Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●Hiányoztam?●•°•°

~Jimin szemszögéből~

Hihetetlen nehéz volt otthagyni Rae-t, de egyszerűen nem bírtam volna vele maradni. Az öcsém azzal a gyilkossal van egy házban. Egyedül semmi esélye...
Gyorsan elértünk a házhoz és Namjoon volt az első, aki berontott az ajtón.
-Jihyun! -kiálltottam egyből, mikor is beérve a konyhába körülnéztünk.
Hirtelen lépéshangok szűrődtek le fentről.
Lassan és kissé cammogósan szelte a lépcsőfokokat. Mindenki feszülten figyelte a lépcsőt, mikor is Jihyun alakja jelent meg.
-Hyunie? -siettem oda hozzá és látva, hogy tényleg ő az, gyorsan végigpillantottam rajta, hogy megsérült-e, és mikor épségben találtam minden procikáját szorosan magamhoz öleltem.
-Ideküldtél...-mormogta, mire értetlenül elengedtem. Ránéztem, de ő nem engem, hanem Namjoon-t fürkészte dühös, sőt ölni vágyó tekintettel.
-Sajnálom...-makogta ki Nam, kissé értetlenül -Nem akartam, hogy bajod essen, csupán-...
-Ideküldtél meghalni! -lökött félre maga elől.
-Jihyun, miről beszélsz? -lépett Namjoon elé védelmezően Hoseok.
-Állj félre Hyung! -szólt Hobinak -Azt az embert véded, aki tönkretette az életed! -mordult rá idegesen.
-Mi bajod van? -fogtam vállaira, mire lerázta kezeimet magáról.
-Semmit sem tudtok! Nem is sejtitek ki ez a féreg! -mutatott Nam-ra.
-Hyunie...-kezdett bele óvatosan Jungkook - Lehet, hogy Yoonwo használta rajtad az erejét és-
-Nem! -fogott fejére -Nem használta...Nem...Meg kell ölni! Ezt a hazug szemetet! -lépett Namjoon fele újból, mire elkaptam a karjait.
-Jihyun! Állj le! -szóltam rá -Nincs időnk szórakozni!
-NEM! EZ A FÉREG ÖLTE MEG KYUNG-HEE-T! -fakadt ki könnyes szemekkel -Hazudott nekünk! Végig hazudott...
-Namjoon? -néztem rá értetlenül, mire ijedt és elborzadott arcot vágott.
-Kiről is van szó? -kérdezte zavartan Taehyung.
-Egy lány...Ő változtatta át Hyuniet...de aztán eltűnt...-néztem Namjoon-ra gyanakvóan, aki szó szerint fal fehér volt.
-És ő ölte meg Jung Howeont! -mutatott rá Jihyun, amire Hoseok is felkapta a fejét.
-Tessék?! -akadt ki rögtön -Miről beszélsz? Apámat Jongbin a vámpír gyilkos ölte meg. Nem Namjoon...-nézett rá, ő azonban csendben nézett végig rájtunk újra és újra.
-Mondd el nekik! -lépett hozzá Jihyun -Mondd el, hogy te vagy Kim Jongbin! És végig hazudtál nekünk!
-Én...én nem hazudtam nektek...-lépett hátrébb Nam...És életemben most először láttam, hogy iszonyatosan retteg.
-Namjoon...-fordult felé Kook ártatlan tekintettel, nem értve a szituációból semmit. Igaz, Kook olyan fiatal, hogy csak mende mondákat hallhatott Jongbin-ról.
-Kérlek...-kezdett neki Namjoon -Én...Már lezártam a múltam...
-Szóval tényleg te vagy az?...-lépett el tőle Hoseok, mire Namjoon kérlelően nézett utána.
-Kérlek...Ne csináljátok ezt...Yoonwo pontosan arra játszik, hogy egymásnak ugorjunk...-tette össze kezeit Namjoon. Vagyis...Jongbin...
-Téged nem is hívnak Namjoon-nak...És nem szolgáltál ott ahol én...-kezdett el mormogni Jin is, aki láthatóan a könnyeivel küszködött csalódottságában.
-Jin...Hyung, kérlek...-lépett felé Nam, de mindenki arrébb lépett tőle. Egyedül Tae és Kook pislogtak értetlenül, mindenki más már tudta, kivel is állunk szemben.
-Te ölted meg az apám? -nézett rá Hoseok komoran.
-Sajnálom...-mondta őszintén, ezzel elismerve tettét.
-És komolyan...Úgy mertél csinálni, mikor elmeséltem neked...Mint, aki először hallja? -nézett rá Hoseok, higgadtan, de mérhetetlenül ridegen.
-Ne haragudj Hobi...Tudtam, hogy nem bocsátanál meg...-nézett rá könyörgően.
-Jól tudtad. -bólintott majd ránk nézett, és vissza Nam-ra -Elárultál minket azzal, hogy hazudtál nekünk.
-Tudom...Hogy amit régen tettem az bűn...
-Ezért megrendezted a saját halálod, mert gyáva voltál felelni a következményekkel! -lépett felé Hoseok és fél kézzel a Namjoon melletti asztal alá nyúlva a falhoz vágta.
-Igen...Féltem. De szerettem volna egy normális életet...-nézett rá Namjoon, régi önmaga miatt szégyenkezve.
-De több száz másét ehhez tönkre kellett tenned! -lépett hozzá mégközelebb Hoseok, mire gyorsan odaléptem és vállaira fogtam.
-Hyung...Nem a legjobb az időzítés...-szóltam neki félénken.
-Megölte az egyik legfontosabb embert az életemben! -nézett rám dühösen.
-És Rae nem fontos neked? -kérdeztem eleresztve őt -Mert, ha segítünk Yoonwo-nak azzal, hogy egymást kinyírjuk, akkor Rae-t is elveszítjük...
Hoseok a földre pillantva gondolkozott pár pillanatig majd rámnézve bólintott.
-De te...-nézett Namjoon-ra -Te nem jöhetsz velünk. És meg se próbálj visszajönni, ha jót akarsz magadnak. -mondta ridegen és el is indult ki, mi pedig szépen lassan követni kezdtük. Én voltam az utolsó, aki Namjoon-ra pillantva meghajoltam előtte.
-Én nem haragszom rád...-suttogtam -Tudom milyen mikor az ember maga mögött akarja hagyni a múltját...-mondtam majd én is hátatfordítva visszaindultam.