Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Yoonwo"●•°•°

~Namjoon szemszögéből~

Nagyjából dél fele, kissé félve hagytam el a házat.
Míg elsétáltam a parkig, megállíthatatlanul azon agyaltam vajon mi lehet olyan fontos, amit annyira meg akar osztani velem Jonhyung.
Amint beléptem a fák közé, amik így tavasszal csodás rószaszínben pompáztak, szinte azonnal megpillantottam Jonhyung alakját.
Ahogy ő is észre vett, rögtön megindult felém.
-Szia Jongbin! -mosolygott vidáman, mire én összeráncoltam szemöldököm.
-Namjoon vagyok. -javítottam ki ridegen.
-Persze...-mosolygott -Namjoon...
-Inkább azt mondd mit akartál. -dugtam zsebeimbe a kezeim.
-Egy nyugodtabb helyre kéne mennünk...-pislogott körbe, mire én unva felsóhajtottam.
-Ekkora felhajtást csapni. -ráztam meg fejem hitetlenül -Jonhyung, a lényeget. -emeltem ki a "lényeg" szót, mire tétlenül újra körbe pillantott.
-Úgy hallottam, hogy Yeongsik halála csak mindennek a kezdete...-kezdte suttogva -Yoonwo épp Busanba tart és Raekyo-t akarja...
-Az utolsó ember a családfájában...-jövök rá az indítékra én is -Ha ő vele végez nemes vámpír lehet...-jelentettem ki, mire Jonhyung karomra fogott.
-Jong-...Akarom mondani, Namjoon, el kell kezdenetek felkészülni. Yoonwo erősebb, mint valaha. Könnyedén elbír mindannyiótokkal.
-Te kinek a pártján állsz? -teszem fel a kérdést a biztonság kedvéért.
-Természetesen a tiéteken. Viszont én visszamegyek Jongsu-hoz. -lépett kicsit távolabb.
-Ő hogy van?
-Őszintén, mióta Rae elment rosszabodott az állapota...-pillantott másfele.
-Tudja, hogy itt vagy?
-Nem. Ha tudná, hogy megtaláltam Rae-t, akkor már azért könyörögne, hogy engedje be őt magához...Vagy a rosszabb verzió, hogy megint elrabolná...-mosolyodik el hitetlenül -Tudom, hogy amit csinál az nem normális, ezért is nem fogom elmondani neki. Ne aggódj.
-Nem aggódom. -rántok egyet vállamon -Ha ennyit akartál, akkor köszönöm az infót. -fordítok neki hátat és elindulok vissza.
-Sok szerencsét Namjoon. -mormogta még utánnam.
-Ehhez nem csak szerencse kell. Ehhez az én eszem is szükséges. -válsszolok hátra sem pillantva.
-Csak nehogy elbukj IQ bajnok.

~Raekyo szemszögéből~

-Felkelni, azonnal! -egy erős és rideg hangra riadtam fel. Mikor kinyitottam szemeim Namjoon-t pillantottam meg.
-Keljetek fel! Gyerünk! Minden perc számít. -mondta majd ki is viharzott az ajtón.
-Hogy mi van? -dörgölte meg szemeit Jimin -Még csak hajnali délután fél kettő van. -mormogta rekedtes, álmos hangján.
-Azt mondta keljünk fel...-értetlenkedek én is.
-Akkor keljünk. -sóhajtotta -Ha Nam ilyen ideges akkor az nem jelenthet semmi jót...-húzta el száját.
Ezután összeszedtük magunkat és felöltöztünk, majd lementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.
"Kezd nagyon rossz előérzetem lenni..."
-Mindenki itt van? -pillantott végig a kisebb tömegen Nam -Nagyszerű. Tudom, hogy hirtelen jött ez az egész, de ettől a perctől fogva végkészültség lép érvénybe. Yoonwo Busan felé tart.
-Micsoda? -döbbentünk le többen is, sőt Jihyun-on, mintha egy kisebb pánik is urrá lett volna.
-Sajnos így igaz. Nincs több időnk. Viszont kitaláltam egy tervet, amivel, ha ügyesek vagyunk, a magunk javára tudjuk fordítani a dolgokat...

~Jonhyung szemszögéből~

Épp beléptem a birtok bejárati ajtaján, mikor is sikoltást hallottam meg Jongsu szobája felöl. Rögtön odasiettem és azonnal be is nyitottam.
-Te mocskos ribanc! -tartotta a földön Seulgi-t, a szobalányunkat -Tudom, hogy tudod! Szóval dalold el szépen hol van Rae! -mormogta fülébe, mire én odaléptem hozzájuk.
-Jongsu engedd el! Seulgi nem tudja hol van Rae, ahogy senki más sem. -fogtam karjára és rábírtam, hogy elengedje a lányt, aki azonnal el is iszkolt, ahogy lehetősége akadt rá.
-Sajnálom...Már megint felidegesítettem magam...De annyira hiányzik...-ült sarkaira Jongsu.
-Tudom, de nem találjuk sehol sem. -hazudtam.
-Ez nem lehet...Nem tűnhetett el csak úgy...-bambult a semmibe.
-Sajnálom Jongsu, de...-kezdtem bele azonban pólom szegélyére fogva hirtelen magához rántott.
-Érzem rajtad az illatát...-állapította meg, majd felállva velem a torkomra fogott és a falhoz nyomott.
-Mondd el hol van...-nézett mélyen szemeimbe.
-J-Jongsu...én...tényleg nem-...
-Ne hazudj! Lebuktál! Találkoztál vele, igaz? -mormogta dühösen -Szándékosan nem mondod el, igaz? Előlem rejtegeted...Félsz, hogy ártanék neki, de te is tudod jól, hogy megígértem...-eresztett el, de nem lépett el előllem -Már régebben is megígértem, mikor még eltűnt. Megígértem, hogy vigyáznék rá. Visszafognám magam és az indulataim egyaránt. Nem fogom bántani, megígérem mégegyszer, ha ez kell ahhoz, hogy elmond. -pillantott könyörgően szemeimbe.
-Jongsu én...
-Kérlek Jonhyung.
-Még nem állsz készen...-mondom sajnálkozón.
-De emlékszem a kikötéseidre! -próbálta menteni a menthetőt. -Egy újjal sem érek hozzá, amíg meg nem engedi. Nem erőszakolok rá semmit. Nem emelem meg a hangom. Egyiket sem fogom tenni, csak kérlek...Mondd el hol van.