetett, hisz nem lehetett hozzá szokva, hogy ilyenekről beszéljen, e mellett kicsit még idegenek is voltunk a számára. – Azt üzenném Max-nek, hogy értékesebb, annál, mint aminek hiszi magát.
- És mi van köztetek? – kíváncsiskodott Lora.
- Mi lenne? Csak rendbe rakom a fejét. – azonban ezzel nem tudta át verni a vadász lányt, aki a továbbiakban is sokat mondó pillantásokat vetett rá. – Oké! – emelte fel a kezeit. – talán tetszik a srác.
- Persze, hogy tetszik! – bólogatott Lora. – A szemei?
- Nagyok és mogyoró barnák! – oké, köztük is meg van a közös téma, ezt örömmel látom.
- Képzeld el, ha majd újra meg nő a haja és bele lehet úgy igazán túrni.
- Te jó ég! Visszautasíthatatlan lesz! De feltehetek egy kérdést? – fordult oda hozzá.
- Persze, bármit. – Bólintott Lora.
- Ti egymással feküdtetek le először? – kicsit meglepett mindenkit ez a kérdést, de a sánta lány elég gördülékenyen kezelte az egészet, szóval tömören, egy szóba válaszolt elsőként.
- Igen? – nagyon nyelt ás úgy tette fel a következőt kérdést. – De ugye nem bánod.
- Dehogy is! – legyintett egyet Susan mosolyogva. – Ha ilyen barátnője volt, akkor nem lehet olyan rossz ember. – Látszott, ahogy elolvadnak szinte, majd megölelték a másikat, vigyázva egymás sérülésesre, és ez egy csodás látványt nyújtott. Szóval Ők is ismerik az „egy fiú miatt nem érdemes veszekedni" dolgot.
- Mondtam, hogy jó ötlet lesz! – húzta ki magát büszkén Diana, és igaza volt, mindenki jobban érezte magát, hogy kimondta az, amit talán még maga előtt rejtegetett és összébb húzta egy kicsit a csapat színesebbnél-színesebb tagjait.
- Ömm – vonta magára a figyelmet Klye. – lehetne egy érdekes kérdésem, ami mögé meg kell, hogy ígérnetek, hogy nem gondoltok semmi rosszat?
- Persze! – Így most rá szántam az összes figyelmem.
- Szóval. – köszörülte meg a torkot. – Két fiú között, hogy zajlik a... - kicsit megakadt és kereste a megfelelő szavakat. – a kontaktus? – az állunk a padlót verdeste. A pillanatokig tartó csendet Lora halk kuncogása, majd a mindenkiből egyszerre kitörő röhögés törte meg. Kyle is ugyan úgy élvezte ezt az egészet. És ma éjjel mosolyogva aludtunk el, egy kiadós párnacsata után. Összetartozunk.