Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Semmi baj"●•°•°

Miután mind elmentek felkaptam a konyhapultról a telefonom, amit még Sehun-tól kaptam múlthéten. Megmondtam neki, hogy kifizetem, de azt mondta használtan vette, szóval olcsó volt és nincs szüksége a pénzemre.
Bekapcsoltam a készüléket majd "Miért ne?" alapon beírtam a Google-be Nam eredeti nevét.
De csak ismeretlen embereket dobott ki.
"Nem is tudom mit vártam, amúgy..."
Vállrántva visszasétáltam a nappaliba. Majd levetve magam a kanapéra szomorúan pislogtam körbe.
-Hahó!...-kiálltottam fel közönyösen -Életveszélyben vagyoook~! -csak a vízhangom válaszolt mire elmosolyodtam.
"Ez aztán a gyermekmegőrzés...".
Elkuncogtam magam, de rögtön le is görbültek ajkaim.
"Vajon anyuék jól vannak?..."
Jó pár percig csak meredtem magam elé, élveztem a csöndet és anyuékra gondoltam...
"Hiányoztak...Mind. De valamilyen szinten Yoongi jól tette, hogy "elvitette" őket. Ha itt lennének csak bajban lennének. Anya terhes. Nem idegeskedhet, és nekem is így, kevesebb feszengésbe kerül, ha arra gondolok, hogy egy nap beállít hozzám Yoonwo és megöl..."
Megráztam fejem, hogy elűzzem a kétes gondolataim anyuékról és felhívtam az egyetlen személyt, akit feltudtam.
Sokáig csak kicsöngött, majd pont mikor feladtam volna a várakozást reccsent a vonal és a fáradt hang megszólalt.
-Baj van Rae? -dörmögte Sehun a vonal másik végén.
-Csak annyi, hogy egyedül vagyok. Mikor jössz haza? -érdeklődtem.
-Szerintem csak este Hercegnő...Mikor már csicsikáltok. -megmosolyogtam a szóhasználatát, majd mielőtt megszólhattam volna érte, kissé zavarodott hangon folytatta -Várj...Azt mondtad egyedül? Nincs ott veled a szőke ciklonod?
-Nincs. -ráztam meg fejem, bár azt nem értem miért, hiszen úgyse lát.
-Hova ment?! -hangja kissé idegessé vált.
-Azt mondta "Elmentem kisszellőztetni a fejem, mielőtt mészárlást rendezek"...-utánoztam a hangját. Sehun eleresztett egy fáradt sóhajt.
-A főnököm már nem fog elengedni, így is kikérőt kértem Namjoon miatt.
-Akkor semmi baj...Esetleg nem tudod felhívni Nam-ot, hogy megmondja Jimin telefonszámát?
-De persze. Majd megírom SMS-ben.
-Köszi, szeretleeek~
-Én is. Sietek haza. -azzal letette.
Nagyot sóhajtva dőltem el az ágyon.
-Bú! -a váratlanul jött hangtól felsikítottam és megugrottam, minek következtében leestem a kanapéról.
Jimin hangos nevetésbe kezdett, míg én durcásan felpillantva rá, kifújtam egy hajtincsem az arcomból.
-Nem bírtam kihagyni! -lépett felém, hogy felsegítsen.
-Máskor legyen nagyobb az önuralmad! -vágtam hozzá durcásan, majd felálltam magamtól.
-Hidd el...-lépett közelebb és karjait derekam köré fonta -Ha nem lenne önuralmam, már rég a szép hófehér nyakadba mélyesztettem volna a fogaim. -vicsorgott egyet, hogy látszódjanak az említett fogai.
-Ezt ne csináld...-fogtam arcát kezeim közé, mosolyogva.
-Miért? -mosolyodott el huncutul -Talán félsz tőlem? -harapott egyet a levegőben, mire felkuncogtam és hitetlenül megráztam a fejem.
-Nem félek tőled. -mosolyogtam rá -Amúgy mióta vagy itt? -váltottam témát.
-Mióta meghallottam a kétségbe esett sikoltozásodat, ahogy azt kiálltod "Életveszélyben vagyoook~!" -tette szívére egyik kezét drámaian, a végén pedig elvékonyította hangját, hogy engem utánozzon.
Összeráncoltam szemöldököm és úgy pislogtam fel rá.
-Nem is ilyen a hangom.
-De legalább visszakaptad! -pöckölte meg orrom, mire muszáj volt elmosolyodnom.
-Amúgy a farkaskával beszéltél az előbb? -csak bólintottam. Jimin összráncolta szemöldökét.
-Többet ne mondd neki, hogy szereted...-vágta rá morcosan, hangja pedig váratlanul mély és recsegős volt.
-Miért ne? Talán féltékeny vagy? -vigyorogtam.
-Nem! -vágta rá -Csak tudod nem illik másik fiúval enyelegni, ha már együtt vagy valakivel.
-Miért együtt vagyunk? -ráncoltam most én a szemöldököm.
"Nem emlékszem, hogy bármikor is megkért volna, hogy legyek a párja..."
-Azt hittem ez magától értetődő...-forgatta meg szemeit.
-Hát nem az...-motyogtam durcásan, mire Jimin rám kapta tekintetét és elengedett.
-Nem? Akkor vedd úgy, hogy mától nem vagyunk együtt. -ezzel hátat fordított és bement a konyhába.
Én teljesen ledermedtem.
"Ezt most nagyon elszúrtam, igaz?..."
Mély levegőt véve próbáltam meg lenyugtatni magam.
-Jimin...-lépek be a konyhába ahol éppen egy vértasak tartalmát öntötte át pohárba.
-Igen? -hangja ijesztően rideg volt, mire meg is torpantam kicsit.
-Én...Nem úgy gondoltam...Vagyis...-kerestem a szavakat, mindenfelé pislogva.
-Hanem? -dőlt neki a pultnak felém fordulva, a pohárral a kezében.
-Hát...Hogy...Nem azt akartam mondani, hogy nem szeretlek...
-Hát? -kérdezte közönyösen, miközben ivott egy kortyot.
-Jimin ne csináld már...-könnyeztem be -Csak...Azt vártam, hogy megkérj...Vagy valami...Vagy...Vagy nem is tudom...-szipogtam -Ne hagyj magamra kérlek...Olyan sok rossz dolog történt...Nem akarok egyedül lenni...kiszolgáltatva...
Nem akarok több fájdalmat...Nem akarok több kínt és szenvedést...
Nem hagyj egyedül...-szipogtam mire Jimin letette a poharat és széttárta karjait.
-Gyere, bújj ide Cicus...-ahogy kimondta szinte szaladtam a karjaiba, amiket rögtön körém is font.
-Ne haragudj...Nem úgy gondoltam...-szipogtam ingjébe.
-Túl reagáltam...Azt hittem végre visszakaptalak, de ez-...
-Sajnálom~...-szakítottam félbe, mire simogatni kezdte hátam.
Jó pár percig karjai alá bújva szipogtam. Mikor megnyugodni látszódtam Jimin elengedett és szomorúan pillantott le rám.
-Tényleg soványabb vagy...Mikor fogytál le ennyire? -megtöröltem szemeim.
-Jongsu-nál...
-Az a féreg...Mondta Namjoon, hogy ő rabolt el...De...Én nem tudok róla sokat...Bántott? -pillantott rám aggodalmasan.
Csak lehajtottam fejem és nem válaszoltam.
-Rae? Bántott?! -fogott vállaimra.
-Kényszerített, hogy engedelmeskedjek neki...És ha nem azt tettem...Akkor...akkor...
-Rae?...Mit tett veled az a féreg?!...-elléptem Jimin-től és hamisan rámosolyogtam.
-Csak fenyegetett...Nem történt semmi...-Jimin gyanút fogva ráncolni kezdte szemöldökét.
-Ne hazudj nekem.
-Nem hazudok...Nem tett semmit...Csak már...Hiányoztál...-bújtam újra karjai közé.
-Sajnálom, hogy elmentem...-szinte suttogta, miközben fejem búbjára nyomott egy lágy csókot.
"Nem hagyhatom, hogy tudja...Magát hibáztatná, pedig semmi köze nem volt az egészhez...Csupán rosszul jött ki ez az egész...
Mostmár belátom...Jimin mindig is csak jót akart nekem...De neki sem jöhet össze minden, nemde?"