Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Fogadj szót"●•°•°

-S-sa-sajnálom...U-ura-ram...T-többet n-ne-nem...f-for-dul...e-lő...-nyöszörögtem ki nagy nehezen, miközben kínomban a kezemre szorult bilincs, kifeszült láncát szorongattam.
Az egész hátam égett...Mintha felgyújtották volna. És nem látszott javulni...Inkább csak egyre rosszabodott. Éreztem, ahogy utolsó vágásom sarkából is könnyedén kibuggyan a vér, ami végig folyik egész oldalamon, a fekete falapra érkezve, ezzel körbe ölelve testem.
Jongsu ellépett remegő, elernyedt, szenvedő alakomtól, míg én saját véremben és könnyeimben feküdve hullattam újakat, ezzel ostromolva, már így is vörös, felduzzadt és fájó szemeimet.
-Hmmm...-lépett oda Jongsu és szemeit többször végig vezette rajtam -Ezt le kéne fotózni, nem gondolod? "Raekyo első bűntetése a kínzószobámban"...Jó kép cím lenne, nem? -egyértelműen már meg se szólaltam. Csupán halkan áztattam tovább a falapot, és figyeltem, ahogy Jongsu megfordul kezében egy réginek tűnő kamerával.
Kicsit felém állt és lenyomta a gombot. Nagyot kattant a hatalmas fényképező, és egyből ki is adta a képet. Jongsu a kép sarkára fogott és elvéve onnan meglegyezte a levegőben, majd ránézett és egy pszichopata mosoly ült ki arcára.
-Az egyik legszebb képem...-nyalta meg ajkait, majd elém lépett -Megnézed Édesem? -tartotta elém a képet. Hiába nem akartam, rávezettem tekintetem akaratlanul is.
Elborzadtam a látványra.
Egy szépen kivilágított asztal, amin én magatehetetlenül fekszem. Hátamon, hosszú vörös csíkok, amik mind keresztbe szántják át egymást.
Hasam alatt kisebb vértócsa, amiből a földre is csöpögött le.
Szörnyű...Egyszerűen szörnyű. Hányingerem lett a kép láttán, ezért inkább lehunytam szemeim.
-Ugye milyen gyönyörű? -kérdezte Jongsu -De a kép azért mégsem tudja teljesen átadni ezt a gyönyört itt előttem...-hüledezett, bár én már egyre tompábban hallottam hangját.
Hirtelen végighúzta mutatóujját hátamon, mire kicsit felsikkantottam.
Jongsu leguggolt elém és szemeim láttára nyalta le ujjáról sötétvörös vérem.
-Hmm...-nyalta meg szája sarkát -Nem csodálom, hogy Jimin oda volt érted...-nevetett fel majd felállt.
-Mivel jó kislány voltál...-simított végig karomon, egészen csuklómig -Most már vége a bűntetésednek. Pedig...-hajolt fülem -Szívesen elnéztem volna még a gyönyörűen szenvedő testedet, ahogy a lelked a megváltásért könyörög...-suttogta fülembe majd mire a végére ért, kattant mindkét kezemen a bilincs.
Kezeim, ahogy szabadságot nyertek, magamhoz húztam őket óvatosan, viszont minden mozdulat egy újabb vágásnak érződött.
Jongsu lábaimhoz lépett és kikötözte őket.
Mozdulni sem bírtam csupán kicsit összébb húztam magam, ameddig nem fájt annyira.
Megkínzóm nem tett semmit, csupán rám terített egy fehér lepedőt, ami így fájdalmasan simult sérülésekkel teli hátamra, majd hallottam, ahogy elsétál a szoba kijáratához és kinyitja kulcsával az ajtót.
-Kezeld le. -hallottam hihetetlen halkan hangját miközben a világ már forogni kezdett velem.
-Igenis Uram. -szólt a lágy női hang, amit nem tudom már hol hallottam.
-Aztán pedig szólj...-a hang végleg eltompult és magával ragadott a várva várt sötétség.

-Rae...Rae? -szólalt meg egy hang fellőllem, majd valami meleg és puha siklott arcomra.
Nagyon nehezen és fájdalmasan nyitottam ki szemeimet.
-Tae? -kérdeztem meglepetten de azért arcomra egyből felszökött egy kis mosoly.
-Igen. -mosolygott, miközben hüvelykujjával cirógatni kezdte arcom -Hogy érzed magad? -kérdésére hirtelen legörbűltek ajkaim és szemeim könnybe lábadtak.
-Szörnyű Tae...Vissza akarok menni hozzátok...-kezdtem el pityeregni, mire Tae egyből magához vont.
-Semmi baj, Rae...Tudod, hogy én mindig itt vagyok neked...-suttogta.
-Tudom...Szeretlek Tae...-mondtam ki de mire újra mély, sötétbarna szemeibe néztem volna, addigra éles fájdalom hasított hátamba mire feljajdultam.
-Áú~!...-szaladt ki számon mire hasalásomból felnyomtam magam kicsit könyökeimmel.
-Ne haragudjon...-szólalt meg mellettem a hang, mire egyből odafordultam. Az a szobalány hajlongott, aki még a minap benyitott hozzám.
-De muszáj lekezelnem a sebeit. -egyenesedett ki.
A "sebeim" szó után rögtön észbe kaptam és körbepillantottam.
Szomorúan pillantottam körbe Jongsu kínzószobáján, aminek egyik sarkából, átkerültem a másikba.
-Pedig már elhittem, hogy csak egy rossz álom volt...-rázom meg fejem, szemeimet lesütve.
-Elnézést...De vissza feküdne kérem? -hajolt be elém a lány.
-Ohh...-pillantottam rá -Persze...-suttogtam és kisebb kínok közt vissza hasaltam a kanapé-ágynak tűnő szobabútorra.
-Kérdezhetek valamit? -szólalt fel a hangja miközben újabb adag fertőtlenítőtt öntött a kezében tartott fehér pamacsra.
-Csak akkor, ha én is. -mosolyodtam el alig észrevehetően.
-Rendben. -bólintott -Kezdje csak ön.
-Hogy kerültél ide? -pillantottam fel rá.
-Munkát kerestem és felvettek. -rántott vállat szomorúan mosolyogva -Addig nem is volt semmi bajom a munkámmal, a túl rövid szoknyákon kívűl, míg meg nem tudtam kik is ők...vagy inkább mik is ők valójában. -a végét már suttogta.
-Miért nem mondasz fel és mész el? -a kérdésemre felnevetett, mire én értetlenül ráncolni kezdtem szemöldököm.
-Szerinted engedik, hogy elmenjek? -tette fel a kérdést, de nekem más miatt mosoly ült ki arcomra.
-Valami vicceset mondtam volna? -illetődött meg kissé.
-Végre nem magáztál. -mosolyogtam kicsit szemtelenül.
-Ohh...-fagyott le egy percre, majd körbepillantott, mintha megijedt volna.
-Kérem ezt majd ne emlegesse előttük. -suttogott.
-Nem fogom...-ráztam meg fejem hitetlenül.
-Köszönöm. -fújta ki benntartott levegőjét.
-Na, megvolt az én kérdésem, most jöhet a tied...Öhm... -pillantottam fel rá, miközben megakadtam.
-Jun Seulgi a nevem. -mosolyodotr el halványan -És elnézést, hogy megkérdezem, de ki az a "Tae"? -erre kicsit lesütöttem szemeim.
-Hol hallottad ezt a nevet? -kérdeztem most én suttogva.
-Míg fel nem kelt ezt hajtogatta. És kiváncsivá tett. -szégyenlősködött.
-Tae egy nagyon jó barátom, aki...-itt elakadt a szavam.
-Vámpír? -pillantott le rám.
-Ühüm. -bólogattam majd felszisszentem hirtelen.
-Elnézést...-hajolt meg egy cseppet, majd hátamra koncentrálva munkálkodott tovább.
-És, hogyhogy a barátja? -kérdezte most le sem véve tekintetét hátamról.
-Miért kérdezed? -kérdeztem szemeimet összeszorítva.
-Csak meséljen, hogy elterelje a figyelmét...-munkálkodott tovább.
-Rendben...-haraptam be szám a belém hasító fájdalomra -Akkor kérdezz...
-Akkor...Mondjuk...Hogy ismerte meg? -tett fel egy átlagos kérdést.
-Megakart ölni...-nevettem fel kissé.
-Ohh...És hogy lettek barátok?
-Tae sosem volt rossz. Csupán éhezett, a többiekkel együtt...És én voltam az első, aki szembe jött vele...
Aztán pedig néhány következmény miatt, hozzájuk költöztem, és ott jobban megismerhettem. -akaratom és a fájdalom ellenére is elmosolyodtam.
-Nem félt tőle?
-De. Nagyon is. Főleg az elején.
Mellesleg megbocsátani sem akartam neki. De aztán rájöttem, hogy nem igazán tehet róla...
Aztán szép lassan megbékéltem vele, addig míg már a szívemhez nőtt...-mosolyodtam el, és akaratlanul és visszagondoltam arra a szájra puszira a lépcsőknél. Azon a napon amikor hazavittek és elhagytak.
"Vajon jól vannak?"
-Készen van. -lépett el tőlem a lány mire rápillantottam.
-Ennyi? -pislogtam nagyokat.
-Igen. Néhányat össze kellett varrnom, viszont akkor még eszméletlen volt, hál' Istennek.
-Köszönöm szépen...
-Ez a legkevesebb. -mosolygott majd ellépett egy asztalhoz, amin valami fehér ruha volt összehajtva.
Ameddig oda sétált én nagy nehezen ülésbe tornásztam magam, de olyan kínnal, mintha ezernyi ostor csapna sebeimre, újra és újra.
-Fel tud állni? -tette le a ruhát, amit mostmár pontosan láttam.
Egy fehér, laza kötött pulcsi.
Félénken bólintottam, majd talpaimat letéve a földre próbáltam meg a legkevesebb fájdalommal felállni.
A lány segített egy kicsit de már elég erős voltam annyihoz, hogy megálljak, a kissé remegő lábaimon.
-Még a biztonság kedvéért körbetekerem gézzel, hogy ne irritálja semmi. -csak bólintottam és kicsit feljebb emeltem karjaim, jelezve, hogy kezdheti.
Fogta a gézt és óvatosan körbetekerte szinte az egész felsőtestem.
"Mint egy múmia..."
-Nem szúr, nem szorít sehol? -állt elém. Nemlegesen megráztam fejem, majd újból megköszöntem a segítséget.
-Ugyan. -legyintett, majd a ruháért nyúlt. Ráfogott aljánál fogva és kihajtotta.
Felém emelte én pedig, amennyire tudtam felemeltem karjaim.
Nagy nehezen belebújtatott majd elkezdett összepakolni.
-Ne segítsek? -fordultam felé óvatosan.
-Dehogyis! -emelte meg kicsit hangját -Hogy akarna nekem segíteni miközben felállni is alig tudott...-szemei a szomorúságot árasztották -Mellesleg pedig Jongsu úrfi azt kérte küldjem be önt hozzá, amint végeztünk.
-M-mi? -sokkoltam le, miközben testem megmerevedett.
"Bármit, csak azt az utolsó, szadista, pszichopata állatot ne!
Nem akarok odamenni hozzá...
Nem akarom, hogy bántson. Nem akarok több fájdalmat, megaláztatást és kiszolgáltatottságot."
-Raekyo...-szólított a nevemen mire rákaptam félelemmel teli tekintetem -A földszinten, a bejárattól balra lévő folyosó legvégén találja Jongsu úrfi szobáját. -mondta szomorúan miközben már az ajtóban állt.
-Értettem...-hajtottam le fejem, ami szintén fájdalmasnak bizonyult, ám megemberelve magam elindultam.
Hatalmas nehézségek és kínok között sikerült levonszolnom magam a lépcsőn, le földszintre, majd a folyosóra.
Nehezen emelgettem ólom súlyú lábaimat, egészen a folyosó végi ajtóig, ami félelmetesen magasodott előttem.
Összeszedtem minden bátorságom és erőm, hogy be tudjak kopogni. Bár így is csupán csak egy gyenge, erőtlen és halk koppanásra futotta.
Magabiztos és férfias léptek közeledtek az ajtó fele, ami szinte azonnal ki is nyílt.
Fejemet lehajtottam, hogy még véletlenül se kelljen felnéznem Jongsu szemeibe.
-Ahh, te vagy az Rae? -simított fejemre, mire remegni kezdtem és szemeimbe könnyek szöktek.
"Ne sírj Rae...Légy erős..."
-Hogy van a hátad? -simított arcomra majd állam alá fogott és felemelte fejem, ám én így is lesütöttem könnyfátyolos szemeimet.
-Rae, nézz rám, ha hozzád beszélek! -parancsolta, én pedig rávezettem félelemmel teli tekintetem.
-Úgy-úgy...Légy jó kislány és fogadj szót.

|A kövi rész sokkal izgalmasabb és érdekesebb lesz, ígérem😊
Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett jelezd nekem😊💕
Sietek a következő résszel😇
Addig is Pápá🌸💕🌸😎🌸💕🌸💕|