Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Titok"●•°•°

Miután kipityeregtem magam Jimin vállán, visszamentünk a házhoz.
Jimin leparkolt a motorral majd egymás után léptünk be az ajtón.
-Sziasztoook~ -köszöntem nekik leplezetlen jókedvvel.
-Szerbusz Tökmag...-karolt át Hobi majd a nappali fele indult velem -Na mi volt? Vörösek a szemecskéid...Jimin megsiratott? -kérdezte aggodalmasan mire bólogatni kezdtem.
-Szegénykém...-mosolyodott el miközben összeborzolta a hajam.
-És én? -karolt át minket Jimin vigyorogva.
-Te csak ne legyél ilyen vidám. -morogta Hobi -Remélem most isteníted Raekyo-t, amiért olyan édes, kedves és jólelkű, hogy meg bocsájtott neked. -Jimin mosolya lehervadt.
Én csak felkuncogtam, és bólogatva rámosolyogtam Jimin-re.
-Egy kis "istenítést" el tudnék viselni, az biztos. -kuncogtam.
-Valóban? -húzta fel egyik szemöldökét -Ezesetben...-szedett ki Hobi karjai alól, majd hirtelen felkapott menyasszony pózba.
-Megengedi, drága Istennőm, hogy felvigyem a szobájába? -teljesen belepirultam a helyzetbe.
-Öhm...P-persze...-dadogtam ki valahogy, mire Jimin felnevetett és elindult velem.
-Ne most vágd gerincre! -kiálltott utánunk Hobi, mire megforgattam szemeimet, Jimin pedig elmosolyodva ugyan, de szomorkásan visszakiálltott.
-Ez gonosz volt!
Felvitt a lépcsőn, be a szobámba, ott pedig finoman letett a földre.
Villámgyorsan becsukta az ajtót majd elém állt.
Én zavartan és kérdőn pillantottam fel rá.
-Szabad? -kérdezte teljes komolysággal.
Elmosolyodtam, majd odalépve karjaimat nyaka köré fontam, fejemet pedig vállába fúrtam.
-Úgy értetettem...Hogy megcsókolhatlak-e...-kuncogott fel kínosan.
-Tudom...De nekem még mindig sírhatnékom van már csak attól, hogy rádnézek...-dünnyögtem.
-Édesem...-a szó inkább sóhajtásnak hangzott, miközben körém fonta a karjait.
-Nagyon hiányoztál...-gyűltek újabb könnyek a szemembe.
-Tudom...Te is iszonyúan hiányoztál...-puszilt hajamba.
-Hiányzik a narancssárga hajad...-mosolyogtam fel rá.
-Nekem nem...annyira. Muszáj volt átfestetnem...Rád emlékeztetett...
-Szóval...-komorodtam el -Te el akartál felejteni? -Jimin lefagyott kissé.
-Nem! Vagyis...Hogy mondjam?...-nézett össze-vissza, mire én elkezdtem lefejteni magamról ölelő karjait, de hirtelen felkapott és finoman a falnak döntötte a hátam.
-Azért csináltam mert olyan szerelmes voltam beléd akkor is, hogy nem bírtam a feladatomra koncentrálni...-hadarta el, mire én elmosolyodtam.
-Na látod, most megcsókolhatsz. -hajoltam közelebb, mire Jimin-nek egy hatalmas vigyor ült ki az arcára, majd kicsit komolyítva tekintetét, ajkait gyorsan, mégis lágyan az enyémekre nyomta.
Finoman mozgatta ajkait, amik vagy kétszer dúsabbak voltak az enyéimnél...
"Mindig is irigyeltem...
És nem is értettem...
Jimin olyan tökéletes hozzám képest, mégis leállt mellettem...
Míg ő úgy néz ki, mint egy modell, addig én egy tök átlagos lány vagyok...Vagyis voltam, amíg ez az egész el nem kezdődött."
Jimin csókja hirtelen egyre követelőzőbbé vált és ajkaimba harapott.
Elhúzódtam tőle miközben számra tapasztottam kezeim.
-Tudd hol a határ...-vágtam hozzá durcásan.
-Azt hittem tetszeni fog...-rántott vállat -De akkor nem. -mosolyodott el újra, és orrát az enyémhez dörgölte.
-Mindenki a nappaliba! -hangzott fel Namjoon hangja, mire mindketten megrezzentünk.
-Azt hiszem ideje menni...-forgatta meg szemeit, miközben letett.
Kinyitotta az ajtót és előre engedett.
Lassan lesétáltunk a lépcsőn, aminek a tetején csatlakozott hozzánk Jihyun is.
Leérve bementünk a nappaliba, ahol már mindenki ott volt, még Sehun is ott álldogált Kook mellett, aki a kanapén terpeszkedve a telefonját piszkálgatta.
Biztos Nam rászólt, hogy akadjon le róla egy kicsit. Viszont ezzel a tömeggel együtt járt az, hogy ülőhely már nem maradt, így csak beálltunk az egyik kanapé mellé.
-Itt van mindenki? Nagyszerű. -kezdett bele Namjoon, miközben engem Hobi behúzott az ölébe, hogy leüljek combjaira.
Jimin szikrákat szórt a szemeivel felé. Tetszett, hogy így féltékenykedett, de nem értem miért. Hobi olyan, mintha a bátyám lenne.
-Szóval, mi mind visszaköltözünk a régi házunkba, ami viszont titeket illet...-nézett Sehun-ra, rám majd Jimin-re -Itt maradtok.
-Mi?! -a két férfi szinte egyszerre ordított fel.
-Úgy van. -bólintott Nam -Jihyun jön velünk, hogy ti szépen tisztázzátok a dolgokat. -mutatott kettőnkre. "Nam nem is tudja, hogy már beszéltünk?..."
-Namjoon én és Jimin már-...
-Nem érdekel Rae! -szakított félbe -Tudom mit érzel, de egy beszélgetés rátok fér majd...
Másrészről pedig ez egy...Hármas párterápia...-ejtett egy félmosolyt -Addig marad így a felállás amíg mind ki nem békültök. -húzta ki magát.
-Nekem tetszik a terv. Csak Sehun-nak nem kéne szerepelnie benne. -rántott vállat Jimin.
-Végre valamiben egyet értünk. -bólintott az említett, majd Nam-ra pillantott -Egyébként nem tudom, miért dirigálsz nekem, mikor nem vagy a főnököm. -húzta el száját.
-Ha tetszik, ha nem, mától a főnököd vagyok. -kacsintott rá Nam, mire láttam, hogy Sehun egyre idegesebb lesz.
-Biztos össze akartok minket zárni? -hadartam el gyorsan a kérdést -Mert csak gondoljatok bele...Épp azon ügyködtök, hogy én biztonságban legyek, neeem? -Nam bólintott -De, ha ezek közé leszek zárva, akkor valószínűleg közvetett veszélyben leszek a keresztüzükben. -erre páran felnevettek, közéjük tartozott Hobi is, aki nevetése közben homlokát hátamnak döntötte.
Kicsit rosszul esett, hogy kinevettek.
"Én teljesen komolyan gondoltam..."
-Ez édes volt Rae...-sóhajtott Namjoom mosolyogva -De akkor is így lesz.
-Hurrá...-szólalt fel irónikusan Sehun majd elindult a kijárat felé -Visszamegyek dolgozni, inkább túlórázok, mint hogy itt legyek...
-Aaahjjj!...-mordult fel lemondón Jimin -Pedig pont most akartam fejet hajtva bocsánatot kérni, aztán meg kezet csókolni Sehun őfelségének...
-Ezzel nem segítesz...-pillantottam fel rá kissé dühösen.
-Sajnálom, hogy nem áll módomban enyelegni egy olyan ürgével, aki régen ellenség volt, és bántani akart téged. -morogta majd sarkon fordulva elindult ő is a kijárat felé.
-Elmentem kisszellőztetni a fejem, mielőtt mészárlást rendezek! -kiálltott, majd hallottuk a bejárati ajtó csukódását.
-Csak szerintem van bennük több közös, mint hinnék? -szólalt fel Hobi mögöttem, mire a legtöbben egyetértően bólintottak.
-Szerintem ők is tudják...Csak nem akarják beismerni maguknak. -rázta fejét Jihyun miközben sóhajtott egyet.
-Lehet...Viszont nekünk lassan indulni kell. -pillantott körbe Namjoon -Szóval...Búcsúzgassatok...-legyintett kezével majd elsétált a konyha fele, de megállt a bejáratnál és nekidöntötte a hátát.
Épp ki akartam szállni Hobi öléből, mire karjait szorosan körém fonta.
-Emlékszel mit mondtam...Csak hívj és én rohanok. -puszilt egy gyorsat a vállamra, és csak utánna engedett el.
Felálltam, rámosolyogtam Hobi-ra, és válaszul bólintottam egyet, majd a többiek felé fordultam.
-Jó legyél. Majd még jövünk. -ölelt meg Tae, utánna pedig Jungkook zárt karjaiba.
-Meg te is jöhetsz ám hozzánk. -mondta majd eleresztett, én pedig Jin-hez léptem.
-Úgy ám. -bólintott miközben átkarolt -Bármikor jöhetsz. Főleg, ha éhes vagy. Bármit megcsinálok neked. -erre felkuncogtam.
-Köszönöm...-nevettem tovább, majd Jihyun-hoz lépve szorosan átkaroltam.
-Megleszel nélkülem Baba? -simított hátamra.
-Persze...Majd megoldom valahogy...-mosolyogtam.
-Tudom...Erős és okos lány vagy. -puszilt homlokomra, majd ő is eleresztett.
-Na, mehetünk? -pillantott körbe Namjoon, mire mindenki bólintott -Nagyszerű. Akkor indulás. -mutatott az ajtó fele, és szépen megvárta, míg mindenki elindul, ő pedig leghátul marad.
Éppen indulni akart a többiek után, de én beálltam elé.
-Miaz? -ráncolta szemöldökét, mire én kitártam karjaim.
-Naaa~...Tudom, hogy akarod. -mosolyogtam rá, mire ő mosolyogva lehajolt hozzám.
-Örülök, hogy jól vagy...-suttogta úgy, hogy én is alig hallottam -Jongsu-val nagyon könnyen elszalad a ló...
-Tapasztaltam...-horkantottam fel, mire Nam megrezzent.
-Megkínzott?...-rökönyödött meg egy percre.
-Nem is egyszer...-engedtem el, hogy szemeibe nézhessek.
Ő aggodalmasan pillantott le rám.
-Sajnálom Rae...Tényleg sajnálom. Ha előbb megtudom, hogy az öcsém...-itt elharapta a mondatát, és kissé ijedten pillantott rám.
-Tudom, hogy az öcséd...-forgattam meg szemeim -De ezek szerint a többiek nem tudják. -pillantottam rá szúrósan.
-Nem. És nagyon ajánlom, hogy ne kezdj ezzel zsarolgatni, különben-...
-Nyugi Nam...-fogtam kezeire -Úgy ismersz, hogy zsarolnálak ezzel? -ráncoltam szemöldököm.
-Nem...-sóhajtott -Bocs.
-Semmi baj...Viszont szerintem elkéne mondanod nekik...-biccentettem a kijárat fele, ahol valószínűleg a többiek várakoztak.
-Gyűlölöm a múltam...Mellesleg pedig jobb, ha nem tudják...-csak sóhajtottam -Még egy kérdésem lenne...-tette karba kezeit.
-Hallgatlak...
-Mennyi mindent tudsz még?
-Jongsu nem mondott sokat...Ahogy Yeongsik sem...
Azt viszont tudom, hogy az apád nagyon szeretne látni téged, Jongbin...-suttogtam mégis csitítgatni kezdett.
-Kim Jongbin már több, mint száz éve halott! -mordult rám suttogva -Soha többet ne ejtsd ki ezt a nevet! Főleg a többiek előtt ne! Világos voltam?
-Igen...-bólintottam -Viszont felkeltetted a kiváncsiságom...
-Felejtsd el Kim Jongbin-t! Mintha soha nem is létezett volna! -suttogta fenyegetően majd ellépett mellettem.
-Szóval tegyek úgy, mint te? -most normális hangerőn szóltam oda neki.
-Pontosan. -pillantott rám válla felett mosolyogva, majd végleg kilépett az ajtón.
"Akkor is ki fogom deríteni mit titkolsz Namjoon..."

|Tudom...Jó sokáig tartott de a hétvégém teljesen ki lett lőve írás szempontjából, szóval próbáltam olyan gyorsan megírni, ahogy csak tudtam.

És mivel ötletetek nektek sem volt, ezért csak egy naaaaagy
"KÖSZÖNÖM!😙😙"-öt kaptok a 10k-re😊😙💕❤

Azért remélem tetszett a rész, és kellően izgalmasra sikerült.

És vajon mi lehet Kim Namjoon, vagyis Jongbin hatalmas titka?😮
Sietek a kövivel😙😙
Addig is Pápá💕💔💕✌💕💔💕|