Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

10.rész- Egy új tag?

Egymás mellet dolgoztunk némán, ha esetleg el is haladnánk egymás mellet ő messziről ki kerül. A természet feletti ennyire szétszakítaná az embereket? Lett egy falka barátom és ezért cserébe el kell vesztenem az előzőket? Igaz az, hogy egy ember ki lép az életedből jön egy másik, de ez fordítva is igaz? Ha egy ember belép az életedbe egy másik kilép? Ez: igazságtalanság.

--§--

-A hónapok során nem csak Timi legjobb barátja voltál, de az enyém is lettél.
- Viszonzom ezt.

--§--

Legjobb barátok... egy vámpír és egy vérfarkas. Lehetetlen.

- Most mi lesz?- szólaltam meg végül hosszú hallgatás után. Mélyen felnéztem szürkés szemeiben, szóval ezért szürkék, nem a genetika.
- Ellenségek lettünk a vérre menő háborúba és nem sokára Timi is közénk fog tartozni.- Ez valahogy megérintett. Mintha egy kést állítottak volna a szívembe.
- Timi...
- Luna...
- Lányok...
- Zackkel gondolkoztunk rajta, hogy elmondjuk, amikor már vámpír leszek és téged is átváltoztatunk egy helyes vámpír fiúval. - a végén egy kicsit elmosolyodott.
- Meg előzött titeket egy helyes vérfarkas fiú.
- Észrevettük.
- Menjetek előre... én még maradok egy kicsit.
- Luna... te vagy a legjobb haverom... voltál, de már nem bízok benned és nem akarom, hogy a hátunk mögé kerülj... főleg a Timi mögé...
- Szerinted képes lennék megtámadni te marha?! Nem, hogy hátból, de még szemből sem! És nagy valószínűséggel téged is csak, akkor, ha te kezdeményeznél.
- Gyere Zack, menjünk - majd kezén fogta és elhúzta maga után. Én meg ott álltam, mint egy darab faszén. Kábé öt perc után utánuk indultam, de csak szépen lassan. Legszívesebben elbőgném magam. Végül beértem. Timi már javában dolgozott. Zack egyből rám kapta a fejét. Hátra mentem felvenni a kötényt, majd munkához láttam.
És most itt tartunk.

Némán végeztük a munkák. Mintha csak idegen lennénk a másiknak úgy mentünk el egymás mellet.

Kivételesen én mentem el hamarabb és a falkaház felé vettem az irányt.

Egyenesen a pincébe, Lorához.
Lora plédek és párnák között olvasott egy kis elemes éjjeli lámpánál "Fehér agyar" állt a borítón. Ez ironikus.
- Szia - hirtelen felkapta a fejét és letette a kezében lévő tárgyat.
- Hello
- Bocsi, ahogy bántam veled... ugye nem törtem el az orrod? Kicsit idegesebb vagyok mostanában kelleténél. És, amit mondtál feldühített. – Mintha csak egy hatalmas vallomás lenne úgy mondtam.
- Meséltek a többiek. Tudom, hogy szinte mind árvák vagytok és, hogy csak a túl élésért harcoltok. És, hogy mennyi gondod van mostanában. Nehéz lehet ennyi fiút irányítani... nekem lehetetlennek tűnik. De engem, azért küldtek, hogy megöljelek titeket.
- Egyedül? – nem is értettem az e mögött rejtőző logikát, talán nem is volt.
- Igen. Egy kis falkával csak el bírók.
- De rajtunk kívül van még egy... nagyobb falka, akik nem hiszem, hogy kegyelmeznének. Ja és van egy halom vámpír is... túl sok.
- Ennyien? Nekem csak azt mondták, hogy csupán egy csapat van újoncokkal.
- Hát rajtam kívül mindenkit viszonylag régen változtattak át. De... igazából, ha téged egyedül ide küldtek az olyan, mintha egyenesen a halálodba löktek volna. – ez inkább hangos gondolkodásnak minősült, amit talán jobb lett volna magamban tartani.
- Mi?- kicsit lefagyott és nem is csodálom.
- Sajnálom. De ez egyenlő az öngyilkossággal egyedül. – Nem akartam rontani a helyzeten, de, ha egyszer ez az igazság.
- Te jó ég.... meg akartak ölni engem... én hülye meg elhittem, hogy végre egyenlőként kezeltek, pedig csak azt akarták, hogy feldobjam a talpam.
- Szerencséd, hogy nem vagyok hidegvérű gyilkos, bár, ha nem engem támadtál volna meg, hanem valamelyik fiút lehet, hogy fej nélkül végezted volna.
- Szerencsére csak volna- mellé telepedtem a puha anyag közé.
- Egyébként ki hozta ide ezt a sok mindent.
- Nem mondom meg, megígértem.
- Oké, de bárki volt... jól tette- össze húztam lábaim és átkaroltam őket.
- Baj van?- fordult felém teljesen, és török ülésbe tornázta magát. Csak bólintottam- Mi az?
- Van egy legjobb barátnőm és egy legjobb fiú barátom és ők már egy jó ide járnak és....
- Bele szerettél a fiúba?
- Dehogy is!
- Akkor?
- Ugye mióta vérfarkas vagyok még nem találkoztunk. Ma viszont igen, mert kísérte a Timit. Valami fura volt, éreztem. Ismerős szaga volt, majd leesett, hogy vámpír. De mivel ő vámpír és nem sokára Timi is az lesz, így nem lehetünk barátok. Pedig régen ők voltak nekem csak. Most meg... lehet, hogy egyszer egymás ellen kell mennünk... és a vége: halál.
- Egy igazi szappan opera az életed farkascsaj.
- Nekem mondod, halál jelölt vadászcsaj.
- Még hogy könnyű vadásznak lenni.
- Még hogy könnyű farkasnak lenni. - majd a lejárón egy alak jelent meg tálal a kezében.
- Hallod Lora, nem találtam semmit csak ezt- majd Max meglátott és maga mögé rejtette a tálkát.
- MAX!- hallottuk meg felülről az összes fiú hangját... egyszerre.
- Semmi baj, Max.- Felálltam és kivettem a kezéből és visszaültem. Valami gombócos étel volt a tárolóba, amit egyszerre kezdtünk enni.
- Olyan jó volt hallgatni, ahogy beszélgetnek- jött be Thomas lehajtott fejjel.
- Hát, ja, Max... ezt elcseszted- kapcsolódott be Ax és a többiek.
- Ti végig hallgatóztatok?
- Persze!- jött az egyhangú válasz.
- Ebben az házban nem lehet nekem magán életem?- egymásra pillantottak, majd jött a felettébb kielégítő válasz:
- Nem!
- Szegénykém - rakta Lora a kezét a vállamra. - De ezen változtatni fogunk! Itt maradok, ha nem bánjátok.
- A fiúkkal? Egyedül lány hat vérfarkas fiúval? Kizárt. – ezzel én lezártnak tekintettem a témát, de Lora ezt nem így gondolta.
- Pedig el lennék.
- Nem maradna, rajtad ruha mire felkelsz.
- Na, jó... tényleg ijesztő lenne.
- Hallod... nem baj, ha egy kicsit itt hagyunk? - váltottam témát.
- Nem. – vonta meg a vállát.
- Elmegyünk vadászni! - jött a hirtelen ötlet.
- Most?
- Pontosan! Most. Szóval go! - majd felpattantam és az erdő felé vettem az irányt. Pár másodperc múlva a srácok is jöttek utánam. - Most az "ejtsünk el kis vadakat" csoportba leszek. Hmm. Mondjuk Thom-mal, Max-el és Aaronnal.
- Vettük főnök- tisztelgett Adame kezével, majd kis bandájával elindultak, mi pedig a másik irányba.