Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Szökés"●•°•°

-Készen van. -lépett el mögüllem Seulgi, az a szobalány, aki leápolt még anno és az itt töltött hosszú idő alatt jó barátok lettünk.
Óvatosan felálltam és elsétáltam a falon lógó tükrömhöz.
Ahogy megláttam magam megtorpantam.
Szemeim gyönyörűen ki voltak emelve egy feketés vöröses szemfestékkel, arcom gyönyörűen kontúrozva, míg ajkaimon erős, vörös rúzs díszelegett.
"Ez egyáltalán nem én vagyok..."
Tekintetem feljebb emeltem, hogy megszemléljem hajamat is.
Egy gyönyörű és hatalmas kontyban pihent a fejem tetején, teletűzdelve vörös műrózsákkal, míg frufrumon kívűl még pár tincs göndören keretezte arcom oldalát.
A ruha pedig gyönyörűbb, mint ahogy az elsőnek tűnt.
Felső része vastag pántos bordó, ami végig be volt vonva egy vörös és csillogó csipkés anyaggal. Dereka egy vörös övszerűséggel volt összeszűkítve, míg alja több rétegben lógott a földre, az is vérvörösben pompázva.
-Talán nem tetszik? -lépett mellém Seulgi.
-De...-nézek rá -Nagyon is. -bólintok -Csak nem az én stílusom. Nem szeretem magam túl sok sminkkel. -mosolyodom el halványan.
-Pedig szerintem így is gyönyörű vagy. -lépett mellém.
-Köszönöm. -pillantottam rá hálásan, majd felnéztem -Hány óra van? -ahogy megláttam, hogy alig pár perc választ el a hét órától bepánikoltam kissé -Már ennyi?! -döbbentem le és rögtön elindultam.
-Köszönök mindent Seulgi! -pillantottam rá még utoljára mielőtt kirontottam volna az ajtón.
-Csak ügyesen! -szólt utánam vidáman, de én már a folyosón siettem végig. Magassarkú cipőmben alig bírtam járni, így az odautamon Jongsu szobája felé, vagy ötször kitörtem a bokámat.
Kicsit lihegve és sántán de odaértem, és miután kifújtam magam, bekopogtam az ajtón.
Szinte azonnal ki is nyílt.
-Épphogy kisasszony. -pillantott le rám, majd kilépve az ajtón, és becsukva azt, felemelte jobbját.
Félénken belekaroltam és lehajtottam fejem. Elindultunk, és lassan lépkedve haladtunk a folyosón végig.
-Gyönyörű vagy. -pillantott le rám, mire már nem is volt szükség a pirosítóra.
-K-köszönöm...-motyogtam orrom alatt, fejemet lehajtva.
-Remélem, ott majd nem így fogsz viselkedni. -hangja szórakozott volt.
-Hogy? -pillantottam rá óvatosan.
-Ilyen ennivalóan. -nevetett fel egy kicsit -Nem engedem, hogy bárki is lenyúljon tőlem. -feszítette meg kicsit karját így közelebb kerültem hozzá.
-De úgyis odaadtok Yoonwo-nak, nem? -értetlenkedtem.
-Remélem nem. -mosolyodott el szelíden.
"Na jó...Mostmár főleg nem értem...Mi ütött ebbe? Eddig, ha egy rossz szót is szóltam már ki akart nyírni. Most meg..."
Odaértünk az előszoba ajtajához, amin át már halk zongora játék szűrődött ki.
-Ne feledd. Légy jó kislány. Különben...-hajolt fülemhez -Tudod mi lesz. -mondta majd kinyitotta előttünk az ajtót.
Már rengetegen álldogáltak, beszélgettek, vagy sétálgattak a szobában.
Még szerencse, hogy Jongsu szobájához vezet egy kis kerülő út is, mert ezen a tömegen áttörni lehetetlenség lett volna.
Ahogy észrevettek minket, néhányan odaintettek egy barátságos mosollyal.
-Gyere. -húzott magához kissé, miközben én kicsit esetlenül tipegtem mellette.
Elindultunk egy kisebb csoportulás felé, ahol a férfiak nagyban csevegtek egymással.
A nők, vagyis inkább lányok csak elveszetten és/vagy zavartan álldogáltak mellettük.
-Szia Hyung. -köszönt a mellettem lévő mire a csoport egyik tagja rá emelte tekintetét és elmosolyodott.
-Szia Jongsu, remek bált szerveztél, mint mindig. -nézett rá. Ő is ugyanolyan magas volt, haja fekete, oldalt rövidre nyírva, szemei szűkek és keskenyek ezzel egy igen félelmetes tekintetet mutatva. Állkapcsa jól kirajzolódott és ajkai majdnem olyan teltek voltak, mint Jongsu-nak.
Fekete öltönyt viselt, vörös nyakkendővel. Tekintetem háta mögé vezettem.
Egy, körülbelül velem egykorú lány állt mögötte, kiváncsian pislogva körbe-körbe. Tekintetünk hirtelen összetalálkozott mire ő gyorsan elnézett másfele.
-És ki a partnered? -szólalt meg a férfi, mire felé pillantottam.
-Kyo. -mondta röviden a "partnerem".
-Nagyon örvendek. -nyújtotta felém kezét. Egy pillanatig megilletődve pislogtam felé majd óvatosan kezébe helyeztem kicsi kezem.
Ő kicsit meghajolt és megemelte kezem, mire egy lágy csókot nyomott rá.
Zavartan pislogtam rá, majd ahogy elengedett a földet kezdtem el pásztázni.
Kis ideig beszélgettek, olyan egyszerű dolgokról, mint például a pénz, vagy az időjárás.
Untam az egészet és legszívesebben felmentem volna a szobámba.
-Te is érzed ezt a bűzt? -szólalt meg váratlanul a férfi, miközben körbe pillantott a teremben.
-Igen. -Jongsu összeráncolt szemöldökkel bólintott majd egy mosoly kíséretében rám nézett -Édesem, mit szólnál ahhoz, hogy egy kicsit elmész Hyungbin partnerével beszélgetni? Addig mi megnézünk valamit, jó?
-Jó...-bólintottam mellé.
-Neked is oké, Szivem? -pillantott le Hyungbin is, a mellette álló lányra, aki rá sem nézve bólintott.
-Nagyszerű. -engedett el Jongsu én pedig félénken elindultam, és hátra pillantottam a lányra, aki resten követett.
-Hova megyünk? -kérdezte félénken, mikor mellém ért.
-Csak ki akarok jutni a tömegből. -vettem mély levegőt.
-Pártolom az ötletet. -bólintott majd addig sétált mellettem, míg ki nem értünk a tömeg egyik szélére. Alig pár méterre voltunk csak a zongorától, ugyanis a kellemes dallam nem messze csendült fel újra és újra, megunhatatlanul.
-Megkérdezhetem, hogy hogy hívnak? -pillantottam a lányra.
-Seolmin. -mosolyodott el halványan.
-Én Raekyo vagyok. -mosolyogtam.
-Tudom. -bólintott -Te vagy az a lány, aki minden vámpírnak kellene. -jelentette ki mire kicsit meghökkentem.
-Ezt, hogy érted? -biccentettem oldalra fejem.
-Hát úgy, hogy elég nagy híred van a vámpírok körében. Vagyis elég nagy, hogy egy olyan kis senkiházi is halljon rólad, mint én. -hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, ami valószínűleg megmutatkozott arcomon is, ugyanis Seolmin arcáról eltűnt a mosoly.
-Ne haragudj. Nem úgy értettem...Csak...-kereste a szavakat.
-Semmi baj. -mosolyogtam meg halványan -Csak ez váratlan volt...-Seolmin csak bólintott egyet, mire én elléptem tőle és az asztalhoz léptem, amin rengeteg finomság díszelgett.
Elvettem valamilyen süteményt, amit azonnal meg is kostóltam.
"Nem is rossz..."
Miközben a finomságot rágcsáltam elpillantottam a zongora fele, hogy lássam ki játszik ilyen gyönyörű dallamokat.
Rápillantottam a fehér zongorára, de mivel a teteje mögül pont nem látszott ki a művészünk, aki a zongorához illő fehér zakót viselt, arrébb lépkedtem kissé, mire majdnem félre nyeltem a sütim utolsó falatjait.
-Ji-Jihyun?! -suttogtam ledöbbenve, mire az említett, abba nem hagyva a játékot rám emelte tekintetét, elmosolyodott, kacsintott egyet és egy másodpercre maga elé emelte ujját.
-Shh...-mosolygott mire én azonnal visszafordultam Seolmin-hez.
-Mindjárt jövök. -hadartam oda neki, mire ő egy megilletődött "Oké"-t válaszolt.
Megfordultam tengelyem körül, viszont néhány vihogó cicababa is falatozni érkezett, így elállták az utam.
Mit sem törődve senkivel, belevetettem magam a tömegbe, hogy eljuthassak Jihyun-hoz. Ám mielőtt oda érhettem volna, valaki mellkasának neki ütköztem.
-El-elnézést...-motyogtam és mentem volna tovább, de az a valaki kitárta előttem karját, így nem tudtam tovább menni.
Felpillantottam a fekete öltönyös férfira mire szemeim a kétszeresükre nyíltak.
-Sehun...-pillantottam fel rá boldogan.
-Alig ismertelek meg sminkben. -csípett arcomba, mire vidáman elmosolyodott -Jól figyelj rám Rae...-hajolt fülemhez és suttogni kezdett -Azért vagyunk itt Jihyun-nal, hogy kivigyünk innen. De akkor azt kell tenned, amit mondok. Világos? -hadarta el, mire én majdnem elsírtam magam örömömben.
"Végre! Ennyi idő után...Végre újra él bennem a remény!"
Magabiztosan bólintottam, miszerint értem.
Sehun felegyenesedett és alig észrevehetően biccentett egyet Jihyun felé.
-Rae, hogy is hívják a pasidat? -nézett rám.
-Jongsu-nak, de nem a pasim. -húztam el számat, viszont Sehun úgy tett, mintha meg se hallott volna.
-Maradj itt. Egy perc és jövök.