Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Jihyun"●•°•°

~Raekyo szemszögéből~

Miután, lefürödtem, megmostam a hajam, le mostam a sminkem és felöltöztem kényelmes itthoni ruhába, ami egy mackónadrágot és nagy pulcsit jelent nálam, zokniban lebagtattam a lépcsőn egyenesen a nappaliba.
Lefele menet hangos nevetgélést hallottam.
Érdeklődve tipegtem be a nappaliba, ahol Sehun és Jihyun nagyban röhögtek valamin.
Megmosolyogtam őket majd leültem közéjük.
-Na hadd halljam. -fontam keresztbe karjaim.
-Mit is? -mosolygott még mindig Jihyun az előbbi röhögés végett.
-Ti nem is ismertétek egymást. -néztem egyszer Sehun-ra, aztán Jihyun-ra -Szóval hadd halljam, mikor letettek ilyen jóban.
-Hol kezdjük? -pillantott Jihyun Sehunra.
-Kezdjem Ádámtól és Évától? -húzta féloldalas vigyorra ajkait a farkaska.
-Légyszi ne...-sóhajtott a másik, miközben beletúrt hajába, úgy ahogy Jimin szokott -Tudom, hogy sok mindent megéltél Sehun papa, de nem az önéletrajzodra kiváncsi. -ironizált, mire én felkuncogtam.
Sehun papa megköszörülte a torkát és belekezdett.
-Komolyra véve a szót. Én aznap indultam el a keresésedre mikor elraboltak.
Megtaláltam Yoongi-t a hóba feküdve, megkötözve. Elengedtem de megzsaroltam, és kihúztam belőle a dolgokat. -kicsit megkönnyebbülve ültem tovább. "Szóval Yoongi jól van. Hál' Istennek..." -Aztán mikor elmondta mik is a tervei, kiléptem, és szaladtam Kai-hoz. Ő viszont...-húzta el száját -Tudod milyen -nézett rám, mire csak szomorúan bólintottam. Kai elvakultan követi Yoongi parancsait csak mert "Min". -Szóval nélküle folytattam egyedül. Hetekig kerestelek mikor már kétségbe esésembe nem volt jobb ötletem, mint eljönni ide, hozzátok.
-És most jövök én a képbe! -súgta oda nekem Jihyun, teljes izgatottságban, miközben még tapsikolt is egyet.
-Tudod mit...-nézett rá Sehun -Innentől meséld te. -mosolygott rá, mire Jihyun azonnal belevágott.
-Hát az úgy volt, hogy én is téged kerestelek, ugyanis, tudod, hogy Namjoon hyung-ék elmentek Amerikába, rendbe szedni Hoseok anyját, aki kicsit túlságosan is élvezi a vámpírlétet. -forgatta meg szemeit -Szóval Jimin felhívott, hogy Nam azt üzeni, hogy kukkantsak rád, hogy jól vagy-e. Ám mikor odementem, az egész ház üresen állt, és mikor épp elmenni készültem felbukkant ez a jó madár...khm...vagyis farkas. -mosolygott Sehun felé.
-Hyunie, már megint egy rasszista paraszt vagy! -élcelődött Sehun, mire mind felnevettünk.
-Szóval -folytatta Sehun vigyorogva -Mikor elmondta, hogy ki ő és, hogy kit keres, rögtöm arra gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség a társ szerzésre. És nem csalódtam. -nyúlt át fejem felett, hogy beleborzoljon Jihyun hajába.
-De te utálod Jimin-t nem? -pillantottam Sehun-ra.
-Attól még, hogy őt nem csípem, attól az öccse még lehet jófej.
-Ohh, én is bírlak. -nyújtotta előttem kezét Jihyun, Sehun pedig készségesen leöklözött vele.
-Szóval az hozott minket össze, hogy téged kerestünk. -kacsintott rám Jihyun.
-Mire nem vagyok jó. -mosolyodtam el, de le is hervadt az arcomról -Nem akarok ünneprontó lenni...-néztem rájuk komolyan -De egy Yoonwo nevű valaki, nagyon keresztbe akar tenni az egész Min családfának.
Aminek sajnos a részese vagyok. -húztam el számat.
-Igen, tudjuk. -bólintott Sehun.
-Ezért maradunk itt veled és védünk meg, addig amíg, jön a felmentősereg. -simított Jihyun a vállamra, nyugtatásképp.
-Vagyis? -pillantottam rá kiváncsian.
-Namjoon, Jin, Hoseok, Taehyung, Jungkook és Jimin. -sorolta fel mire bennem kissé megállt az ütő.
"Még nem vagyok felkészülve, hogy újra lássam Őt..."
-M-mikor jönnek? -nem bírtam dadogás nélkül feltenni a kérdést.
-Nagyjából két hét múlva.
"Ez lesz életem, leghosszabb két hete..."

#Március. 10#
#Egy héttel a szökés után#

A napok gyorsan telnek, amióta itthon vagyunk.
Már-már túl gyorsan.
Sehun, Neul szobájában, pontosabban a volt szobájában alszik, Jihyun pedig velem.
Először úgy volt, hogy anya szobájában fog, de már az első éjjel rémálmok riogattak.
Egyszerűen képtelen vagyok elaludni egyedül, a sötétben.
Úgy érzem, hogy valaki figyel, és bármelyik pillanatban lecsaphat rám.
Ha valahogy pedig mégis sikerül elaludnom, álmomban Jongsu újból megkínoz.
Újra, és újra. Mintha egy végtelen filmtekercs lenne az agyamban, ami mindig újra indul, akárhányszor elalszom.
Szóval Jihyun az utóbbi pár napban megelégelte a sikításaimat, és a sírásomat, szóval esténként befekszik mellém.
Nem kell félreérteni. Csupán ott van mellettem és kész. Ha felriadok látom, hogy ott van velem valaki és már ez megnyugvást okoz.
Viszont ez a hetem nagyon vidáman telt.
A fiúk kedvesek és segítőkészek, ám Jihyun egy kissé furcsán morcos mostanában.
Fogalmam sincsen mi lelhette, de, ha fel is hozom a témát és megkérdezem miért ilyen, akkor csak még idegesebb lesz.