Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

22.rész - Átpörgetett karácsony

- Szerintem az ezüstfenyő jó lenne. – állt meg a kiválasztott darab mellet Aaron.
- Szerintem a sima fenyő legyen. – Adame nem csak azért választott, mert Diana tegnap megemlítette mennyire szereti az egyszerű fenyőket, áh dehogy. Kyle és Thomas teljesen elvoltak a saját kis világukba a díszek között, mert voltunk olyan felelőtlenek, hogy rájuk bíztuk. Lora és Max a mai nap, már harmadszorra keveredtek a vitába, de azt hozzá tenném, hogy négy órája lehetünk fent. Matt-et nem igazán érdekelte a dolog szóval csak sertepertélt körülöttünk, Diana, pedig nem volt jelen, mert a szüleinél ebédel.
- A műanyag nem elég? – Matt egyet értően bólogatott. A többiek leszavazták, de miért? Annyival egyszerűbb lenne...
- Meg van! – húzott elő a semmiből Axel egy cserépbe lévő fenyőt, ami valahol tetszett.
- Az első közös karácsonyunktól kezdve lenn ez meg az örökké valóságig. – szinte már meghatódtam, amit nem is értek. Adame nézet rám legfurábban, aztán végül meg tudtam pontosan miért is:
- Ez olyan volt, mintha Diana mondta volna.
- Diana azt is hozzá tette volna, hogy olyan mintha a közös gyerekünk lenne. – rakott rá még egy lapáttal Lora.
- Igaz! – helyeseltem, majd közelebb húztam magamhoz a közös kis növényünket jelezve, hogy meg van a választás.
Axel felé sandítottam, aki egy motoros és egy gitáros hógömbbel játszott. Nem is gondoltam volna róla, hogy szereti az ilyeneket. Felém nézett és elkaptam a tekintetem, hogy még véletlen se vegye észre. Remélem nem voltam annyira feltűnő, mint amennyire annak éreztem magam.
A fa mellé a cserépbe még a díszeket is bepakoltuk. Adame és Matt vitt mindent mi, pedig kicsit se ellenkeztünk. Nekem már a délutánon járt a fejem, mert Diana kitalálta, hogy délután mi négyen lányok elmegyünk vásárolni és más egyéb izgalmas programokat is ki talált.

- Én el őrre megyek oké? – és a választ meg sem várva már előrébb is voltam.
- Könyv? – húzta fel egyik szemöldökét Axel kérdően. Vidáman bólogattam párat hátra fordulva, majd előre siettem. Alfa vagyok és kíváncsi vagyok tudok-e már olvasni a könyvből. Eltudom-e már olvasni azt az Ősi nyelvet, amit annyi alfa előttem már igen. Remélem lesz időm legalább beleolvasni, amíg Diana megérkezik. Nem tudom miért csak mostanában jutott eszembe, bár mit nem mondjak sok minden történt... például Amy Carter halála. Mellette még ott volt a költözés és Max haza jövetele is. Timi vámpírrá válása, tényleg! Timi! Remélem nem feledkezett meg, arról, hogy Ő is jön velünk, de azért küldök neki egy SMS a biztonság kedvéért, mert képes rá, hogy kimennek dolgok a fejéből, bár ilyenkor Zack mindig közbe lép. Most, ha Ő nem tenné, én fogok.
Az erdőhöz érve futásnak eredtem farkassá átalakulva és reménykedtem, hogy nem látott meg senki, mert körül nézni elfelejtettem. Nem egy túl népszerű terület szóval szerintem e miatt nem kell aggódni. Csak reménykedni tudok, hogy gyorsan haza érek.

Majdhogynem beszakítottam az ajtót, olyan nagy hévvel nyitottam ki, de szerencsére megúszta, bár ha továbbra is így közlekedek, akkor nem fogja. Thomas szobájába szaladtam és kivettem a polcáról, mert, ahogy mondani szokás: ha valamit el akarsz rejteni, rakd a szem elé, ahol biztos nem keresnék. Persze furfangosabbak voltunk ennél, mert egy másik könyv borítójába van, ami valami régi herceges és hercegnős story, de erre megfelel. Leültem vele a konyha asztalhoz, mert ott van a legvilágosabb, meg ott úgy se sűrűn járkálnak. Felnyitottam talán a közepén és beleolvastam. Értettem. Nem minden szavát, mert ez nem csak a vérfarkasok ősi nyelvén íródott, ááh, dehogy az túl egyszerű is lenne. A tűz farkasokról szól az a rész, de engem más érdekel méghozzá a Hold farkas képességei.
Lehet nem a közepén kéne belevágni, hanem az elejétől részletesen. Ami latinul van az csak nagy vonalakba a lényege az Ősi háborúnak, a békének és, hogy a fajok, hogy szakadnak szét. Vannak benne részletesen leírt harcjelenetek, szerelmek, vér és háttér információk. A vámpírok és a vérfarkasok nagyon régóta vetekednek egymással, ami valljuk be elég szomorú, hisz semmi értelme. A boszorkányok nagyrészt a vérfarkasok mellet álltak a vámpírok mellett, pedig... Ezzel az ajtó kinyílt és Diana lépett be kezébe egy nagy kupac dobozzal, ami illatából következtetve egy nagy adag kaja lehet minden féle fajtából. Az orrom érez itt kukoricás rizst, krumpli pürét, sült krumplit, rántott húst, és ahogy látom savanyúságot is hozott. Ettől függetlenül holnap még főznöm kell karácsonyra valamit. Mi legyen holnap az ebéd... vagy éppen a vacsora, attól függ, hogy mikor készül el.
- Hali. – rakta le a konyhaszekrényre az étellel teli dobozokat
- Szia! – nem baj, hogy itt van, mert Lorát is meg kell várni, aki valószínűleg Max-el fog veszekedni szóval még olvashatok. Éés ezzel a lendülettel nyílt is ajtó és belépett rajta Max és Lora. Ennyit erről, úgy tűnik gyorsan veszekedtek. Durcásan leült az asztalhoz Max, pedig a szobájába ment. Fogadni mernék, hogy haza hozta Őt a hátán mivel a többiek még mindig sehol.
- Semmi gond. – simította meg a hátát nyugtatóan a dámfír. – Majd ma este is csinálunk légző gyakorlatokat rendben? – mosolygott biztatóan.
- Rendben, köszi.
- És te, hogy állsz a hangokkal. – intézte a következő kérdést hozzám.
- Én és a hangjaim tökéletesen megvagyunk. Köszönjük. – biccentettem és el akartam merülni a könyv rejtelmeibe, de nem hagyták.
- Akkor indulhatunk is! – csapta össze kezeit, majd felrángatott minket az asztaltól.
Nagy nehezen sikerült kikönyörögnöm, hogy legalább helyére hagy tegyem, de ennyi, semmi mást nem tehettünk. Timi, az üzenete szerint, amit küldött már úton van és most már mi is. A találkozó helyig néma csendben sétáltunk, ahova Timi pont most futott be. Mindannyian meglepő pontosak voltunk, bár mi főleg Diana miatt.
- Hova menjünk először? – vágott is bele a közepébe a köszönéssel meg hasonló formaságokkal nem is törődve.
- Lora vagyok. – nyújtotta kezét Timi felé, aki el is fogadta és Ő is bemutatkozott. A dámfír és a vámpír honnan ismerhetik egymást.
- Ti ismeritek egymást? – néztem hol az egyikre hol a másikra.
- Persze. Láttam már Zackkel is beszélgetni aztán úgy is, meg a vámpír bandával is. – oké, ez egy kicsit meglepett.
- Van olyan, aki téged nem ismer? Mi van a másik falkával? – kicsit félve kérdeztem meg.
- Ők, eddig a szükséges rosszként tekintettek rám. A képességem miatt sok mindenhova mentem már és segítettem, Matt-el, pedig már régóta ismerjük egymást szóval úgy kerültem hozzátok is. De most már a te falkádé vagyok, ne aggódj. – Szerintem inkább Adame-é, de ezt inkább nem is mondom hangosan. – A boszorkányok nem kedvelnek és, ha lehet, távol tartanak maguktól.
- Miért? – indultunk meg közben, vagyis én, de a többiek követtek. Lora felém sandított, mert pontos tudta merre megyünk: ahonnan nem rég eljöttünk. Szeretnék valamit megnézni ott.
- Mert úgy gondolják, én egy ilyen olcsó boszorkány másolat vagyok, és még szép is vagyok, szóval igen. – és szerény is! Bár a szépségével nem igazán lehet vetekedni az mindenki, megmondja, aki pedig az ellenkezőjét állítja az biztos, hogy vak, vagy komolyan problémái vannak nyaktól felfelé. – Ja, meg persze félig vámpír, amit szintén nem néznek jó fejjel.
- De Alice-el is jóba vagy nem? Mármint Ő hozott téged nem Matt. Vagy mi is történik itt pontosan? – Oké, azt hiszem egy kicsit összezavarodtam.
- Matt tudta, hogy Alice-el nagyon jóba vagyunk ezért Ő jött értem. Nehéz megtalálni engem elvileg szóval jobb is így. – Így már kezd össze állni a kép, ezért csak bólogattam.
- Ez bonyolult. – csak ennyit mondott Timi, de szerintem ezt inkább magának mondta, mint bármelyikünknek is. Igazából elég halkan mondta, de itt mindenki hallja... ja, nem. Lora nem természetfeletti, de milyen fura kvartett vagyunk már! Egy vadász, egy dámfír, egy vérfarkas és egy vámpír. Már csak egy boszorkány csaj kéne és a csapat szinte már teljes lenne. Milyen lények is vannak még pontosan? Nem ugrik be hirtelen. Vannak, akiket megharapnak, de nem vérfarkas lesz belőlük, ilyen például Kyle is. Milyen lények lehetnek még? Én úgy emlékszem Adame azt mondta a legelején, hogy szinte minden van csak nem olyan formába, ahogy mi gondoljuk..., de hát akkor milyenbe??
- Min töröd ennyire a fejed? – bökött meg Lora. Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek.
- Hogy milyen lények lehetnek még. – Arc rándulásain tisztán látszott, hogy megérti.
- Hát engem csak vérfarkasok kinyírására képeztek ki, meg arra, hogy megvédjem magam a vámpírok ellen. – Úgy tűnik nem végeztek valami jó munkát, de inkább ezt nem is említem, a végén még megsértem vele, amit persze nem akarok. A találkozásunk óta sokat fejlődött és kiderült, hogy jobb íjász, mint elsőre mutatta magát. Lehet Őt kéne elküldeni legközelebb vadászni teljesen egyedül. Na, jó, nem egyedül, hanem valaki, aki vigyázz rá, de nem hátráltatja. Max jó lenne, ha most éppen nem lenne önkívületi állapotba.
- Öltél már? – egy pillanatra megálltak a lábai, de hamar elindult ismét, és utolért.
- Még nem. – valamit titkol, látom a szemén. Sóhajtottam egyet és úgy fordítottam rá a fejem, és tudta mit akarok: folytassa. – Megbuktam a vizsgán és, ide küldtek, hogy, ha megölöm az ittenieket vagy legalább valamelyiket, akkor meggondolják, hogy újra vizsgázhatok.
- Kegyetlenek. – futott végig hátamon a hideg.
- Az – bólintott párat és látszólag beletörődött már.
- Németből jöttél nem? Ott üzemeltetik ezt az egészet nem? – Kíváncsi voltam a részletekre.
- Ott van egy család, aki már pár nemzedék óta csinálja. Van egy fiúk is, velem egyidős és egy tapló. Azt hiszi, mert kicsit jobban lő, meg jobban támad már jobb nálam – itt egy kicsit elgondolkodott. – Nem is nálam! Mindenkinél jobbnak hiszi magát és egyenesen megveti a vérfarkasokat. Szívből gyűlöli Őket. – Rajta se tűnt úgy mikor találkoztunk, hogy annyira bírná a fajtámat.
- Van valami nevük vagy... - próbáltam minél többet kiszedni belőle. Németországba születtem, de itt Magyarországon nőttem fel.
- Valami autó gyár mögé rejtőztek Köln-be, de már elfelejtettem. – Pont a legjobb helyen bakker. Szóval, ha esetleg eszembe jutna családlátogatást tenni, akkor semmi kép nem vigyem a falkát, mert úgy feltűnőbb lenne. Remek, hogy ezt is megtudtok.
- Még valami, amit tudnom kell, vagy el szeretnél mondani? – megrázta a fejét és vállat vont. Oda értünk az áruházhoz ezért végül a két csapat egyesült, majd szét is szóródott. Én pontosan tudom hova fogok menni: A hógömbökhöz. Rossz érzés futott végig rajtam Ott álltam és kettő között vacilláltam, úgy tűnt Ő se tudott választani melyik legyen...akkor megvesszük mindkettőt. Körülnéztem: Diana a férfi pulcsiknál volt, Lora a videojátékoknál, Timi, pedig a különös poharakat és bögréket nézegette nem sokkal mellettem. A kiválasztott darabokat a kosárba tettem és felmentem a következő emeletre, ahol könyvek is vannak. Thomas ajándékát nem volt nehéz kitalálni, és azt se nagyon, hogy milyet, mert mindent szeret. Legyen egy fantasy, mert olyat látok legtöbbet a kezébe. Ó! A történet izgalmasnak tűnik és a borítón a fiú is helyes, akiről gondolom a főszereplőt mintázták, van benne romantika, de nem a csöpögős fajta. Oké, jöhet. Thomas és Axel kipipálva. Most jöjjön Adame. Elkezdtem Diana-hoz sétálni, -aki közbe feljött-, hogy megkérdezzem mit is szeret, pontosan Ad, de lábam hamar megálljt parancsoltak. Neki is egy könyv végül is miért ne? Megfogtam és vizslatni kezdtem a hátát. Egy állatorvos írta a könyvet, hogy az egyszerű emberek is meg tudjanak menteni állatokat vagy legalább életbe tartani, míg a korházhoz jutnak. Tökéletese! Mehet a kosárba. Már lassan sötétedni kezdett mikor is végeztünk.
- Gondoltam magunkat is meglepem valamivel állított meg minket Diana útközbe. – És büszkén húzta ki magát. – Kozmetikushoz van időpontom mára! Vagyis mindannyiunknak, és mivel az egy nagy épület még masszőr is van! Szóóval! Induulás! – Timi még tapsikolt is örömébe, Lora meg én, pedig vágtunk egy „miért is ne" és egy „még jó buli is lehet" fejet. Így, hát a kis csapat megindult Diana vezetésével a már sötétlő égbolt alatt. Teljesen bele volt merülve a telefonjába lévő GBS-be. Befordult, egy -tudtom szerint- zsákutcába, és lö: igazam lett. Szerintem nem erre akart kanyarodni. Krákogtunk egyet, hogy felfigyeljen a helyzetre. Megállt, majd körülnézett.
- Ohh, azt hittem erre mutat, de úgy látszik, egyel előbb kanyarodtam be. Bocsánat. – húzta el száját. Fordultunk is volna vissza, mert hát nekünk is muszáj volt kicsit beljebb mennünk, de elállták az utunkat. Vámpírok. Biztos azért nem szagoltuk ki Őket, mert Timi is itt van. Kicsit a hátam mögé toltam Lorát és Timit, hogy élő pajzsuk legyek mindenképpen. Kettő vámpír elállt az útból előre engedve, egy nálam kicsit alacsonyabb, és fiatalabb fiút. Szénfekete haja tökéletesen volt beállítva, szürke szemei, pedig csillogtak. Arcán önelégült mosoly volt és úgy sétált előrébb, miközben mi jobbnak láttuk hátrálni egy kicsit. Mögötte egy nála sokkal idősebb férfi sétált, akinek szintén fekete haja és szakálla már őszült. A megismerés hirtelen csapott belém. Ez a két vámpír az, akit a fajukkal való első találkozáskor is láttam. Ők rémisztettek meg oly annyira, hogy később össze estem. „Kell" „Meglesz" összesen ennyi volt a párbeszédük és most itt vannak előttem. Miért kerülök én mindig ilyen helyzetekbe? Láthatta a pillanatnyi rémültséget az arcomon, mert a vigyora még nagyobb lett.
- Meg vagy. – lassan már félő volt, hogy bőre elszakad, annyira mosolyog. De utálom.
- Eddig se voltam elveszve. – A hangom sokkal erősebben csengett, mint hittem volna. Nincs mitől félnem –nyugtattam magam- hold farkas vagyok és alfa. Esélyük sincs ellenem és mellettem ál egy vámpír és egy dámfír is, és, ahogy láttam a vadász is elővett valahonnan egy kunait.
- Vicces. – csak ennyit mondott miközben arcvonásai elkomorultak. – Támadás. – jól artikulált és lassan mondta miközben a szemembe nézett viharos szürke szemeivel. Nekünk indultak, de nem siették el a dolgot, mintha nem is féltek volna. A két háztetőről is leugrott egy-egy vámpír, az egyik közvetlen Diana mellett landolt, aki ijedségébe felsikkantott egyet. Szemeim már vörösen izzottak, állkapcsomat már szorították a fogaim és a karmaim is előbújtak. Na, most mutasd meg Luna mit tanultál! Elő a képességgel! Behunytam a szemem és koncentrálni kezdtem, és éreztem, ahogy a karomba gyűlik az erő, majd a karmaiba, és a tenyeremre tömörül. A többieket már elérte az ellenség nekem, pedig kipattant a szemem. Már kevesebb, mint egy karnyújtásnyira volt az ellenség, én, pedig kinyújtottam egyik kezem ezzel hozzá érve mellkasához, de olyan erővel, hogy attól hátra repüljön. ruhájából, mintha kivágtak volna egy akkora darabot, mint a kezem és bordái is benyomottak. Olyan volt, mintha kezemet csak agyagba dugtam volna és ott maradt volna a nyoma. Ijesztő mire is vagyok képes, de felbátorodtam és folytattam is. Diana kétségbeesetten kapálózott, mert elkapták és alig tudott mit kezdeni. Lorát bekerítették, de Timi szépen mentett. Lorát a földre küldték én, pedig mentem volna segíteni, de valaki megragadta a vállam. Hátra fordultam és meg akartam ismételni, amit az előbb tettem, de semmi se történt. Visszahúztam a karom, majd ismét támadás, de megint nem történt semmi. Nem használ a képességem, pedig még mindig kék fény áramlik belőlem, de semmi. Mi a fene? Ijedten néztem fel, és láttam meg azt a férfit, aki a gonosz kisfiú után jött, aki most nyugodtan a falnak támaszkodva röhög. Idegesen rá kaptam a fejem, de nem kellet volna, mert nem vettem észre, ahogy az előttem lévő keze meglendül és ököllel eltalálta a fejem. Ezzel a falnak esek, de mielőtt bármit is tehetnék, megfogja a kezem és a hátam mögé szorítja azokat. Nem tudom kiszakadni markai közül, így van egy kis időm a körül nézésre. Dianat épp most tépik fel a földről és fogják le ugyan úgy, ahogy engem, Lorától kicsit eltávolodtak, aki felkászálódik a földről és ijedten nézi meg a helyzetet, Timi, pedig a földhöz van szorítva.
- Ne is erőlködj dámfír. – szólalt meg a mini fő gonoszunk, Dianara kaptam a fejem, aki csukott szemmel koncentrált. – Nem tudod használni a képességed Luna kimentésére. William-re ugyanis nem hatnak ezek. – szóval ezért nem történt semmi mikor hozzá értem. Jó tudni. – Aki, pedig téged fog le az William fia, akinek a nevére nem is emlékszem, de nem is fontos. – Az említett nem reagált erre, és csak ekkor vettem észre, hogy mindenkinek kifejezéstelen az arca. Mi a fene folyik itt? – Egy vámpír, ember, és dámfír a kísérőd Holdfarkas? – Oda lépett, ahhoz utolsóelőttiként említett meg, akit már letérdeltettek és úgy szorították hátra, nem lehet egy kényelmes póz azt biztos. Fejét megfogta, majd feljebb emelte, hogy szemeibe nézhessen. – Hát igen, híres a magadfajta szépsége, és te élő tanúja lehetsz rá és még a képességed is figyelemre méltó. Menő. – Hirtelen megfordult és rám nézett én, pedig álltam a tekintetét. Nem félek tőle! – Rólad, pedig már sok mindent tudok.
- Nem hinném. – ráztam meg közönyösen a fejem.
- Chh. – szűrte fogai közt, majd csatlósaihoz fordult. – Az embert és azt a sima vámpírt üssétek ki. – A barátaim felé fordultam gyorsan. Az egyik vámpír egy szempillantás alatt termett közvetlenül Lora előtt, akit egy pofonnal, már álomba is küldött.
- Nee! – sikította Diana, de hiába már. Én próbáltam még erősebben kiszabadulni, hátra is rúgtam, de egyszerűen semmit sem tudtam ellene csinálni. Az egyik, aki Timit fogta le, felemelte kezeit és ökölbe szorította azokat és úgy vert be egyet régi barátnőmnek, de én már nem láttam, mert elfordítottam a fejemet. Nem bírtam volna végig nézni.
- Kössétek be a szemeiket és Lunát – Honnan tudja a nevem? – ültessétek a furgonba. A másikat vidd kézbe futva. – parancsolta. – Úgy is gyorsabb vagy, mint az autó.