Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Titkok"●•°•°

A sötétségből valami erősebb rángatott vissza.
A fájdalom.
Élesen hasított nyakamba és fejembe, ami miatt lassan kezdtem el magamhoz térni és óvatosan felnyitottam szemeim.
Először minden homályosan rajzolódott ki körülöttem.
Aztán szép lassan élesedni kezdett minden.
"Vörös..." Állapítottam meg a plafon színét.
Próbáltam felemelni fejem, de túl nehéznek bizonyult.
-Felébredtél Raekyo? -hallatszódott egy lágy hang.
Zavarodottan néztem körbe honnan jött a hang.
Hirtelen lépések hangja is hallatszódott, mire egy alak tűnt fel mellettem balra.
Próbáltam odafordítani fejem, viszont fájdalom ért és csak felszisszentem.
-Cssssss...-simított fejemre -Semmi baj Rae...-nyugtatott és kicsit felém hajolt, így rá tudtam nézni.
Szemeim kipattantak amikor megláttam.
-J-Jimin? -szóltam rekedt hangon.
-Ő most nincs itt...-suttogta, mire én újat pislogtam és mostmár Yeongsik arca rajzolódott ki előttem.
"Képzelődtem?..."
-Jongsu jól helyben hagyott...-mosolyodott el kicsit szomorkásan.
-M-mié-...
-Csssssssssss...-simított most arcomra -Ne erőltesd meg magad. Most pihenj egy kicsit. Ha jobban leszel majd én tisztázok a kis fejedben minden kérdést. Rendben? -csak egy aprót bólintottam.
Yeongsik utoljára végig simított arcélemen.
-Jólvan. Most, ha kérhetem, ne próbálj meg megszökni. -mosolygott és ott hagyott. Halottam, ahogy becsukódik az ajtó.
"Yeongsik olyan, mint Nam. Vagyis pontosabban, Namjoon az apjára ütött.
Aurája higgadtságot és biztonságot áraszt.
Hiába ő az itteni "főnök", én tőle félek a legkevésbé.
De lehet, hogy ez csak álca.
Ne feledd Rae, hogy ezek az érzéketlen lények könnyedén hazudnak a szemedbe."
Sokáig csak nézelődtem, és gondolkodni próbáltam, ám akaratom ellenére lecsukódtak szemeim.
Nagyon fáradt voltam és kimerült. A fájdalom erősen lüketett egész testemben.
Próbáltam lenyugodni és engedni a pihenésnek.
Mikor újra kinyitottam szemeim, egy réten voltam.
-De gyönyörű...-pislogtam körbe. El is felejtettem, hogy valójában február elején járunk már lassan.
Szóval...ez csak egy álom...
Kinyújtottam kezeim és végig simítottam a magas füvön.
-Tetszik? -hallatszódott egy mély hang. Rögtön odakaptam a tekintetem.
-Tae? -pislogtam felé.
-Talán mást vártál? -szomorodott el kissé, mire én azonnal odaszaladtam hozzá.
Átöleltem és magamhoz szorítottam.
-Dehogyis...-suttogtam, miközben a zokogás kerülgetett, de próbáltam tartani magam -Annyira örülök, hogy látlak...
-Én is örülök Rae. -simogatta hátam, és fejem.
-Annyira sajnálom...-suttogtam továbbra is.
-Mit? -döbbent le.
-Hogy akkor...Elfutottam. Miközben te segíteni akartál...
Ne haragudj...
-Rae...-kuncogott fel, majd arcomat kezei közé fogta -Rád haragudnék utoljára az egész világon. -csókolt homlokomra, mire én kuncogtam egyet lehunyt pilláim alatt.
-Szeretlek Rae...
Kinyitottam szemeim ám szomorúan tisztáznom kellett magamban a tényt, miszerint a szobában vagyok.
"Csak egy álom?...
Miért tűnt olyan valóságosnak. Szinte még mindig érzem Tae csókját a homlokomon...
Mintha tényleg megtörtént volna...
Bárcsak így lenne..."
Erősebbnek éreztem magam, így kis erőlködéssel, de felültem az ágyban.
-Hogy érzed magad? -szólt egy hang az ágy végéből, mire odakaptam tekintetem.
-Jimin?...-suttogtam, de mire mégegyet pislogtam, már eltűnt.
"Mi a..."
-Csak nem hiányzom, Cicus...-szólt most mellőlem a hang.
Megint odakaptam a fejem.
Jimin teljes életnagyságban ott ült mellettem. Viszont, ahogy egy pillanatra másfele pillantottam eltűnt.
-Hiányzom neked? -suttogta fülembe, most másik oldalt, de már nem mertem odanézni.
"Mi törtenik velem?!"
Mindkét kezemet rátapasztottam fülemre és összeszorítottam szemeim.
"Jimin nincs itt...Ő nincs itt!"
-Nem látsz? Itt vagyok melletted...-harsogott hangja a fejemben.
-Hagyd abba...-sírtam fel. Hirtelen egy kéz simított végig a hátamon.
-Neee...-temettem arcomat kezeimbe.
-Cssssssss...Rae. Nézz rám. -hangzott fel Yeongsik hangja.
Lassan felnéztem, ám egy pillanatra megint Jimin-t láttam meg magam előtt.
Hátra hőköltem ijedtemben, mire újra Yeongsik arca jelent meg előttem, aki kicsit furcsálkodva, szemöldök ráncolva pislogott felém.
-Mi a baja? -hangzott Jongsu hangja a szoba másik végéből.
-Szerintem hallucinációi vannak a sok vérveszteségtől...-nézett fia fele Yeongsik.
-Gyenge emberek...-szinte suttogta, miközben kiment a szobából.
-Rae...-szólt a mellettem ülő férfi, én pedig rápillantottam -Mit láttál?
"Vajon elmondjam neki?..."
-Raekyo...Nekem elmondhatod. Nem bántalak.
-J-Jimin-t...-hajtottam le fejem, miközben kezeimmel a takarót gyűrkéztem.
-Megint? -ráncolta szemöldökét. Csak bólintottam.
-Hahh...-sóhajtott -Ne aggódj, csak a vérveszteség miatt láttad. Beképzelted. Pihensz egy kicsit és jobban leszel. -mosolygott rám kedvesen.
-Elnézést, hogy ezt kérdezem...De nem úgy volt, hogy elmond nekem mindent, ami itt történik? -szinte suttogtam.
-Nem lesz sok az mára? -nevetett fel kínosan.
-Szeretném tudni...-suttogtam még mindig kezeimet bámúlva.
-Már este van. Nem várhat holnapig?
-Ennyire nem akarja elmondani? -mosolyodtam el halványan.
-Csak a te érdekedben. -mondta én pedig hangjából őszinteséget hallottam.
-De ígérje meg...-néztem rá -Hogy holnap elmondja...
-Megígérem...-mosolyodott el -Az éjszakát pedig itt töltheted nyugodtan. Én majd át megyek az egyik vendégszobába.
-Köszönöm szépen...-motyogtam magam elé.
-Ez a legkevesebb. -simított fejemre miközben felállt -Jó éjt Raekyo. -engedett el, majd kiindult. Oda érve ráfogott a kilincsre és ki is nyitotta az ajtót.
-Jó éjszakát...-mormogtam orrom alatt, mire ő boldog mosollyal az arcán hátrapillantott rám utoljára, majd becsukta az ajtót.
Miután egyedül maradtam, körbe pillantottam.
"Ki akarok innen jutni. De csak azután, hogy végre megtudom mi folyik itt.
Bármi áron, de holnap kijutok innen."
Lehunytam szemeim és vettem egy mély levegőt.
-Semmi baj Rae...-suttogtam magamnak.
"Minden rendbe fog jönni. Vagyis, egyszer biztos..."
Megdörzsöltem szemeim, majd jobb oldalamra fordulva eldőltem a nagy franciaágyon.
Nyakig magamra húztam a takarót és magamhoz öleltem egy párnát a sok közül.
Lehunytam szemeim és próbáltam elaludni.
Az elején nagyon nem ment. Forgolódtam balra-jobbra, próbáltam háton, hason, de mire álom jött a szememre, addigra, már halványan hajnalodni kezdett odakint.
Ezt csak onnan tudom, hogy az utolsó emlékem, az ablakon beszűrődő félhomály, és egy érintésre ébredtem.
Finoman végig simított arcomon, mire szemeim megrebbentek és lassan felnyitottam őket.
Yeongsik ült az ágyam szélén, és elmosolyodott, mikor meglátta, hogy figyelem.
-Jó reggelt. -simított újra arcomra.
Válaszul csak megdörzsöltem szemeim.
-Készen állsz a mai napra? -kérdezte, mire újból rápillantottam és magabiztosan bólintottam.
-Bátor kislány vagy. -mosolygott.
-Ön pedig kedves vámpír. -mosolyodtam el, mire Yeongsik-nek lehervadt a mosolya.
-Örülök, hogy így gondolod...Viszont...Nem vagyok olyan kedves, mint amilyennek hiszel...-mosolyodott el szomorúan.
-Ennyire rossz? -kérdeztem szomorúan.
-Sajnálom Rae...-simított fejemre és lehajolt hozzám, egy pillanatra meglepődtem és összébbhúztam magam, ahogy kezével felsimította fufrumat, és nyomott egy finom puszit homlokomra.
-Utálok ártatlanoknak ártani, de a családom a legfontosabb. -miközben kiegyenesedett, én is felültem.
-Nem tudom mit tudsz Yoonwo-ról...Viszont belekezdett a családfája legyilkolásába, hogy nemes vámpír lehessen. -kezdett bele kissé szomorúan.
-Miért lesz nemes vámpír attól, ha megöli a családfája tagjait? -ráncoltam szemöldököm.
-Mert Mr. Min vérvonala nem éppen a legtisztább. Három felesége volt, és mindtől született egy-egy gyermeke.
Az elsőtől Hyungi, az egyedüli leány, a másodiktól Yoongi, a harmadiktól Yoonwo.
Mivel Hyungi nem lehetett hivatalos örökös, ezért Yoongi lett az utód.
Hyungi pedig beleszeretett egy ember férfibe. Attól lett egy lánya, és ő is egy emberhez ment feleségül. Ez pedig így ment addig, amíg meg nem született apád, aki téged nemzett.
-Szóval Yoonwo megakar ölni?...-sokkoltam le kissé, miközben magamra mutattam.
"Akkor erről akart beszélni Yoongi..."
-Igen...Nem akar egy embert sem a vérvonalában hagyni. Sem senkit.
-És Yoongi-t miért akarja megölni? -kérdeztem kissé könnybelábadt szemekkel.
-Yoonwo-t már gyerekkora óta zavarta, hogy Yoongi volt a nagy kedvenc otthon, és mindig ő volt a figyelem közpantjában. Egyszerűen ez csak egy szimpla bosszú, amiért nem ő lett az örökös. Az apját is sikerült meggyilkoltatnia mással. Addig ijesztgette, míg a saját vesztébe rohant. Bár Mr. Min sose volt egy nagy észkombájn. -kuncogott fel kissé.
-És miért vagyok itt? -kérdeztem félve.
-Nem hagyhatom, hogy még véletlenül is ártson a családomnak. Mr. Min-nel ellentétben, én NEM fogom feláldozni a gyermekeim. -mondta halálosan komolyan.
-De miért vagyok itt? -pillantottam rá, újból feltéve kérdésem.
-Te leszel a váltságdíj, cserébe a családom biztonságáért. Sajnálom Rae...De meg kell értened...
-Akkor...-kezdtem el kissé szipogni -Csak úgy odadob neki, hogy megöljön?

|Villámgyorsasággal meghoztam nektek a következő részt😇💕
Remélem tetszett, ha így van jelezd nekem💕😊
A következőben találkozunk,
addig is Pápá🌼❤🌼😙🌼❤🌼|