Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Örökké"●•°•°

-Ahhh...-tömöm tele a szám egy újabb falattal -Ahhh...Jin...Ez isteni...-motyogom teli szájjal.
-Örülök, hogy ízlik. -mosolygott, majd Jiminre pillantott, aki mellettem ült és a hajammal játszadozott -Te nem vagy éhes?
-Öhm...nem. -válaszolt zavartan.
-Ő már jól lakott. -vigyorgott Sehun, aki szembe velünk tömte magát, velem együtt.
-Sehun! -mordult rá Jin.
-Mi az anyuci? -vonta fel szemöldökét, aztán komolyabbra váltott -A rossz múltból viccet kell csinálni. Csak nevessünk rajta, hisz nem tudjuk meg nem történni tenni. -rántott vállat.
-Így igaz. -álltam ki mellette -Tanultunk az esetből, és többet nem fordul elő. Igaz? -fordultam Jimin felé boldogan.
-Igaz...-bólintott mosolyogva, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Hahh...-sóhajtott Jin -Jó látni titeket gyerekek. Örülök, hogy boldogok vagytok. -mosolygott majd az órára pillantott -Viszont nekem lassan vissza kéne mennem. -húzta el száját.
-Rendben, kikísérlek. -álltam volna fel, de Jin a vállamra fogott.
-Maradj csak, és egyél nyugodtan. Kitalálok magamtól is. -mosolygott és intve egyet felénk el is indult.
-A séfek séfe többször is jöhetne látogatóba. -kiálltott utánna Sehun.
-Megjegyeztem. -válaszolt vissza Jin jókedvűen, és utánna már be is csukódott a bejárati ajtó.
-Eskü, nem is tudom mikor ettem ilyen jót utoljára. -kaparta össze Sehun az utolsó falatokat.
-Jin örült volna, ha hallja ezt. -somolyogtam.
-Szerinted miért csak most mondom? -kacsintott egyet -Nem dicsérek csak úgy valakit, önfeledten, egyfolytában. Ezért lesz számára fontos a véleményem. -bólintott egyet értve magával.
-Milyen elmés vagy ma...-csúsztatott egy szalvétát Jimin Sehun-nak.
-Néha már kikívánkoznak a bölcs gondolataim. -simított fejére drámain.
-Veszem észre. -könyökölt vigyorogva az asztalra Jimin.
"Olyan jó látni, hogy jóban vannak...Vagyis hát, ha még nem is vannak hú de jóban, legalább alakul a kapcsolatuk."
-Hahh...-dőlt hátra a széken Sehun miközben a gyomrára simított.
-Olyan jól laktam, hogy egy falat se fér már belém...-hüledezett. Én lepillantottam a tányéromra, amin volt még pár falatnyira való, viszont már én is jól laktam.
-Tuti, hogy nem fér beléd egy falat sem? -biccentettem oldalra a fejem, mire Sehun rámpillantott.
-Miért? Már jól laktál? -próbálta leplezni, de én láttam, ahogy felcsillannak a szemei.
-Igen. Kéred? -toltam felé a tányért, mire azonnal lecsapott rá.
-Feláldozom magam. -tette szívére kezét és már mágába is tömte.
-Felmegyünk? -pillantott rám Jimin.
-Ühüm. -bólintottam majd fel is álltam. Jimin is követett, mire Sehun felhorkantott.
-És ki fog mosogatni?
-Hááát, ma este te. -intett neki Jimin sunyin vigyorogva, majd hirtelen felkapott és már csak arra eszméltem, hogy a lépcső tetején vagyunk.
-Ezt még mindig nem bírtam megszokni. -mosolyogtam rá.
-Csak nem adtam neki esélyt arra, hogy elkapjon és befogjon mosogatásra. -vágott undorodott arcot, mire felkuncogtam.
-És most hova megyünk? -biccentettem oldalra fejem.
-Hova szeretnél? -utánzott.
"Őszintén már megfordult a fejemben, hogy fürödjünk együtt, de valószínűleg nem állok még készen. Hacsak nem vaksötétbe csináljuk. Akkor talán nem leszek annyira zavarban."
-Min agyalsz ennyire? -mosolygott Jimin, mire megráztam a fejem.
-Semmin...-vigyorodtam el én is.
-Olyan nincs, hogy semmi. -puszilt arcomra.
-Pedig tényleg semmi...Csak elbambultam. De most menjünk a szobámba, és fürödjünk. -mondtam, szándékosan kétértelműen, hogy rájöjjek, Jimin, hogy viszonyul ehhez a témához.
-Igenis. -indult meg velem rögtön és beérve leültetett az ágyra.
-Te mész előbb? -emelte fel a törölközőinket.
-Nem. Menj csak. -rázom meg fejem mosolyogva. Bólintott egyet és ki ment. Amint meghallottam, a fürdőszoba ajtajának csukodását, kipattantam az ágyból és elkezdtem előpakolni a zuhanyzós cuccaimat.
Felkötöttem a hajam egy laza kontyba és kezembe fogtam a pizsamám.
Elgondolkozva pillantottam a kezemben lévő ruhadarabokra, majd visszatettem a felsőm a szekrénybe.
Ekkor abba maradt a vízcsobogás hangja, és pár perc után Jimin lépett be.
A törölközőt lazán a derekára csavarta, és ahogy közeledett, minden lepésénél újra és újra megfeszültek izmai.
Haja vizes volt és kócos, de amikor belépett a szobámba, beletúrva hátra simította a tincseket.
Egy pillanatra elállt a lélegzetem, de gyorsan elkaptam róla a kíváncsi tekintetem.
-Öhm...Jimin...-szólítottam meg, miközben megjátszottan a cuccaim közt turkáltam.
-Hallgatlak? -lépett mellém, mire nyelnem kellett egyet.
-Tudsz adni egy felsőt? Nekem nincs tiszta pizsama felsőm...-hazudtam.
-Persze. -puszilt arcomra és a szekrényhez lépett, amibe bepakolta, a ruháit még mikor idejöttek és kibékültünk.
Akaratom ellenére pillantottam utánna.
"Hogy lehet ilyen szexi valaki háta?"
-Ez jó lesz? -emelt fel egy egyszerű sötétkék felsőt, mire fel eszméltem.
-P-persze! -vágtam rá dadogva, mire odatipegtem hozzá, hogy elvegyem tőle. Ám mikor már nyúltam érte, hirtelen elkapta előlem és feltartotta a magasba.
-Cserébe kérek egy csókot. -vigyorodott el sunyin, mire éreztem, ahogy a vér a fejembe száll.
Zavartan álltam lábujjhegyre, hogy felérjem, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
Viszont ő átkarolta a derekamat és sokkal szenvedélyesebbé varázsolta.
Minden film úgy állítja be, hogy a vámpírok jéghidegek, de ez a valóságban nem volt igaz. Ahogy Jimin mellkasára helyeztem kezeim, olyan forró volt, hogy majd megégetett. Olyan volt, mintha lángolt volna a teste.
Eleresztette ajkaimat viszont a karjai fogságából nem eresztett. Ami elég nagy zűrt kavart az így is zavart fejemben. Életemben először éreztem valami, fájdalmas sóvárgást. Erős vágyat, és elégedetlenséget. Hiszen úgy éreztem ennyi nem volt elég. Sőt éreztem, hogy az én testem és egyre jobban felforrósodik.
-Én...Most...Azt hiszem...-dadogtam zavartan. Valahogy nem találtam a szavakat.
-Menj csak fürödni. -puszilt orromra és elengedett.
Kissé megrészegülve lépkedtem el tőle, és gyorsan felkaptam a cuccaimat.
"Szükségem van egy hideg zuhanyra...Egy nagyon hideg zuhanyra."
Gyorsan becsaptam magam mögött az ajtót és vettem egy mély levegőt.
"Mi történik velem?..."
Belenéztem a tükörbe, és pont az fogadott, amit vártam. Az arcom paradicsom vörösben pompázott. A bőröm pedig lángolt.
-Hahhh...-sóhajtottam.
"Nyugi Rae...Verd ki a fejedből a hülye gondolatokat..."
Gyorsan ledobtam magamról mindent és beálltam a zuhany alá. A jó langyos víz, lehűtette a testem és a fejem egyaránt.
Miután lenyugodtam, és megfürödtem, kiléptem a kabinból és megtörölköztem.
Szemeimmel a ruhámat kezdtem el keresni, de nem volt sehol.
"Ne! Azt ne mondd nekem, hogy annyira meghülyültem Jimin-től, hogy ott hagytam..."
Homlokon vágtam magam, miközben elmormogtam egy "hülyé"-t.
"Nincs baj Rae. Ő is egy törölközőben flangált előtted. Te is megteheted..."
Összeszedve minden bátorságom, jó szorosan magam köré csavartam a törölközőt és elindultam.
Elérve a szobámat benyitottam. Jimin épp az ágyamon terpeszkedett, mostmár egy boxer és poló kombóban.
-Itt hagytad a ruháid Cicus. -vigyorodott el mire megforgattam szemeim.
-Vettem észre. -kaptam fel az ágyról az említett ruhadarabokat.
-Megtennéd, hogy elfordulsz? -Jimin mosolya lehervadt, és kis ideig meg sem szólalt.
-De csak azért, mert szeretlek. -sóhajtotta és ülésbe tornászta magát -Pedig olyan kényelmesen feküdtem. -sóhajtott újabbat, miközben hátat fordított.
Pár pillanat erejéig, szúrósan figyeltem. Ledobtam a törölközőt magamról, de meg se rezzent. Bólintottam és hátat fordítottam, hogy a ruháimat magamra kapkodjam. Amint felöltöztem megfordultam, ám pont megláttam, ahogy Jimin vissza kapja a fejét.
-JIMIN! -ugrottam az ágyra dühösen, miközben nyaka köré fontam karjaim. Eközben ő már vidáman nevetett.
-Ki foglak belezni! -szorongattam meg játékosan, mégis dühösen.
"Bár valljuk be őszintén...Ki tudna rá haragudni? Nagyobb dolgot is megbocsátottam már neki...
De persze ezt Jimin-nek nem kell tudnia."
-Esküszöm nem láttam semmit! -nevetetett miközben karjaimra fogott.
-Tudom, hogy hazudsz. -húztam meg egy hajtincsét mire feljajdult.
-Jó, csak egy pillanatig láttalak. -nevetett.
-Már megint hazudsz. -nevettem el mostmár én is magam.
Hirtelen Jimin megemelkedett alattam, ezért lábaimat a dereka köré fontam.
-Hova megyünk? -nevettem, ahogy felállt és elindult körbe a szobámba.
-Világgá! -nevetett és széttárta karjait.
-Jimin le fogok esni! -nevettem.
-Nem fogsz. -nyúlt hátra, hogy megtartson, viszont kezei, egy kicsivel hátrébb tévedtek a kelleténél.
-Ji-Jimin...-jöttem zavarba -Az a...
-Tudom. -mosolyodott el sunyin és egy pillanatra megmarkolta a fenekem.
-Te perverz állat. -csaptam vállára, inkább zavaromban, mint dühömben.
-Ne haragudj, de nem bírtam kihagyni. Olyan formásnak tűnt, hogy muszáj volt. -nevetett én pedig most feje búbjára adtam egy taslit.
-Szóval végig nézted, ahogy öltözöm? -vontam kérdőre, mire játékosan megrántotta a vállát. Kezem újra feje búbján csattant, mire csak nevetett.
-Tegyél le! -utasítottam megjátszva a haragomat. Jimin úgy tett, ahogy kértem és le engedett a földre.
-Tényleg ennyire haragszol rám? -fordult felém vigyorogva, mire hátat fordítottam, és nem válaszoltam.
-Naaa~...Cicusom...-ölelt át hátulról.
-Mi az? -fordultam felé közömbösen, mire elkapta államat, és ajkait az enyémekre nyomta.
-Szeretlek, te kis harcias amazon. -vigyorgott rám, mire én se bírtam megállni.
-Én is téged...-fordultam felé teljesen, és átkaroltam a nyakát.
Jimin felkapott és elvitt az ágyig, ahova óvatosan hanyatt fektetett. Megtámaszkodott felettem, és ajkaival újra az enyémeket kezdte ostromolni.
Majd hirtelen keze besiklott a pólóm alá, és az oldamon kezdett végig simítani. Beleremegtem az érzésbe, de egyben meg is ijedtem.
Elfordítottam fejem, ezzel megszakítva a csókot. Jimin értetlenül és megilletődve pillantott le rám.
-Ji-Jimin én...-kerestem a szavakat -Én nagyon szeretlek...De...-haraptam be ajkaim zavaromban.
-Még nem állsz készen. -mosolyodott el, én pedig félve bólintottam.
-Ne haragudj...De...-gyűltek könnyek a szemembe. Fogalmam sincs miért fáj nekem ez annyira...
-Na, ezért ne pityeregj nekem. -ült sarkaira, engem is felhúzva, és az ölébe ültetve.
-Semmi baj nincs Édesem... -simított fejemre -Addig várunk amíg úgy érzed, hogy nem akarod teljes mértékben. Nem fogok rád erőltetni semmit. Rendben? -pillantott rám, én pedig bólintottam.
-Most elszúrtam, igaz? -motyogtam szomorúan.
-Olyan kis buta vagy...-kuncogott fel -Nem attól leszek boldog, ha megfektethetlek. Hanem attól, ha veled lehetek. Így örökké tudnék várni rád.
-Örökké? -töröltem meg szemeim.
-Örökké. -puszilt homlokomra.

|Sziasztok~! :3
Villám gyorsasággal meghoztam nektek az új fejezetet. (Vagyis, nekem gyorsan tűnt😅)
Ha tetszett jelezzétek nekem😊

Mellesleg lehet észrevettétek, ha nem akkor most értesültök róla, hogy a "A maffia markában" című könyvem privátba raktam. Ez az átírás miatt történt. Nos, amit tudni kell erről a helyzetről, hogy elég bugyutának és unalmasnak találtam a tartalmát, ezért a témán (maffia) kívűl, az egész történet változik. Átgondoltam és ötleteltem és rájöttem, hogy azt a storyt az átírás sem javítja. Szóval egy sokkal menőbb és komolyabb történettel fogol előrukkolni.
Az ezután a fejezet után következő Elhagyva résszel együtt lesz publikálva az új könyv is. Ugyanúgy Maffia Markában címen.
Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.
Itt a leírása, hogy kedvet kapjatok hozzá😂💙
Várom majd a véleményeket😊

"Kim Min Seo vagyok. Egy tizenhét éves, átlagos életet élő egyszerű lány. Az életem nem túl izgalmas, azon kívűl, hogy jó ideje én is, ahogy egész Busan egy bizonyos "the$nake$mile" nevezetű maffia bandától retteg. A maffia banda nemrég lett az egyik leghíresebb, a sok pitiár bagázs közül, mégis a nevükön és a címerükön kívül nem tudunk semmit. Rengeteg sikkasztást, dílerkedést és egyéb vad dolgokat művelnek, mindenféle lekövethetési nyom nélkül. Nagy valószínűséggel pedig, már nem is egy ember élet szárad a lelkükön. Vannak fiatalok, akik menőnek tartják a bandát, és mindent megtennének azért, hogy csatlakozhassanak hozzájuk, ám ők az árnyékban élnek. "Csendben és hangtalanul csapnak le az áldozataikra, mint a kígyó, miközben csak gonoszan vigyorognak a sikeresen elkapott zsákmány felett." Vagyis, ez a mende-monda kering a városban, és lassan már egész Koreában...
Addig, én is csak szájról szájra terjedő meséket hallottam róluk, amíg életükben, egyetlen egyszer hibát nem vétettek..."