Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Nem tehetem"●•°•°

~Jimin szemszögéből~

Rae a karjaim közt szuszogott békésen és egyenletesen, ahogy álomba szenderült, úgy egy fél órája. Tudtam, hogy már nem érzi, de én még mindig a karját cirógattam hüvelykujjammal.
"Minél többet vagyok vele, annál nehezebb visszafognom magam. Ma este pedig nagyon édes volt, ahogy zavarba jött tőlem. Vagy...Talán nem is zavarba esett?"
Akaratom ellenére kissé önelégült mosolyra húztam ajkaim.
"Vajon Rae lefeküdne velem?...Biztosra veszem, hogy még nem volt senkivel se. Hisz azt mondta az első csókját is én loptam el..."
Újabb, és szélesebb mosoly ült ki az arcomra, mellesleg drámaian és szenvedélyesen felsóhajtani lett volna kedvem...
"Úristen...Olyan vagyok, mint egy szerelmes, szűz tini lány...
Hahh~ Jimin...Mostmár ismerd be magadnak, hogy Rae elcsavarta a fejedet...elég alaposan...
De ki ne szeretne bele ebbe az angyalba?..."
Oldalra pillantottam és Rae nyugodt arcára vezettem tekintetem.
"Hihetetlen. Egy törékeny porcelán babának tűnik, amihez, ha óvatlanul érsz hozzá, akkor megtörik...
De nem. Egyáltalán nem. Ő a legerősebb ember, akit valaha láttam. Valaki már beleroppant volna mindezekbe.
Lehet én is...
De Rae nem. Ő erős és kitartó. Bár este látva azokat a hosszú csíkokban futó hegeket a hátán...Hahh~...Bűntudatom van. Nekem kellett volna kimentenem őt, és nem Sehun-nak meg az öcsémnek.
Hahh, Jihyun...Vele is beszélnem kellene. Naaagyon rég beszélgettünk úgy egymással, mint a testvérek. Túl rég. Hány éve is?...Száznál biztosan több...
De nem is ez a lényeg. A lényeg az az, hogy végre mindent helyrehozhatok. Persze, miután elrendeztük Yoonwo-t. Alig várom, hogy Nam kitaláljon valami pöpec tervet, hogy kitaposhassam a belét annak a féregnek."
Ekkor Rae megrezzent a karjaim közt, mire rákaptam a tekintetem.
Valószínűleg egy picit megszorítottam a karját hirtelen fellángolásomban.
Újra cirógatni kezdtem, mire kissé összeráncolta szemöldökét.
-Jimin~...-kezdett el motyogni az orra alatt, ami megmosolyogtatott.
-Itt vagyok. -suttogtam, majd egy lehelletnyi csókot nyomtam ajkaira.
Rae elmosolyodott, majd folytatta a további halk szuszogását.
"Mostmár ideje volna meglepni. Már azóta tervezgetem ezt, amióta összekaptunk azon az apróságon, hogy nem kértem meg, hogy járjon velem.
Bár utálom ezt a mai kifejezést.
Inkább nevezem őt a páromnak, a szerelmemnek, mint, hogy a csajomnak...
Néha azért hiányoznak a régi idők. Amikor a nők és a lányok nem rakták ki mindenüket, hogy elkeljenek, és nem az számított macsónak és férfiasnak, hogy minden lányt gerincre vágsz.
Hahh...De mindegy is. Ha nem lenne ez mind, nem találkoztam volna Raekyo-val.
Vajon, hogy csináljam a holnapi napot, hogy tökéletes legyen?..."

~Raekyo szemszögéből~

Az éles, beáradó fényre ébredtem. Szemeimet felnyitottam és körbe pillantottam.
"Hol van Jimin?"
Újra végig vezettem tekintetem az egész szobán, de nem volt sehol senki, rajtam kívűl.
-A tegnap esti akciója után, így itt hagy? -morogtam az orrom alatt durcázva, majd kitakarva magam, szemeimet dörzsölve indultam meg az ajtó fele.
Már épp a kilincsért nyúltam, amikor az ajtó kivágódott előttem és Jihyun lépett be rajta.
-Szia Baba! -csukta be maga után rögtön.
-Jihyun? -pislogtam fel rá álmosan.
-Talán nem örülsz nekem? -tárta szét karjait.
-De, dehogynem. -ásítottam majd megöleltem -Hogyhogy itt vagy? -pillantottam fel rá, miközben eleresztettem.
-Csak átjöttem, hogy szórakozzunk. -kezdte el szemöldökét huzogatni.
-Mit csinálni? -nevettem fel fáradtan.
-Ma elmegyünk itthonról, és tartunk egy csajos napot. -lökött meg könyökével játékosan.
-Pont veled? -nevettem fel.
-Kivel mással csajszi~? -vékonyította el hangját, majd karba tette kezeit.
-Ahha~...De miért? -pillantottam rá szúrósan.
-Öm...Mert miért ne? -billentette oldalra a fejét, vállat rántva.
-Jó. Akkor majd miután megkajáltam és megkerestem Jimin-t, azután elmehetünk, oké csajszi~? -böktem meg és elindultam az ajtó fele, de hirtelen felkapott.
-Jihyun! -fogtam kezére, de ő arrébb lépkedve letett, és elállta az utat.
-Talán nem mehetek ki? -vágtam karba kezeim, kissé morcosan.
-Nem. -rázta meg fejét.
-Mit csináltatok? -hunyorogtam rá -Talán amíg aludtam Jimin és Sehun összekaptak valamin és szétrombolták a házat? -kérdeztem irónikusan.
-Igen. -vágta rá, mire elállt a szavam.
-Most azonnal engedj ki! -ugrottam meg az ajtó fele, de visszatartott.
-Rae! Csak vicceltem! Nincs romokban a ház, eskü! -karolta át derekam, hogy visszatartson, de én minden erőmmel küzdöttem.
-Engedj el! Látnom kell!
-Rae nem mehetsz ki! -próbált tartani de, ahogy lépkedtem egyre előrébb haladtam, ami mégtöbb erőt adott.
-Rae! Kérlek! Nem hagyhatom, hogy kimenj!
-Próbálj csak visszatartani! -erősködtem.
-Rae, kérlek állj meg. Attól tartok, ha erősebben foglak meg, akkor eltöröm az egyik bordád! -próbált tartani.
-Jihyun eressz~...-kezdtem el ficánkolni és megpróbálni lefeszegetni a kezét magamról.
-Nyugi Rae...-kuncogott fel.
-Nem. Hol van Jimin? -pillantottam fel rá féloldalról.
-Ő most nincs itthon.
-Hát hol van?
-Elment...Öm...Namjoon-ékhoz! -bólintott.
-Most az igazat. -mosolyodok el mindent tudóan.
-Na jó...Elment Jungkook-kal es Sehun-nal boltba, hogy beszerezzen pár dolgot.
-Oké...És ezért nem mehetek ki?
-Igen. Mert nincs itthon semmi kaja. Ezért elmegyünk reggelizni, oké? -billentette oldalra a fejét.
-Nem úszom meg, igaz? -sóhajtottam.
-Nem. -vigyorodott el majd az ajtó elé állt, nekem háttal -Itt fogom végig állni, míg felöltözöl.
-Hajthatatlan vagy. -ráztam meg a fejem hitetlenül, majd egy hatalmas sóhaj közepette a szekrényhez léptem.
-De szeretsz. -hallottam boldog hangját, mire én is elmosolyodtam.
-Még szép. -bólintottam majd elkezdtem kutakodni a ruháim közt.
-Milyen idő van kint? -pillantottam ki az ablakon.
-Kellemes. Tavasz közepe van. -válaszolt Jihyun.
-Hmm...-vezettem végig a tekintetem a ruhakupacokon újra és újra. Végül kikaptam egy egyszerű farmert és egy fekete szivecske mintás hosszú újjút.
-Ha most megfordulsz, meghalsz. -pillantottam komolyan Jihyun felé, aki felnevetett.
-Eszembe se jutott. -rázta meg fejét.
Én pedig múlt esti hibámból tanulva, nem fordítottam hátat és gyorsan magamra kaptam mindent, ami kellett, a fekete tornacipőm is beleértve. Hajamat az ujjaimmal fésülve helyre rendeztem nagyjából és végül felkaptam a székről Kook volt fekete pulcsiját.
-Megvagyok. -mondtam, Jihyun pedig megfordult.
-Ohh...-mért végig -Hozzám öltöztél? -húzta féloldalas mosolyra ajkait.
Erre én is végig pillantottam rajta. Sötét farmerben és fekete pólóban és pulcsiban volt.
-Úgy néz ki. -kuncogtam, majd elindultam az ajtó fele, azonban Jihyun megrázta a fejét.
-Nem erre.
-Hát? -pislogtam nagyokat.
-Gyere. -fordított hátat és leguggolt.
-Jihyun...-húztam el a szám -Mi folyik itt?
-Csak gyere...-mosolygott rám.
-Hahh~ -sóhajtottam majd átkaroltam a nyakát és a hátára dőltem, ő pedig a lábaim alá nyúlva felegyenesedett. Aztán elindult az ablak fele.
-Most csak viccelsz, ugye? -kérdeztem kissé ijedten.
-Nem. Kapaszkodj. -dobott egyet rajtam majd kinyitotta egyik kezével az ablakot.
Aztán fellépett a keretbe és mire ráeszméltem már a hátsó kertben landoltunk.
-Látod? Semmi baj nem lett. -dobott rajtam még egyet, majd előre sétálva elhagytuk a ház udvarát is.
-Jihyun nem tervezel letenni? -nevettem, ő pedig megrázta a fejét.
-Nem. Gondoltam kedveskedek ennyivel, ha már elrángatlak otthonról.
-Értem...-motyogtam, miközben egyre távolabb haladtunk.
-Tudod, sokkal könnyebb vagy, ha nem ellenkezel. -nevetett a múltra célozgatva.
-Tudod, sokkal jobban bírlak, ha nem akarsz megölni. -utánoztam, mire kicsit elkomorodott de aztán újra elmosolyodott.
-Soha nem terveztem, hogy bántsalak. Főleg azt nem, hogy megöljelek.
-Ahhoz képest-...
-Ne hányd a szememre a hiábim, kérlek. -vágott a szavamba -Tudom, hogy hibáztam, akkor amikor bántottalak.
-És Jimin? -biccentettem oldalra a fejem.
-Ő megérdemelte. -bólintott, én pedig épp meg akartam volna szólalni, viszont megelőzött -Bár~...Így utólag örülök, hogy egy balfasz vagyok és egy karót sem tudok jó helyre szúrni...-erre elmosolyodtam -De ezt el ne mondd Jimin-nek. -pillantott hátra.
-Nem mondom. -nevettem fel.
-Viszont...Tényleg sajnálom Rae...Későn jöttem rá, hogy nekem nem áll jól a rossz fiú szerep.
-Semmi baj. -mosolyodtam el és megsimítottam a vállát -Minden a múltban történt. Bár nem tudom mi lehet olyan fontos, hogy ennyire összekaptatok...-sóhajtottam, abban reménykedve, hogy megtudok végre valamit.
-Amin minden fiatal férfi összekapna. -nevetett fel, én pedig ráncolni kezdtem a szemöldököm.
-A szerelem, Rae, a szerelem...-árulta el kisebb csönd után.
-Egy lányon vesztetek össze? -hitetlenkedtem.
-Inkább már nő volt, mint lány, de igen. Hosszú történet és a múlt már úgysem számít, nem igaz? -használta fel ellenem a saját kijelentésem. Lemondóan sóhajtottam egyet.
-De igaz...-hangom kissé szomorkásan csengett, hisz kiváncsi voltam, de nem akartam erőltetni.
-És...Esetleg megtudhatom, hogy mi folyik a háttérben? -váltottam a témát.
-A jelen helyzetre gondolsz? -mosolyodott el.
-Igen. Ugyanis egy szavadat sem hittem el. Méghogy boltba mentek. -nevettem fel irónikusan.
-Meddig fogsz még faggatni? -kuncogott fel.
-Jihyun...Kérlek...Kezdek aggódni. -görbítettem le ajkaim. Jihyun tehetetlenül felsóhajtott.
-Jimin táncolni akart Hobi-ékkal. Remélem mostmár ennyivel beéred. -fújtatott.
-Táncolni? -döbbentem le.
-Igen. Jimin egy időben nagyon sokat táncolt. Szinte minden műfajt elsajátított.
-Tényleg? -pislogtam nagyokat. "Valóban...semmit sem tudok Jimin-ről..."
-És én útban lettem volna, vagy miért kell elmennünk? -zavarodtam össze.
-Jajj, Rae. -horkantott fel -Nem hagynál már ezekkel a hülye kérdésekkel?! Nem mondhatok semmi egyebet, fogd fel! Én csak szívességet teszek nekik, és kész. Ne engem zaklass ezekkel. -morgolódott, nekem pedig legörbültek ajkaim.
-Értettem...Bocsánat. -motyogtam szomorkásan és kissé durcásan.
Jihyun eleresztett egy fáradt sóhajt miközben dobott egyet rajtam, nehogy lecsússzak.
Azután csendben haladtunk tovább.

~Jihyun szemszögéből~

Miután hirtelen felindulásomból elvesztettem a türelmem és kiosztottam Rae-t, azután meg se szólaltunk.
Elértünk egy kisebb kávézót, ahova beültünk reggelizni.
Rae épp a croissantját falatozgatta, míg én a rövid, fekete kávémat kavargattam.
Többször is próbáltam beszéd témákat feldobni, de Rae, csak bólogatott, hümmögött vagy vállat rántott. Szomorúnak tűnt. "Lehet megbántottam?...De hát nem mondhatom el, hogy Jimin meglepivel készül...
Saját kezüleg nyírna ki!"
-Rae...-pillantottam rá mosolyogva.
-Hm? -nézett ő is rám.
-Mi volt az első benyomásod rólam? -könyököltem az asztalra és a tenyerembe döntöttem a fejem.
-Őszintén? -húzta el száját.
-Őszintén. -bólintottam.
-Nem voltál túl szimpatikus. -ejtett meg egy halvány mosolyt -Tudod, azt hittem megölted Jimin-t. Aztán nem mellesleg kegyetlen voltál és fogvatartottál.
-És aztán?
-Amikor megtudtam, hogy Jimin él, megkönnyebbültem. De akkor úgy voltam vele, hogy remélem nem kell látnalak többet...-rántott vállat, majd újabb falatot harapott.
-Azután már csak akkor találkoztunk amikor segítettem kiszabadítani Jimin-t. -mondtam, ő pedig bólintott.
-Akkor már nem is utáltalak annyira...-mosolyodott el végre, és a kezemre simított egy pillanatig.
-És most? -biccentettem oldalra a fejem és elkaptam a kezét. Két markom közé fogtam és óvatosan végig simítottam kézfején hüvelykujjammal.
-Szeretlek Jihyun. -mosolygott -Fontos vagy számomra. Nem mellesleg kimentettél Jongsu-tól. Én már minden rosszat elfeledtem veled kapcsolatban.
-Ennek örülök. -mosolyodtam el. Aztán, mintha fejbe vágtak volna, úgy eresztettem el Rae kezét.
-Baj van? -illetődött meg, ugyanis tényleg hirtelen kaptam el a kezem.
-Nincs semmi baj. -mosolyogtam, miközben próbáltam figyelmen kívűl hagyni Taehyung dühös és gyanakvó tekintetét, odakintről az üveg mögül.
Óvatosan rápillantottam, mire megrázta a fejét, és hátat fordított.
"Igaza van...Rae kedves és közvetlenebb néhány lánynál, és ő ezt egyszerű baráti gesztusnak vélte...Nem használhatom ezt ki...Főleg úgy, hogy a bátyám bízik bennem. Nem tehetem ezt mégegyszer vele..."

~Taehyung szemszögéből~

"Tudtam, hogy Jimin min ügyködik, és azt is tudtam, hogy Jihyun-ra fogja Rae-t bízni. Bár szerintem ez nem épp a legbölcsebb döntés.
A vak is látja, hogy Hyun rá mászik Rae-re..."
A dühös gondolatokkal a fejemben követtem őket. Rossz volt látni, hogy hozzáért Rae-hez. Főleg amikor felemelte a hangját, az a kis ficsúr...
Alig bírtam megállni, hogy ne rontsak oda és húzzak be neki.
Nem tudom mik ezek az érzelmek, de nem most érzem őket először...És ez idegesít.
A kávézót figyeltem, és amikor megláttam, hogy megfogja a kezét, azonnal az épület üvege előtt teremtem.
Szúrós pillantást küldtem felé, mire szinte rögvest el is kapta kezeit.
"Jó fiú..." mormogtam magamban és mikor felém pillantott, rosszallóan megráztam a fejem és elsétáltam.
"Remélem tanult a leckéből a kicsi Park...
Nem hagyhatom, hogy Rae ugyanarra a sorsra jusson, mint Ő...
Őt nem tudtam megóvni, de most nem fogom magam hagyni. Mostantól én leszek Rae őrangyala..."

|Helló~!
Én vagyok az.
Nem tudom ki emlékszik még rám, hisz olyan rég voltam már itt fennt...😷
Mellesleg, tudom, hogy nagyon vártátok ezt a fejezetet...
Mellesleeeg, pedig ezzel a fejezettel együtt kerül ki az új maffiás sztori, szóóóóval tessék majd azt is megkukkantani💙
Elnézést kérek, hogy elhúztam a dolgot, de nekem is van magánéletem és most elég zűrzavaros volt...😕
De a problémáknak elvileg vége, szóval a kövi rész várhatóan előbb érkezik😊
Remélem azért még szerettek😂💙💙
A folytatással pedig megpróbálok sietni💙
Addig is Pápá❤💙❤😙❤💙❤|