Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Testvérek"●•°•°

~Jimin szemszögéből~

Nem sokkal azután, hogy bejöttünk a régi otthonomba, Rae elment köszönni a többieknek. Én viszont azonnal a szobám fele vettem az irányt.
Belépve megcsapott Jihyun illata, de nagy szerencséjére a szoba rendbe volt.
Szemeim körbe vezettem a helységen, és kissé fájdalmasan felsóhajtottam.
A kezeim közé fogtam az egyik közös képünket, amin mind rajta vagyunk.
"Azok a régi boldog évek. Amikor még mind együtt voltunk és vidáman éldegéltünk a magunk módján.
Mikor Jin az étterméről álmodozott, Yoongi zenéket írva eladta azokat a kiadóknak, Namjoon angol kurzust tartott a külföldre siető vámpíroknak, Hobi táncot tanítani járt a nem messze lévő edzőterembe, Taehyung és Jungkook pedig mindig az életüket unva jártak el veszélyesebbnél veszélyesebb sportokat kipróbálni szerte a világon.
A mi kis csapatunk...Tele különböző személységekkel, elvárásokkal és gondolatokkal. Mégis, mindezek ellenére összatartottunk és segítettük egymást, mint egy család..."
Hirtelen Rae-t láttam meg szemem sarkából, ahogy bekopog majd bemegy Namjoon-hoz.
"Ma reggel óta nagyon furcsa...
Rossz ember lennék, ha most kételkednék a szerelmembe?
Ha igen, ha nem...Én úgy érzem, hogy eltitkol előlem valamit."
Épp megindultam, hogy nem túl tisztességesen derítsem ki a dolgokat, másszóval hallgatózzak, ám akkor toppant be az ajtón Jihyun.
-Szevasz Jimin...-mosolygott felém kissé hamiskásan.
-Szia Hyunie. -sóhajtottam, miközben visszatettem a véletlenül kezemben maradt képet.
-Nem nyúltam semmihez sem. Csak a gardróbhoz. Mellesleg...Tudod, hogy régen is utáltam, ha így hívtál. -pislogott felém kissé bosszúsan.
-Igen tudom, Hyunie. -vigyorogtam rá.
-Sosem változol. -mosolyodott el majd leült az ágyra -És...-kezdett rugózni rajta -Dugtatok már ezen Rae-vel? -vigyorgott szemtelenül mire finoman fejére koppintottam.
-Te sem változol sose. -dörmögtem -De nem.
-Pedig nagyon nyikorog. Tudod esténként gondolkodni szoktam azon, hogy vajon hány csaj járta már meg. -pislogott felém sunyin.
-Nem éri meg ezen gondolkoznod. Ez az ágy olyan szűz, mint te öcskös. -veregettem meg vállát, mire felhúzta orrát.
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy eddig senkit se sikerült megdöntenem? -ráncolta szemöldökeit.
-Hát...-húztam el szám túljátszósan -Mikor utoljára láttalak nem épp te voltál a nők kedvence. -hencegtem. Jihyun látszólag vérig sértődött, ezért fel is pattant és belehajolt arcomba.
-Pedig majdnem a csajod is meghúztam. -puffogta majd megindult kifele, de én elkaptam a karját.
-Hogy mit csináltál majdnem? -kérdeztem idegesen.
-Jól hallottad. -húzta ki magát -Majdnem összejött, te ő téged szeret. Pff...-forgatta meg szemeit -Ki az a hülye, aki képes lenne beleszeretni egy ilyenbe...-mért végig.
-Hagyjátok abba...-hallatszodott egy halk hang mire mindketten odapillantottunk. Rae az ajtóban állt, könnybe lábadt szemekkel. Mögötte Namjoon, kezei a lány vállain pihentek és szemeivel ölni tudott volna.
-Testvérek vagytok. Hagyjátok abba...-suttogta szomorúan. Rápillantottam Jihyunra. Ajkait elnyitotta és megrökönyödve állt, Rae-re pillantva.
-Gyere Kyo...-karolta át Namjoon és elsétáltak. "Mióta vannak ezek ilyen jóban?..."
-A te hibád. -bökött felém Jihyun idegesen.
-Már, miért lenne az enyém?! - mordultam rá -Inkább a tiéd!
-Mert?!
-Mert és kész!

~Raekyo szemszögéből~

Szemeim törölgetve lépkedtem Namjoon melett.
-Ne is törődj velük. -simogatta meg vállam -Mindig ezt csinálják.
-Úgy beszéltek rólam, mintha csak egy elnyerhető díj lennék. -szipogtam.
-Tudom. Én is hallottam, de nem úgy gondolták. Ez ilyen "Park szokás"...-mosolygott bíztatóan.
-Nem tudom mit gondoljak...-értünk le a lépcsőn majd Nam az ebédlőbe vezetett.
-Inkább ne is gondolj rájuk. Úgy is enni jöttetek, nem? -bökött fejével a konyhában tevékenykedő Jin-re, aki elmosolyodva felénk pillantott és kacsintott egyet.
-De...-mosolyodtam el miközben leültem az egyik székre.
-Ahhj...-támaszkodott meg valaki a székem háttámlámláján -Miért tűnsz ilyen kis szomorúnak Tökmag? -hajolt mellém Hobi.
-Mert valakik nem bírnak magukkal. -bökött Nam a nappali fele, ahova pont akkor esett be a két testvér. Jihyun véletlen nekiment Jimin-nek a vállával, ezért az idősebb kitette elé a lábát, amiben a kisebb meg is botlott de el nem esett.
-Sosem nősz fel?! -mordult a bátyja arcába. Jimin teste feszült volt és láttam a nyakán dagadó ereket. Szemeivel szikrákat szórt és megfeledkezve magáról Jihyun felé lépett.
-Most legszívesebben agyon vágnálak te kis szaros! -morogta -Egyáltalán, hogy mered felemelmi a hangod velem szemben?!
-Ha hiszed, ha nem, már nem vagyok szaros! -lökött Jimin-en egyet -Mellesleg. Nem vagy te nekem senkim se, hogy tiszteletet adjak! Egész életedben utáltál és én is téged! -ordította, mire Jimin arca egy csöppet lágyabb lett.
-Ne mondj hülyeségeket! Tudod, hogy ez nem igaz!
-Mindig én voltam a középpontban és anyáék engem szerettek jobban! Ezt sosem bírtad elviselni, igaz?!
-Jihyun! -szólt rá öccsére Jimin.
-Nem! Most nem kussolok be! -szorította kezeit ökölbe -Ki kéne nyalnod a seggem, amiért el hoztam a kis ribancod attól a szadista hülyétől! Tudod miért? Mert te még erre sem voltál képes! Kurvára nem érdemelsz meg te senkit sem! Mert mindenkit csak kihasználsz aztán meg eldobod őket! Rae is ezt érezte! Elhagytad egy másik hülyeség miatt! Elhagytad...-hajtotta le fejét míg Jimin kissé megrökönyödve állt testvérével szemben.
-Jihyun...-kezdett bele finoman kisebb szünet után, azonban a fiatalabb ökle az arcát érte. Jimin kissé hátra tántorgott. Kezét felemelte a magasba, de egy hangos sóhajtással megfékezve indulatait nem ütött vissza.
-Jihyun...-kezdte újra de a kisebb taszított egyet rajta.
-Bazd meg Park Jimin! Szégyellem, hogy ugyanaz a nevünk!
-Hyunie...-próbálkozott újra.
-Ne hívj így! Már rég nem vagyok a tesvéred! Ezt már megtanulhatnád! -bökött ujjával bátyja homlokára, majd puffogva kirobogott az ajtón, hangosan becsapva azt.
A szobában a levegő fagyos volt. Jimin ott állt még mindig, és mi is le voltunk dermedve.
Úgy éreztem meg kell védenem Jimin-t de nem tudtam eldönteni, hogy inkább szomorúnak vagy dühösnek tűnik.
Hosszas csend után egy hamis mosolyt erőltetve, felálltam és odasétáltam mellé.
-Jimin ez-...-nyúltam, hogy ákaroljam, ám összerezzentem.
-Ne most! -mordult rám.
-De Jimin-...
-Kurvára nincs humorom jó pofizni! Felfogtad?! Vagy lassú az agyad, mint úgy általában? -pillantott felém szemrehányóan. Ajkaim akaratom ellenére legörbültek.
-Felfogtam. -mondtam majd én is elindultam a kijárat fele.
-Rae?...Hova mész? -pislogott felém zavartan Hobi.
-Hazamegyek! -fogtam a kilincsre és kinyitva az ajtót kisétáltam.

~Jimin szemszögéből~

Renegtem a dühtől, ahogy Rae után pislogtam. Elment...és ezt is én csesztem el.
-Jimin. -szólított Namjoon hangja.
-Mivan?! -fordultam felé.
-Higgadj le. Most. -parancsolta. Szófogadóan vettem egy mély levegőt és próbáltam csillapítani szívem vad kalapálását.
Éreztem, ahogy szépen lassan megnyugszom és a düh helyét az aggodalom veszi át.
-Jihyun...-suttogtam.
"Mostmár tudom mi a baja...És ezt helyre kell hoznom."

|Sziasztok~!
Ne haragudjatok, hogy elhúztam, de nagyon hosszú és fárasztó heteim voltak❤
Mindezek ellenére sietek a kövivel és a többi könyvvel is.
Addig is Pápá🌨🌟🌨❄🌨🌟🌨|