Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Kim Jong Bin"●•°•°

Elrablóm végig ráncigált.
-Kérlek...-könyörögtem már majdnem sírva, miközben engem szorító kezét próbáltam leműteni magamról.
Miközben húzott, nagy kezeivel gyenge és vékony csuklómat szorongatta, oly' erővel, hogy azt hittem mindjárt eltöri.
-Maradj nyugton. -morgott rám.
-Kérlek...-szólongattam tovább, de csak bámúlt maga elé -Jó leszek igérem! Nem csinálok semmi meggondolatlant! Esküszöm, csak kérlek engedd el a csuklóm! -zokogtam fel kissé.
-Csaknem fáj? -nézett rám túljátszósan -Szegénykém. -görbítette le ajkait -Azt hittem keményebb dió leszel. -fordult újra maga elé, majd alig érezhetően, de kicsivel lazított fogásán, mire fellélegeztem.
-Köszönöm...-motyogtam magam elé.
-Nem csináltam semmit. -tért ki, mire megforgattam szemeim. Azért csak észre veszem, ha lazít a csonttörő szorításán.
Végre kiértünk a fák közül és egy házat pillantottam meg.
-Ajánlom, hogy viselkedj. -nézett hátra szúrósan -Semmi szökési kísérlet, semmi értelmetlen kérdezősködés, semmi visszapofázás, se semmi efféle. Értve vagyok? -szorított meg újra egy pillanatig, mire felszisszentem.
-Értve. -mondtam mire újból megszorított és magához rántott.
-Se ilyen hangnem. -suttogta ijesztően mély és rekedt hangján majd újból engedett erejéből és húzni kezdett a ház fele.
"Félek. Rettegek. De talán jobb, ha ezt ők nem tudják.
Bármennyire is haragszom Jimin-re, épp annyira azt akarom, hogy legalább legyen itt velem.
Persze nem azért, hogy bántsák, hanem azért, hogy legyen valakim. Nem akarok egyedül lenni. Főleg ilyen helyzetekben nem.
Mikor Jimin volt a tét, kész voltam meghalni. Most viszont...Úgy meghalni, hogy azt sem tudom hol vagyok, hogy kikkel, és nem értve semmit a helyzetből, azon kívül, hogy Yoongi öccsével van valami...Úgy, hogy el sem búcsúzhattam a többiektől...Elakarok búcsúzni Jin-től, Hobi-tól, Tae-től, Jungkook-tól, de legfőképp Yoongi-tól és Jimin-től...
Sőt még Nam-ot és ötször körbecsókólnám és megszeretgetném, hogy tudja, bármit is tett régen, nekem ugyanolyan fontos, és ugyanúgy szeretem.
Sajnálom Yoongi...Bármit is tettem, hogy ezt érdemlem, az nem érdekel. Viselem a tetteim súlyát...Viszont sajnálom, hogy te ittad meg a levét..."
Behúzott az ajtón és becsapta magunk mögött.
-Yeongsik még nem ért haza. -állt elénk -Addig vidd fel a szobájába. -pillantott az emeletre másik elrablóm...Yoongi gyilkosa.
A magas csuklómat még mindig nem eresztve elindult velem. Végig húzott egy nagy előszobán, egy hosszú folyosón, fel egy csigalépcsőn majd még egy folyosóra értünk.
A folyosó közepéig haladtunk, ahol kulcsait előkapta és úgy kezdte el forgatni ide-oda. Kezemet elengedte, hogy könnyebben megtalálhassa a szoba kulcsát.
Kihasználva a helyzetet kicsit hátrébb léptem tőle és többször végig simítottam a fájó területen, amin tökéletesen kirajzolódott ujjai vonala, kék és zöld foltokban.
Körbenéztem. A folyosó mentén ajtók végig, akár egy horrorfilmben és a folyosó végén egy hatalmas kétajtós szoba. Vagyis gondolom szoba, mivel az ajtók szigorúan lakatra vannak zárva.
Ezalatt megtalálva a kulcsot a zárral kezdett babrálni.
Most másik kezemre fogva kezdett behúzni.
De láttam, hogy észrevette, hogy tekintetem érdeklődve legeltettem a folyosó végi ajtón.
Behúzott a szinte üres, szürke falú szobába.
"Wow...És én még azt hittem Yoongi-nál van nyomott hangulat."
-Az a szoba...-kezdett bele mielőtt kiment volna, utalva a lelakatolt helyiségre -A kínzóterem. Szóval tessék jó kislánynak lenni. -emelte fel mutatóujját is hozzá, majd kilépett az ajtón és miután becsukta be is zárta azt.
"Pazar..."
Fogtam magam levettem a kabátom, amit az ágy szélére terítettem, majd még mindig csulkómat masszírozva ültem le az ágyra, amire egy vékony fehér lepedő volt terítve. Kinéztem a kicsi ablakon, amit rácsok zártak el.
-Hahh...-sóhajtottam, ahogy eldőltem az ágyon, ülő helyzetemből, így lábaim a földön maradtak.
"Haza akarok menni. Anyával lenni...Vajon mi lehet velük?
Yoongi biztos, hogy nem bántotta őket...
És vajon...Mivan Jimin-nel? Boldogan tengeti az öröklét napjait azzal a lánnyal?
Vajon gondol még rám néha? Eszébe jutok neki én is annyiszor, mint ő nekem? Vagy egyáltalán már nem is érdekli, és próbálja elfeledni a múltat?
A levél, amit írt, hazugság lett volna? És az a másik, amiről Sehun beszélt? Vajon mi állhatott benne?
Talán megsajnált, és bocsánatot kért benne, amiért ily' kegyetlenül és szívtelenül hagyott faképnél?
Vagy valami más volt benne?
Mi van Yoongi-val? Ennyitől nem hallhatott meg, igaz?
Nem halhat meg. Nem teheti ezt velem...
És Sehun-nal? Ő gyanakodott Yoongi-ra...Mi lesz, ha ő találja meg és nem segít neki?...
Vajon Taehyung-ék jól vannak? Legutóljára mikor láttam, ő volt az egyetlen, aki rohant felém. Nem akarta, hogy elmenjek, de én túlságosan is megalázva éreztem magam ezért elfutottam előle is.
Lehet a karjaiba kellett volna omlanom...Akkor lehet most velük lennék...
És vajon Hobi, Jungkook és Jin is jól vannak? Róluk azóta nem hallottam, hogy elmentek mind.
Annyira hiányoznak. Bármennyire is veszélyes volt ott élnem velük, legszívesebben visszapörgetném az időt, hogy újra együtt legyünk mind...
Mi lett volna, ha Jimin nem megy el? Akkor itt lenne velem? És ha anno nem jövök rá, hogy Jimin ki is valójában? Akkor egyszer, mikor Namjoon úgy ítélte volna, abbamaradtak volna a fenyegetések és élhettem volna tovább az egyszerű életemet? Ha Taehyung nem támad meg azon az este? Vagy ha nem élem túl azon az estén?
Akkor lehet ez az egész meg sem történik...
Vajon melyik jobb?...
Egyszerű és unalmas életet élni biztonságban?
Vagy izgalmasat, tele szerelemmel életveszélyben?...
Így belegondolva...Egyik sem hangzik túl fényesen.
Ha a normális életet választom, akkor lehet sose ismerem meg Jimin-t, se a többieket. Lehet, hogy akihez, hozzámegyek nem is lesz az igaz szerelmem és nem élek teljesen boldog életet...
Viszont ez az élet sem túl fényes...
Folyton valahol, valakinek a rabságában lenni, nem a legjobb hobbi. Nem ajánlom senkinek sem. Viszont...Jimin szerelme felűl múl mindent....Vagyis...Felűl múlt mindent...
Hiszen ő már nincs velem...Se a többiek...
Nem választhatnék egy olyan életet, ahol nyugalomban és békében élhetek Jimin szerelmes karjaiba zárva?
Nem? Hát persze, hogy nem...Az túl szép lenne..."
-Áhhh...-fogtam fejemre -Túl sok a kérdés...-motyogtam magamnak.
Hirtelen meghallottam ajtóm zárának kattanását, mire azonnal felültem.
Az ajtó kinyílt és a Jimin-re hasonlító srác lépkedett be rajta. "Vagy...lehet nem is hasonlít rá annyira...Lehet csak annyira hiányzik, hogy beleképzelem..."
Elém lépkedett és karba tett kezekkel megállt, lenézve rám.
Kérdőn pillantottam fel rá, miközben próbáltam határozottnak és rettenthetetlennek tűnni.
-Nem értem...-rázta meg fejét, szemét le sem véve rólam -Mi olyan rohadt különleges benned, attól eltekintve, hogy mindenki téged akar kinyírni? -kérdezte inkább magától, mint tőlem, mégis válaszoltam neki.
-Erre már én is nagyon régóta kiváncsi vagyok...-szólaltam meg halkan. Halkabban, mint terveztem, mire elmosolyodott.
-Ne provokáld magad...Tudom, hogy félsz. Bár van is okod rá.
Amúgy...-helyezte át súlypontját egyik lábáról a másikra -Hogy is hívnak? -ráncolta szemöldökét.
"Most csak én vagyok olyan beképzelt, hogy azt hittem, tudja?"
-Kim Rae Kyo...-mondtam ugyanolyan halkan.
-Ahha...-bólintott -Szóval Raekyo...
-A híres-nemes Min család egyik leszármazottja. -szólt egy hang az ajtóból. Mindketten odapillantottunk, mire a magas srácot véltem felfedezni.
-Ez igaz Jongsu? -fordult kicsit felé az előttem álló.
-Igen. -bólintott, ezek szerint Jongsu.
-Akkor azt hiszem kapisgálom. -bólintott a Jimin szemű.
-Na gyerünk Jonhyung...-intett miközben hátat fordított -Hozd és menjünk. -mondta és már el is tűnt.
A Jimin szemű, mint ahogy most kiderült Jonhyung, elindult ki miközben én nagy szemekkel pislogtam rá.
Az ajtóban megállt és kicsit idegesen fújtatva megfordult.
Ijesztő szemeit rám emelte és úgy szólalt meg mély hangján, miközben hosszú barna haját a helyére, azaz hátra fésülte ujjaival.
-Jössz magadtól vagy rángassalak, mint Jongsu? -megráztam fejem, miszerint a csuklómnak bőven elég volt, így fel is pattantam helyemről.
Jonhyung bólintott egyet, majd elindúltunk a magas nyomán.
-Azt ajánlom ne beszélj, ha nem kérdeznek. Yeongsik nem éppen a türelméről híres.
-Ki az a Yeongsik? -néztem fel rá.
-Jongsu apja. Az itteni főnök, ha úgy tetszik. -válaszolt rám sem nézve.
-Jonhyung...-neve hallatán megtorpant és lenézett rám.
-Figyelek. -mondta egyhangúan, mégis szemeiben az érdeklődés csillant fel.
-M-most mi lesz velem?...-kérdeztem félve, miközben körbe pillantottam.
Mintha kicsit megsajnált volna, de nem mondott semmit.
-Melyik csuklód fáj? -nézett félre.
-Mi? -értetlenkedtem egy pillanatra -A jobb...-mutattam fel kezem ártatlanul.
-Akkor add a másikat. -nyúlt hátra kezével.
-Mert? -rejtettem bal és egyben még ép kezem hátam mögé.
-Mert jobb, ha azt hiszik kicsit életrevalóbb vagy és ellenkezel. Mármint nekem kell lehúzni az előszobába. -suttogta miközben megforgatta szemeit.
-Most segíteni akarsz nekem? -néztem szemeibe.
-Én? Nem! -fogott csuklómra és húzni kezdett. Ekkor észre vettem, ahogy pár srác lépked fel a csiga lépcsőn.
"Áhh...Szóval tényleg segít, csak nem akarta, hogy meghallják?"
Miután a két srác utat engedett nekünk mi is megindúltunk lefelé.
Leérve egy kisebb tömeg fogadott.
Mindenki utat engedett nekünk és egy férfi elé vittek.
Arca fiatalos volt. 30-35 közöttre tippelem a korát. Mármint kinézetre, ugyanis egy boros pohárból kotyorgatott, valószínűleg nem vörösbort, miközben szemei vörösen csillantak fel.
-Áhh...-mosolyodott el mikor meglátott -A világhírű Raekyo. Ki' nemes vámpír leszármazottja, s egy még nemesebb vámpír fiának klánjával szórakozgat. -hangján és beszédén érződik kora, mire kicsit szemöldök ráncolva figyelem -Raekyo, ki' a híres Jimin hőn áhított szeretője. -"Wut? "Híres Jimin hőn áhított szeretője"? Azt ne mondd, hogy így vagyok elhíresűlve..."
-Az arckifejezésed...-lépkedett kicsit közelebb, miközben a kezében tartott poharat billegette ide-oda, ezzel kicsit megkeverve tartalmát -Azt mutatja, hogy nem igazán érted a jelen pillanatban alakuló szituációt. Igazam van? -kérdezte mosolyogva.
-Igen...-bólintottam. "Valóban nem értek semmit."
-Szegénykém...-kezdett el körülöttem sétálgatni. "Miért érzem úgy magam, mint egy ártatlan nyuszi a farkasok vermében?" -Semmit sem mondanak el neked, pedig igenis jogod van tudni ezekről a dolgokról...Főleg úgy, hogy a saját életed forog kockán. -rosszallóan megrázta fejét -Jongsu fiam. -nézett felé, mire ő előrébb lépett a tömegből.
-Igen apám? -hajolt meg kissé.
-Megtennéd, hogy átkíséred a szobámba, hogy ezt a beszélgetest ott folytathassuk? Nekem még foglalkoznom kell a vendégeinkkel. Főleg addig, míg meg nem érkezik a bátyád.
-Igenis apám. -bólintott mire kezem után nyúlt. Rögtön odanyújtottam neki a balt, hogy ne a jobbat szorongassa tovább. Különösen óvatosan fonta ujjait csuklómra és áthúzott a nagy előszobán.
Mikor már pár szobával arrébb jutottunk és kivételesen nem volt tele szolgálókkal felnéztem Jongsu-ra.
-Ki a bátyád? -kérdeztem kicsit félve.
-Kim Jongbin. Bár te szerintem nem így ismered. Régen volt egy gyilkossági esete ami után nevet változtatott. Ma már Kim Namjoon-ként éli életét...
Erre kipattantak szemeim.
"Namjoon?!"

|Ez egy különösen hosszú részre sikeredett, szóval remélem tetszett nektek és kellően izgalmasra sikerült😊
Köszönöm, hogy elolvastad, a kövi részt nemsokára hozom💕
Addig is Pápá🌼🌹🌼😙🌼🌹🌼|