Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Valami új kezdete"●•°•°

Odakint megállíthatatlanul esik a hó. Hatalmas pehyhekben száll alá az égből az utakat befedő fehér takaróra.
Régen imádtam a havat...Most viszont...Semmi erőm se kedvem nincs kimenni.
Viszont asztalomnál ülve egy lap fölé tornyosulva, és arról néha felkapva szemeimet, felpillantva a hófödte tájra, nagyon is jól eső érzés. A fehér pelyhecskék lassú alá hullása nagyon nyugtató és gyönyörű. Viszont csak pár percig időzik kint tekintetem majd egyből visszavezetem a műre.
Óvatos és finom vonalakat húzok. Hol vékonyat, hol vastagat, miközben szomorú és elhomályosult tekintettel bámulok a lapra, amin szerelmem arca rajzolódik ki.
Már vagy 30 rajzot készítettem róla, pedig alig egy hete szívódott fel, a többiekkel együtt.
-Ahh Jimin...-simítottam a lapra -Annyira hiányzol...Azt mondtad...Vagyis írtad, hogy ezzel csak jót akarsz nekem...De hidd el...Ez volt a legrosszabb dolog amit tehettél...-suttogtam szomorú elhaló hangon.
-Kyo?...-kopogott, majd nyitott be Neul.
-Hm? -fordultam felé.
-Nem jössz le enni velünk? Már vagy hat napja be vagy ide zárkózva. -lépett beljebb.
-Most nem vagyok éhes köszönöm. -mosolyogtam rá halványan.
-De Kyo...-jött be és mellém állt. Szeme rajzomon csillapodott meg -Ohh, Kyo...-mondta szomorúan miközben hátamra simított -Történt valami Jimin és közted? -kérdésére lehajtottam a fejem.
-Kyo nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod? -bólintottam egyet majd szipogni kezdtem.
-Elment Unnie...Elment és lehet soha nem látom többet. -temettem arcomat kezeimbe.
-Kyo...Tudod ez egy kicsit vicces...-mondta mosolyogva miközben leguggolt mellém.
-Mi? -néztem rá.
-Egyszer már mondtad nekem ugyanezeket. És akkor is Jimin miatt. És mi történt? Visszajött érted, igaz? -mosolygott.
-Mi? -nyíltak ki szemeim -Ezt honnan...?
-Nem volt nehéz kitalálni...Tudod, ha vele vagy mindig vidám és boldog a hangulatod. Viszont, ha nincs...Akkor pedig...Olyan szörnyen festesz, hogy én akarok öngyilkos lenni...-mondata végén kicsit felkuncogott -A lényeg az Kyo, hogy bármi is történjék, nem szabad bele roskadnod. Mi itt állunk melleted. Segítünk...De csak akkor tudunk, ha hagyod is. Kyo...Erre nincs megoldás. Ki kell heverned és el kell engedned.
-De, ha én nem akarom kiheverni? -kérdeztem kicsit durcásan.
-Kyo...Ha nem teszed magad túl rajta, akkor bele roskadsz. Meg amúgy is, nem mehetsz Jimin után azért könyörögve, hogy szeressen újra. -Neul még mondta volna tovább de belé forrt a szó, mikor dühösen az asztalra csapva felálltam.
-Jimin igenis szeret...Többször is elmondta mennyire...Én pedig...-csuklott meg a hangom. Neul felállt és magához húzott én pedig ott pityeregtem a vállán.
"Hogy mi zavar a legjobban? Hogy mi oly fájdalmas számomra? Olyannyira, hogy elég lenne csak két másodpercre látnom Jimin-t? Azon az este...Mikor ő elment, engem magamra hagyva...Ő elmondta, mennyire szeret. Én viszont azt a kis szót sem mondtam ki a kedvéért.
Annyit nem bírtam kinyögni neki, hogy "szeretlek"...És a legrosszabb...Ha belegondolok az együtt töltött időbe...Egyszer sem mondtam neki...Már rég tudtam. Mikor még nem tudtam a kilétéről, már akkor. De én nem mondtam. Soha nem mondtam neki.
Viszont helyre hozom a hibám. Ez az!"
-Megvan! -szólaltam meg Neul válláról felkapva a fejem.
-Micsoda? -illetődött meg.
-Chanyeol! -néztem rá boldogan, de az arckifejezését elnézve nem értett semmit.
"Nem is baj. Úgyis csak ellenezné a tervemet."
-Köszönöm Unnie! -öleltem át gyorsan, majd kirontottam a szobámból.
Leszaladtam a lépcsőn magamra kaptam a kabátom és a csizmám.
-Elmentem Chanyeol-hoz! -kiálltottam a konyhába.
-Vigyázz magadra! -intett ki anyu boldogan.
Kirontottam az ajtón és gyors sétába kezdtem.
Kicsit hosszú időnek tűnt, míg elértem Chanyeol-ék házát.
"Biztos az izgatottságtól..." Könyveltem el magamban és bekopogtam az ajtón.
Percek múlva nyílt csak ki. Felpillantva megláttam magam előtt Chan anyukáját. Haja tökéletes kontyban, és az egyenruháját viselte.
-Csókolom Shin néni. -mosolyogtam rá kedvesen.
-Ohh Rae...-mosolyodott el ő is -Mi járatban?
-Chanyeol-t keresem. Itthon van?
-Ne haragudj Rae. Olyan fél órája ment el a barátjaihoz hétvégére. Szerintem gyere vissza jövő héten. -mondta kedvesen.
-Ohh...Értem. Azért köszönöm. -mosolyogtam egy hamisat.
-Semmiség. Viszont nekem sietnem kell. Várnak a repülőtéren. -mondta miközben órájára pillantott.
-Rendben. Viszlát! -intettem neki és indultam is haza fele.
Fejemet lehajtva, szigorúan csakis magam elé bámúlva lépkedtem szomorúan.
"Nem igaz, hogy sosem jön össze semmi...
Miért ver az Isten?! Én csak látni akarom őt...
Bár leheeet...Sőt...biztos, hogy ez a "megmondom neki, hogy mennyire szeretem" dolog csak egy jó ürügy számomra is...
Látni akarom mert iszonyatosan hiányzik és kész. Kettőnk közül nem ő, hanem én vagyok önző.
Mert nem bírom elereszteni...
Bármennyire próbálom nem megy...
Önző vagyok? Igen az...De ez nem érdekel...
Megkereslek Jimin..."
Hirtelen lépések hangjait hallottam magam mögött.
Megfordultam de senki és semmi.
"Nagyszerű...Már képzelődöm is..."
Visszafordultam és vállvetve gyanútlanul tovább sétáltam.

~Yoongi szemszöge~

Egy sötét sikátor mélyéről figyelem, ahogy Rae kicsit megilletődve tovább sétál.
-Szóval itt hagyott a hős szerelmes...-suttogtam magamnak.
-Uram...-szólalt meg mögöttem Sehun, mire megforgattam szemeim, de felé fordultam.
-Nem kapjuk el? -pillantott Rae távolodó alakja felé.
-Nem. -intéztem el ennyivel.
-De uram...Az apja azt akar-...
-Ez már nem apám harca. -szakítottam félbe -Ez egy új harc. Az én harcom. Valami újnak a kezdete. -mondtam és visszapillantottam a védtelen lány felé.
"És úgy vívom meg a csatáimat, ahogy én akarom."

|Kicsit kisebb kihagyás után itt is lenne a második kötet első része.
Remélem ez a könyv is tetszeni fog nektek.
A következő rész hamarabb fog érkezni, esküszöm😂
Köszi, hogy elolvastad, ha tetszett jelezd nekem❤💕
Addig is Pápá😊💕🌹😇🌹💕😊|