Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Ne aggódj"●•°•°

-Na, hadd halljam mi az az égetően fontos dolog...-huppanok le Sehun mellé a nappaliba.
-Taehyung...-kezdett bele sóhajtva -Miután köszöntél neki, elmentem vele, mert elhívott. Azt mondta valamit el kell mondania, de mielőtt rá tért volna a lényegre, összefutottunk valakivel...
-Kivel? -ráncoltam szemöldököm.
-Jackson-nal.
-Ahh...-sóhajtottam fel -Vele én is találkoztam.
-És elmondta mit tudott meg? -kérdezte, mire én ráncolni kezdtem szemöldököm.
-Nekem azt mondta, hogy Namjoon visszatéréséről halott és csak hozzá jött.
-Szóval nem. -állapította meg Sehun majd keresztbe tette lábát -Vajon téged miért nem avatott be?
-Mibe? -hajoltam felé kissé.
-Nem tudom, hogy elmondjam-e. -húzta el száját -Lehet szándékosan titkolózik előtettek. Ha pedig így van, akkor én nem akarok belerontani a terveibe.
-Milyen terveibe? Sehun mi ez az egész? Mondd el! -emeltem meg hangom kissé.
-Hiába kiabálsz velem Rae. -rántott vállat -Nem mondok semmit. Jackson azt mondta, tartsam a szám és nem hozott fel téged kivételként, hogy neked elmondhatom.
-De...Sehun, kérlek.
-Sajnálom Rae. De ne aggódj. Jackson nem hülye, tudja mit csinál.
-Persze, ezért fenyegetett meg egy falhoz szorítva...-forgattam meg szemeim, mire a mellettem ülő megilletődve rám kapta tekintetét.
-Hogy mit csinált? -kérdezte kissé ingerülten.
-Áhh, én nem mondok semmit. -emeltem kezem homlokomhoz túljátszósan  -Jackson őfelsége nem mondta, hogy ezt elmondhatom-e neked...Sajnálom Sehun....
-Gyerekes vagy...-fintorgott fújtatva.
-Mit vársz? Mégcsak tizenhat vagyok.
-De Jimin-nel etye-petyézni volt eszed.
-Ezt úgy mondod, mintha valami örögtől való dolgot csináltam volna. -vágom karomat keresztbe durcásan.
-A szex nem ördögtől való, ez igaz. De, ahogy mondtad még csak tizenhat vagy. Nem hiszem, hogy ennyire bele kellene csapnod a felnőttek világába.
-Nem az apám vagy, hogy ítélkezz felettem. -pillantok rá szúrósan.
-Lehet, hogy nem vagyok az apád, de felelősséggel tartozom érted! -állt fel.
-Ezt úgy mondod, mintha bárki is megkért volna arra, hogy vigyázz rám! -vágok vissza, ám mikor Sehun válasza nem érkezik rápillantok.
Ajkait vonallá préselte miközben szúros szemekkel méreget.
-Akkor legyen veled a drágalátos Jimin-ed. -mormogta felém és megindult ki.
-V-várj...-indultam utánna -Sehun, várj. Kérlek. Nem gondoltam át mit beszélek. -fogtam karjára de még mindig az ajtó fele trappolt.
-Ne haragudj, kérlek. Sehun, ne menj el...-próbáltam visszatartani, mire ő felmordult -Kérlek. Sehun, ne haragudj-...-kezdtem bele újra mire ő kirántotta kezét az enyémek közül, viszont engem is elhúzott magával mire lábai elé estem.
Térdre tornásztam magam és felnéztem. A felém tornyusuló hirtelen nem tudta eldönteni, hogy kinevessen vagy sajnáljon ezért egy lágyabb sóhajtással leguggolt hozzám.
-Sajnálom Sehun, igenis fontos vagy nekem, nem akarlak elveszteni...
-Te se haragudj...-suttogta ki nehezen -Olyan témáról ítélkeztem, amibe nem lenne beleszólásom. A te életed, te döntöd el mikor mit csinálsz. És nem mellesleg igazad van. Nem vagyok se az apád, sem senki másod, hogy beleszóljak a dolgaidba...Csak valahogy rosszul esett...Mivel mindig is olyan...Magányos farkas voltam...Még Kai-t sem engedtem olyan közel magamhoz, mint téged...Meg persze Jihyunt...-mosolyodott el -Bár sosem hittem volna, hogy egyszer vámpírok közt érzem majd végre otthon magam.
-Sehun...-egyszerűen belém rekedt a szó. Nem tudtam mit mondhatnék minderre.
-Semmi baj Hercegnő. -csípte meg arcom, majd felhúzott a padlóról -Tudod úgy hallottam egyszer, hogy minden vita utáni kibékülés közelebb hozza az emberek. Akkor még azt gondoltam marhaság, de most úgy hiszem...Lehet mégis igaz.

~Yoongi szemszögéből~

-Nézd Yoongi! -pattogott elém Ji Ae.
-Hm? -pillantottam le rá, mire az arcomba tolt egy papír lapot, amin én rajzolódtam ki.
-Tetszik? -pislogott rám nagy szemekkel.
-Igen, nagyon szép. Bár ezernyi más dolgot is rajzolhatnál. Miért mindig engem skiccelsz?
-Nem tudom...-eresztette le karját a lappal együtt -Jó nézni téged. Meg helyes vagy. -gondolkodott hangosan, mire elmosolyodtam és újból az ablak fele néztem.
-Yoongi...-karolt belém óvatosan.
-Hm? -fordítottam felé fejem.
-Bánt valami?
-Csak aggódom. -vallottam be.
-Jackson miatt? -kiváncsiskodott tovább.
-Is. De még rengeteg dolgom van, Édesem. -pusziltam meg feje búbját és megpróbáltam arrébb tolni.
-Most ezzel nem rázhatsz le. -lépett közvetlen elém -Mondd el mi bánt annyira...Napok óta látom, hogy rágódsz valamin. -halkan felsóhajtottam majd átkaroltam.
-Tudod, hogy bennem megbízhatsz Yoongi. Senkinek sem mondom el. -újból csak egy sóhaj hagyta el ajkaim.
-Kérlek...-vetette be kiskutya szemeit.
-Ahh, Ae...-döntöttem homlokom az övénék -Szerinted jól döntöttem?
-Igen. Biztos vagyok benne. Yoongi, te hihetetlen jólelkű vagy. Ne kételkedj magadban.
-Mi lesz, ha nem jön össze az, amit elterveztem?
-Minden úgy fog elsülni, ahogy te eltervezted. Ne aggódj ennyit. -simított arcomra kezeivel.
-Szeretlek Ae...-suttogtam.
-Én is szeretlek Yoongi...-válaszolt mosolyogva majd lábujjhegyre emelkedve lágyan ajkait az enyémekre nyomta.
Derekánál fogva magamhoz húztam és szenvedélyessé változtatva a csókot finoman becsúsztattam nyelvem is.
"Fogalmam sincs mikor szerettem bele ennyire, de már egy napomat sem tudnám elképzelni nélküle.
Nem mellesleg neki elmondhatok mindent. Ő az, aki végig segít ezen az úton, mégis...Félek, hogy valami rosszul fog elsülni...
Ha Yoonwo lecsap, akkor mindennek vége szakad...
Már alig várom a pillanatot, hogy találkozzak az öcsémmel és..."