Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Már megint"●•°•°

-Sehun...-fordultam felé miközben megfogtam kezeit.
-Igen? -ráncolta szemöldökét.
-Meg tudod szerezni nekem a levelet? -suttogtam.
-Nem tudom...Ha Yoongi meg tudja kinyír...-húzta el száját.
-Kérlek Sehun...-ekkor hirtelen berontottak a szobába. Mindketten odakaptuk a tekintetünk és mindketten lefagytunk.
-Y-yoongi? -engedtem el Sehun kezeit.
A mellettem ülő gyorsan felpattant és maghajolt Yoongi előtt.
"Nem zárta be az ajtót?..."
Ekkor Yoongi, mintha gondolat olvasó lenne megpörgetett mutató ujján egy hatalmas kulcscsomót.
"Ahha...Szóval őnagyságának mindenhova van kulcsa...Jó tudni."
-Mit csinálsz itt? -csúszott ki számon a kérdés, mire Sehun megajándékozott egy dühös tekintettel.
-Ez az én házam. -rántott vállat -De ezt én is kérdezhetném...-itt rápillantott Sehun-ra -Talán titkoltok előttem valamit? -nézett gyanúsan kettőnkre.
-Nem. -álltam fel -Sehun csupán segített nekem. -álltam Yoongi elé -Még mindig nem ismerem a járást a házban és segített visszajönni.
-És ahhoz be kell jönnie a szobádba, le kell ülnie melléd és fogdosni a kezedet? -ráncolta szemöldökét, miközben szemeiben a győzelem fénye csillogott.
"Azt hiszed Yoongi, hogy most megfogtál. De nekem van még egy ütőkártyám."
-Csupán megkértem, hogy maradjon itt, ő pedig megvígsztalt, mert valamelyik idióta, faragatlan barom direktbe felhozott, és a fejemhez vágott egy fájdalmas és érzékeny témát. -utaltam apára, miközben dacosan néztem Yoongi szemeibe, amik kissé elbizonytalanodni látszottak. Ránézett Sehun-ra, minek következtében én is oda fordultam.
A beszélgetés során nem említettem neki, hogy Yoongi apám halálával siratott meg, szóval kissé értetlenül álldogált.
-Így volt kutya? -Sehun állkapcsa kissé megfeszűlt a kutya megszólításra, de bólintott.
-Így Uram. Olyan keservesen sírt, hogy nem bírtam neki nemet mondani. -ennél Yoongi mintha mégjobban elszomorodott volna.
-És elmondta miért? -kérdezte, és hangjából kicsi félelmet hallottam ki.
-Nem Uram. Csupán annyit kért maradjak. -Yoongi nem túl feltünően kifújta benn tartott levegőjét.
-Jólvan. Sehun! -nézett rá -Te elmehetsz. Rae! Veled pedig beszédem van. -Sehun még egyszer meghajolt és kilépkedett a szobából.
-Gyere. -intett maga után, de nem mozdultam. Yoongi észre is vette és megtorpant az ajtóban. Kérdőn visszapillantott rám.
-Nem. -tettem karba kezeim.
-Rae...-ráncolta rosszallóan szemöldökét, miközben szemeivel azt üzente: "Ne szórakozz velem."
-Nem megyek veled sehova. -húztam ki magam mégjobban.
-Megtudhatom az okát? -lépett be a szobába, pontosabban elém.
-Szerintem tudod jól. -húztam egy gúnyos mosolyra ajkaim.
-Jólvan. -bólintott -Rae, tudom, kicsit elszaladt velem a ló, de ez most rohadt fontos lenne. -sóhajtott kicsit sürgetően.
-Ez egy bocsánat kérés akart lenni? -mosolyodtam el kissé.
-Csupán kijavítottam egy múltbeli hibám. -nézett félre.
-Persze-persze. -bólogattam.
-Akkor...? -bizonytalanul kinyújtotta felém kezét.
-Na-na. Még mindig elrabolt vagyok. -mosolyodtam el sunyin.
-Ne szemtelenkedj velem. -kinyújtott kezével megcsípte az arcom.
-Ne kezelj gyerekként...-kezére fogva elhúztam arcomtól.
Bizonytalanul elindult, de mikor látta, hogy már követem, lépései magabiztossá váltak. Lekisért a lépcsőn, aminek az alján rámsegített egy kabátot. Kimentünk az épület hátuljához. Egy hatalmas kert terült el, amit belepett a hó. Most járunk a tél közepén. A hó nem esett, csupán egy kis szellő fujdogált.
Kisvártatva megszólalt.
-Nem is kezellek gyerekként. -tette karba kezeit, felemlítve a benti szólásomat.
-De igen. -tettem karba én is az enyémeket -Mindenki úgy kezel, mint egy kislányt. Azt hiszik nem tudok megoldani semmit sem egyedül. Hogy mindig segítségre van szükségem. Hogy nem tudom megvédeni magam, és mindenki azt hiszi jobban tudja, hogy mi jó nekem. -Yoongi sokáig csak meredt maga elé majd rámnézett bólintva.
-Gyerekként kezelünk. -értett egyet velem póker arccal, mire hitetlenül felkuncogtam fejemet rázva.
-Inkább azt mondd, mit szeretnél? -váltottam témát.
-Ez nagyon fontos, és kicsit nehéz megfogalmazni...-vakarta tarkóját.
-Ne aggódj Yoongi, -legyintettem -már mindenre felkészítettem magam.
-Erre nem lehet...-fújta ki levegőjét. "Valóban ennyire komoly lenne?"
-Rae...Életveszélyben vagy...-lépett oda és megfogta kezeimet.
-Mert is? -ráncoltam szemöldököm, miközben finoman összekulcsoltam ujjainkat.
-Az öcsém...Olyan dolgot tervez, ami mindenkire nézve nagyon...halálos...
-Van egy öcséd? -kérdeztem nagy szemekkel.
-Te aztán kiemelted a mondandóm legfontosabbját. -forgatta meg szemeit.
-Ne haragudj...-ráztam meg fejem mosolyogva.
-Rád soha...-suttogta, mire mégjobban elmosolyodtam.
"Ez az én Yoongi-m. Tudtam én, hogy csak az eszét játsza..."
-De ez mit is jelent? -pislogtam rá kiváncsian.
-Az öcsém, Yoonwo- ...-mondani akarta volna tovább, de a másodperc töredéke alatt valaki mögötte termett, valaki pedig én mögöttem.
Elrántottak tőle, mire ijedtemben Yoongi-ra meredten.
Egy nála magasabb alkat fejére fogott és egy pillanat után csak a csontok ijesztő reccsenését lehetett hallani, amitől a hideg végig futott hátamon.
Sikítani akartam. Első sorban nem is magamért, hanem Yoongi-ért, viszont számat hátulról befogták, ahogy kezeimet is összefogták hátam mögött.
Hirtelen felkaptak és már vittek is.
Mire észbe kaptam, már egy erdőben haladtunk.
Minden olyan gyorsan történt, hogy felfogni se tudtam.
-Kik maguk? -kérdeztem teljes sokkban elrablóm vállára dobva.
-Nem most fogjuk ezt megbeszélni. -mordult fel mély hangján az engem cipelő.
-Tegyen le! -parancsoltam.
-Csak szeretnéd. -horkantott fel.
-Most azonnal tegyen le! -szóltam még erélyesebben.
Erre lábaimat eleresztve fogott derekamra és letett a földre, majd neki lökött egy fának, minek erősen nekiütköztem bal vállammal, majd utána a fájdalomtól lerogytam a földre.
-Azt hittem már tanultál a hibáidból. -köpte felém a szavakat.
Most először láttam arcát.
Túlságosan is hasonlít valakire.
"Kire is?..."
Magas alkat, telt ajkak, szép íves szemek...
Erős teste fekete farmerbe és pulcsiba volt bújtatva.
"Oké...Legalább azt tudom biztosra, hogy vámpír.
Vagyis a tény, hogy nem fagy meg ilyen hidegben, ilyen hiányos öltözetben, a vörösen csillogó szemei és az elő-elő bukkanó szemfogai ezt támasztják alá."
-Szóval, én kell, hogy vigyelek, vagy jössz magadtól? -kérdezte szemrehányóan.
-Jó itt nekem, köszönöm.  -a hóban üldögélve tettem karba kezeim, ami a vállam miatt elég fájdalmas volt, viszont nem adtam neki hangot. Csupán merészen bámúltam elrablóm szemébe, akiről még mindig nem tudtam eldönteni kire is emlékeztet.
-Most akkor? -nézett kicsit tanácstalanul a másik srácra, akinek kicsit vékonyabb, de ugyanúgy erősebb testalkata volt.
Karakteres arca, szép keskeny szemei, mint Jimin-nek és hosszú hátrafésült barna haja volt, mit a szél néha meg-meglibbentett.
-Hát hozd aztán mennyünk, mielőtt én kapok ki apádtól. -forgatta meg szemeit, majd hátat fordítva elindult.
Erre a magas megforgatta szemeit és kezét nyújtotta.
Csak fújtattam egyet és mégjobban összehúztam magam, ezzel ellenkezve.
-Azt akarod, hogy egész úton végig rángassalak? -kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
Megforgattam szemeim, majd kezeimet letéve a földre, nyomtam magam fel.
A vállamba hasított fájdalom végett felszisszentem mire a magas furcsán nézett le rám.
-Mivan? -kérdeztem flegmán miközben felnéztem szemeibe.
Mivel nem szólalt meg csak méregetni kezdett, ezért elindúltam a másik srác nyomán.
"Gondolom arra kell menni."
Hirtelen a magas srác belemarkolt hajamba és magához húzott, mire felkiálltottam kissé.
-Engedj el! -szóltam rá, de ő mit sem törődve velem, sétált tovább engem ráncigálva közvetlen maga mellett, úgy, hogy kezemet meg kellett pihentetnem mellkasán, hogy véletlenül se essek el.
-Az előbbi hangnemedet...-utalt flegmaságomra idegesen -Többet nem akarom meghallani. Értve vagyok?! -húzta meg kicsit hajam, mire újra felszisszentem.
-Igen. -mondtam. Hangomban szinte minden érzelem jelen volt. A félelem, a düh, a lenézés és még a könyörgés is.
Elengedte hajamat, mire most csuklóm ragadta meg, és úgy húzott tovább.
"Lehet erre akart kilyukadni Yoongi az "életveszélyben" alatt?
Hahh...Mibe keveredtem már megint?"

|Sziasztoook~! :3
Remélem, nem késtem vele túl sokat, és remélem, elég izgalmas lett.
Raekyonak most fog következni élete eddigi legrosszabb időszaka, és most fogja igazán elhagyatottnak érezni magát.
Van tippetek ki lehet a rejtélyes srác, aki nagyon hasonlít valakire?😏
Sietek a kövivel, addig is Pápá💕🌼💓😙💓🌼💕|