Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

20.rész - A költözés és a tékozlófiú

Hetek teltek el Léna halála óta. Nem tehettünk mást csak élni tovább az életet. Mire felébredtünk Matt és Aaron eltemették Őt, mi pedig kővel és virággal díszítettük a sírt.
Mióta alfa lettem az egész falka sokkal erősebbnek érzi magát, Axel-ről nem is beszélve, aki már összetört pár poharat, mert túl erősen tartotta markában. Thomas-nak sokkal nagyobb önbizalma lett mióta erősebb és jól el van Kyle-al. Adame és Diana összejöttek, amin senki, még csak egy pillanatra sem volt meglepve.
Max-ről még mindig semmi hír, de látszólag Lora már sokkal jobban van, Aaron és Matt, pedig olyanok, mint általában.
Timivel sajnos nem tudtunk össze futni, mert még a házból sem léptem ki jó ideig. Zack egy-két alkalommal még át jött és megbeszéltük a, amit meg kellet, de már egy ideje Őt se fújta felénk a szél. A napjaink most elég nyugodtak, talán túlságosan is, mintha a vihar előtti csend lenne. Nagyon remélem, hogy csak egy kis eső lesz, nem pedig egy mindent elsöprő vihar, amiből egyikünk se kerül ki élve.

„- Luna, ha nem tanulod meg visszahúzni a karmaid, akkor először is nem tudsz suliba járni, másodszor meg egyszer ki fogod szúrni a szemeimet alvás közben! – Axel kicsit ingerült volt. Lenyelte a szájába lévő falatot, majd tovább fojtatta. – Arra keltem, hogy a karmaid pár milliméterre vannak a szemeimtől, ami valljuk, be nem koronázza meg túlságosan a reggelt.
- De nem tudom, hogy kell, egyszerűen nem akarnak vissza bújni. – haraptam egyet pirítósomból. – Lehet az alfák nem is tudják!
- De, be tudják húzni. – Szólt bele a beszélgetésbe Matt, mire egy szúrós pillantást kapott, de nem igazán hatotta meg a dolog, csak felvonta egyik szemöldökét.
- Akkor mond meg, hogy csináljam. – tártam szét a kezem és leraktam a benne lévő kenyeret.
- Kérd meg Axel-t, Ő amúgy is sokkal jobban otthon van ezekbe. – vonta meg a vállát és falatozott tovább.
- Mostanában nekem is van egy kis bajom a szemvillogtatós dologgal. – halkított egy kicsit hangján.
- Na, akkor meg van oldva! Szépen elmentek együtt és gyakoroltok. – bekapta az utolsó falatot, majd elindult kifele.
- Hát te hova mész? – kérdeztem számon kérően.
- Iskolába. – vonta meg vállát és ott hagyott minket.
- Mehetnék én is? Nekem úgy is van időm és én jól kezelem. – ült le közénk Aaron. Látszólag esze ágában sem volt iskolába menni és gondlom nemet se mondhattam.
- Gyere. – mosolyogtam.
- Muszáj, hogy Ő is jöjjön? – sóhajtott és hátra hajtotta a fejét. – Mert, ha igen én inkább suliba megyek.
- Tényleg elmennél az iskolába? – vontam fel egyik szemöldököm.
- Nem. – rázta meg fejét, majd berakta üres tányérját a mosogatóba.
- Akkor indulás! – követtem példáját, majd elindultunk az erdő felé."

„
- Luna. – fordult hátra Axel. – A szemed villog. – rá néztem az ablaküvegre és lám: igaza volt. Visszapillantottam rá.
- A tiéd is. – hajtottam le a fejemet. Egyszerre álltunk fel és szaladtunk ki a teremből, az egyik lány mosdóba. Ilyenkor annyira örülök, hogy kettő van belőle. A tükörhöz siettünk és néztük magunkat. – Honnan tudtad, hogy világít? – fordultam felé.
- Megéreztem. –vonta meg vállát, majd becsukta szemeit és megrázta fejét és szemei ismét normálisak lettek, én is ezt tettem.
- Vissza kéne mennünk. – halottam, ahogy valaki siet le a lépcsőnk, gondolom utánunk küldték az egyik osztálytársunkat, hogy megnézze, mi lehet velünk. „

„- Nem, kizárt, hogy én ezt meg egyem. – mutattak a nehezen elkészített ételre Aaron és Axel szinte teljesen egyszerre. Legalább valamibe egyet értenek. Szemeim vörösen kezdtek izzani és morgó hangot adtam ki. A kezük maguktól mozgott és vettek be a szájukba egy falatot.
- Ezt, hogy csináltad? – pislogott nagyokat Axel és lenyelte a még szájában lévő ételmaradékot.
- Alfa vagyok, én irányítok. – húztam ki magam büszkén. – Matt tanította. – mosolyogtam.
- Én kinyírom. – morgott tovább. – Miért kell neki ilyeneket tanítania neked? Nincs jobb dolga, de most őszintén. „