Pultos lányból falkavezér /Átírás alatt/

13.rész - Könyv, hamisítás és a buli

Sziasztok Kedves Olvasók,
Még rész előtt szeretnélek titeket kicsit zavarni. Méghozzá, azzal, hogy találjatok ki ship neveket! Így kicsit interaktívabb lenne.
Axel x Luna vagy Aaron x Luna, de jöhetnek Max x Lora , Thomas x Kyle ship nevek, de akármilyen párost kitalálhattok!
Adame x Luna, Luna x Lora, Adame x Matt, Zack x Timi.
Bármi jöhet! Legyetek kreatívak! Így írjátok le, ha lehet:
Lulo: Luna x Lora.
(Ezek után márcsak az lesz kínos, ha semmilyen ötlet nem jön 😅) Annyit írtok, amennyit csak akartok!
Amelyik legjobban megtetszik, azt használni fogom valahogy. Ja, és megjelölném a nyerteseket, ha megengedik vagy szeretnék... Kevés versenyző esetén mindenkit, majd meglátjuk hányan vagytok benne!
Köszi, ha elolvastad, folytatódjon a story!!

Álmaimból az ajtó dörömbölése szakított ki. Lassan kimásztam az ágyból és az bejárat felé vettem az irányt. Axel és Aaron állt előttem, egy pillanatra elgondolkodtam, majd inkább visszacsuktam az ajtót. Sóhajtottam és ismét kinyitottam.
- Mennyi az idő? – ez jött ki először a számon.
- Hajnali négy. – kikerekedtek a szemeim két okból is, az egyik, hogy mennyi az idő, a másik meg mennyi az idő és a fiúk fent vannak, és, ha ez nem lenne, elég itt is vannak.
- Mit szeretnétek? – álltam el, hogy be tudjanak jönni.
- Neked is szia Luna – mosolygott felém Aaron, miközben a kis hűtő tetejéről el vett egy almát.
- Hello, és nyugodtan szolgáld ki magad. – Axel az ágyamra ült. – Pontosan mit is akartok itt ilyen korán?
- Hát én gondoltam eléd jövök, hogy ne mindig egyedül mászkálj. – jött a válasz Aarontól. – Meg hátha tudok valamit segíteni.
- Én veled ellentétbe hasznos dolog miatt jöttem. – Felém fordult. – Először is, hogy motorral elvigyem e, a másik pedig a könyv miatt. – fel kelltette az érdeklődésem.
- Na, mondjad mit találtál. – ültem le mellé.
- Majd, ha Aaron nem lesz az egy kilométeres körzetünkbe. Szerintem egyébként se kell tudnia róla.
- Axel! Ő is a falak tagja, joga van tudni. – kicsit még hezitált, de azért elkezdte mondani.
- Van egy hosszabb latin szöveg és találtam valakit, aki ért latinul és lefordíthatná nekünk.
- És ki lenne az? Megbízható? – Aaron csendbe figyelt minket.
- A volt sulinkba az egyik tanár tud latinul és megkérdezhetnénk, hogy mit jelent. Engem már egyébként is furának néz, szóval elmehetnénk megkérdezni, de inkább ne vigyük ez egész könyvet, csak fotózzuk le azt a darabot.
- Rendben, mikor menjünk?
- Én is mehetek?
- Igen- Nem –Jött tőlünk egyszerre az ellentétes válasz.
- Minek mennénk hárman? Még a végén megijedne szegény tanárnő.
- Mond valamit Axel. Szóval lehet akkor, majd csak ketten megyünk. Nem gond? –fordultam Aaron felé.
- Dehogy is, de ne felejtsd el, hogy meg ígérted, hogy ma eljössz velem egy buliba. – Teljesen kiment a fejemből és reménykedtem, hogy neki is.
- Nem felejtettem el. – hazudtam.
- Inkább siess és menjünk. mert a többiek tuti, hogy alszanak még. – állt fel Axel. – Aaron te haza jutsz ugye? –inkább kijelentésnek tűnt, mint kérdésnek - én elviszem Lunát. – Már húzott volna, de megálltam, hátra fordultam.
- Át öltözhetek? Utána, majd megbeszéljük. – a fürdő felé vettem ez irányt egy kupac fekete ruhával a kezembe.
Tizenöt percet tölthettem a fürdőszobába, és mi alatt én bent piperézkedtem, addig a fiúk a szoba két legtávolabbi pontjába húzódtak, ami bár nehéz ebbe a kishelyiségbe, mégis sikerült nekik métereket eltávolodni egymástól. Senki se közölte velük a tényt, hogy egy falkába tartoznak?
- Kértek reggelit? Van hűtőbe pár dolog, nézzetek be. – Szemük egyszerre csillant fel az étel gondolatától, úgy tesznek, mintha nem etetném őket, komolyan...
- Mik vannak!- ért oda Axel először a hűtőhöz - Normális kajáid vannak kivételesen!
- Úgy beszélsz, mintha eddig nem azok lettek volna...
- Luna, a hűtőd tele volt lekvárokkal! – a felső polcra pillantott, majd újra rám – úgy látom ezen nem változtattál, csak szalámikat is vettél mellé – hátra nyúlt a lekvárok között és kivett belőle egyet –Ez mióta van itt? – emelte felém az egyiket. Elgondolkodtam egy pillanatra.
- Azt hiszem mióta itt élek – húztam el a számat – De a lekvár nem romlik meg!
- Aham, és ezt mivel magyarázod? – megfordította a befőttes üveget, aminek falán, végig penész húzódott.
- Hát... megromolni nem romlott meg, csak kicsit penészes lett. – haraptam rá számra.
- Te penészes lekvárt tartasz a hűtődbe, de nekünk ki kellet takarítani az EGÉSZ házat!
- Az más, hogy a lakás minden pontja rendetlen, vagy csak nincs kidobva egy két lekvár! – Próbáltam kimagyarázni magam. Ám ekkor Aaron is bejött a képbe, aki egy rég elfeledett szalámit kapott elő.
- Meg szalámikat – Eltakartam arcom.
- Nem igazán tartod rendbe a hűtőd, nem gondolod? – még az ujjaim között láttam, ahogy Axel egy lépéssel közelebb jön, csípőre tett kézzel.
- Ez teljes mértékbe a ti hibátok! –álltam ki végül nagy nehezen magam mellet. – Mert állandó jelleggel, ezekkel a misztikus, földön túli dolgokkal kell foglalkoznom!
- Ránk fogod azt, hogy nem vagy képes meg csinálni a két másodperces munkát?
- Hagyjad már szegényt! – kelt védelmemre Aaron. – De ne aggódj! – fordult felém. – Ma elmegyünk és kikapcsolódunk. – Ezt már nem fogom megúszni.
- Induljunk! – Indultam neki a nagyvilágba.
- Nem arról volt szó, hogy reggelizünk? – akadékoskodott Axel, és úgy tűnt egyáltalán nincs kedve elindulni velünk.
- Kritizáltál! Így jártál! – fogtam és elkezdtem húzni magam után! Aaron megrázva a fejét követett, minket.
- Vérbeli nő vagy! – megálltam és tarkón csaptam. – Héjj!
- Már rég megérdemelted volna! – jelentettem ki határozottan. Kicsit sértett fejet vágott, de nem foglalkozva vele húztam tovább a pulcsijának ujjánál fogva. Olyan érzésem van, mintha egy kis gyereket rángatnék ki a boltból. Sunyin mozogtunk és reménykedtünk, hogy nem veszik észre, hogy ismét két fiúval távozók a hajnalok-hajnalán.
A motorhoz mentünk, ahol Axel a motorhoz tuszkolt és még ellenkezni is alig tudtam, hogy Aaront ne hagyjuk már itt, de felesleges volt.