Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Vigyázz rá"●•°•°

~Raekyo szemszögéből~

-Hülye Jimin...-rugtam el egy kavicsot, ami az utamba került.
"Értem én, hogy dühös és szomorú Jihyun miatt, de attól még nem rajtam kell levezetnie a dühét. Még csak utánam sem jött..."
Hirtelen egy kezet éreztem meg vállamon, mire megugrottam.
Ijedten pillantottam hátra, ám hirtelen nem tudtam hova tenni, kit is látok magam előtt.
-Nem akartalak megijeszteni. -mosolygott szelíden. Sokáig pislogtam rá mire beugrott ki is ő.
-J-Jackson? -kérdeztem bizonytalanul mire még szélesebb mosoly ült ki arcára.
-El sem hiszel, hogy emlékszel rám.
-Hát...Nehéz lett volna elfelejteni...-pillantottam oldalra zavartan.
-Amúgy...-lépett közelebb -Nehogy azt hidd, hogy rosszat akarok vagy valami...-kuncogott fel kínosan -Csak nemrég hallottam arról, hogy Namjoon visszajött...Tudod, Yoongi nem igazán enged be semmi hírt.
-Mit akarsz Namjoon-tól? -pislogtam rá kissé gyanakvóan.
-Hiszed vagy sem, régi jó barátom. Ennyi. -rántott vállán.
-Szerintem Namjoon most nem akar senkivel se találkozni. -rázom meg fejem is mellé.
-Szerintem meg Namjoom nem akarja, hogy helyette beszélj. -mosolyodott el gúnyosan.
-Sajnálom, csak kissé gyanús, hogy Yoongi-nak dolgozol és Namjoon-t keresed. -pillantottam rá szúrósan, mire sötét vigyor kúszott arcára.
-Szóval így játszunk? -billentette oldalra fejét, majd hirtelen felém kapott. Egy másodperc se telt el mire hátam valami keménynek csapódott.
-Tudod csodállak...-támaszkodott meg kezeivel fejem mellett -Sok mindenen keresztül mentél már...Mégse tudod hol a helyed, erőtlen, halandó emberke.
-Eressz el! -álltam tekintetét, mire felkacagott.
-Még mindig nyeregben érzed magad? -nézett mélyen szemeimbe.
-Igen. -hajoltam közelebb hozzá -Tudom, hogy tudod, hogy még mindig az emberek vannak többen. Csak egy sikítás és nem csak magadat, hanem az összes fajtársadat leleplezed. Nem lennél olyan hülye, hogy kockáztass. -Jackson elmosolyodott majd elemelve egyik kezét, hirtelen a torkomra fogott, viszont nem szorított meg.
-Kivéve akkor, ha azelőtt töröm ki a nyakacskád mielőtt sikítani tudnál. -vigyorgott mire megremegtem -Na? Szeretnél még szórakozni? -biccentette oldalra fejét.
-Neked ez a szórakozás? -szörnyülködtem el.
-Miért? -eresztett el -Tán te nem szórakozol? -mosolygott, mire beugrottak Sehun szavai, amiket még hozzám intézett anno.

"Ha már itt tartunk...-nézett rám komolyan -Te is kerüld el őt messziről. Tudom...-sóhajtott egyet -Udvariasnak és kedvesnek tűnik, de egy perverz gyilkológép.
Még a végén elvisz azt megerőszakol."

-Nem épp...-préseltem össze ajkaim -Szóval engedj el...
-Tudod, elég nagy híred lett a vámpírok körében. -hagyott figyelmen kívűl -Mondhatni te vagy a legjobb téma egy pohár AB-s vér mellett. Szóval...Ne érezd magad olyan szabadnak. Bármikor elkaphatják a kis popódat és nem lesznek olyan kedvesek, mint én. -kacsintott majd elvette kezeit.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves voltál. -válaszoltam kissé gúnyosan.
-Nincs mit szivecském. -csipte meg arcomat játékosan -Most pedig gyere. -nyújtotta kezét mire újból gyanakvóan vizslattam.
-Na, mi ez a nézés? -húzta fel szemöldökeit -Csak vissza akarlak vinni. -ekkor körbepillantottam.
-Hova hoztál? -néztem a kissé kietlen helyet.
-Nem tudom. -rántott vállat -Amerre a szél fújt. -mosolygott -Na gyere. Eskü nem bántalak. Az elöbbit is csak azért csináltam, mert kiváncsi voltam meddig bírod adni a kemény kislányt.
-És nyertem? -pillantottam rá.
-Nyertél...-forgatta meg szemeit majd hirtelen magához rántott. Egy újabb pillanat és már ott is voltunk, ahol az előbb.
-Nos, örülök, hogy találkoztunk, viszont most megyek és meglátogatom egy régi barátom. -hajolt meg -Madame. -kacsintott egyet majd elindult. Pár lépést tett csak, mire visszafordult és újból hozzám lépett.
-Még valami. -hajolt oda, hogy a fülembe súghasson -Remélem tudod, hogy Jimin nem tiszta vérű vámpír. Szóval vigyázz rá. -hajolt el majd újból elindult. Kissé zavartan figyeltem távolodó alakját.
"Hogy érti, hogy vigyázzak rá? És...Mi az, hogy tiszta vérű?"

~Jimin szemszögéből~

-Nincs gond Jimin. -veregette meg vállam Hoseok.
-Méghogy nincs gond...-forgattam meg szemeim.
-Mondtam már, hogy helyre fogod ezt hozni. -nyugtatgatott -Mindent úgy túlreagálsz.
Éppen tiltakozni akartam mikor kopogtak az ajtón.
Mindenki affelé kapta tekintetét.
-Majd én kinyitom...-állt fel Hoseok és odasétált az ajtóhoz. Kinyitotta azt, mire lefagyott.
-Ki az Hoseok? -állt fel Namjoon de ő is megdermedt kissé.
Az ajtón kopogtató lazán belépett a házba és úgy tűnt, csak én nem ismerem.
-Szia Joonie. -tárta ki karjait mire Nam elfogadta az ölelést.
-Mit keresel itt Jackson? -kérdezte kicsit megilletődve.
-Téged. -vigyorgott, majd felém pillantott -Jimin. -biccentett mire ráncolni kezdtem szemöldököm.
-Ismerjük egymást? -kérdeztem zavartan.
-Régen már találkoztunk egyszer. Még újonc voltál. Lehet ezért nem emlékszel. -mosolygott miközben megveregette vállam.
Ám valami nem stimmelt vele.
-Várj! -kaptam el karját -Mitől van ilyen illatod? -kérdeztem gyanakvóan, mire gonoszul elvigyorodott.
-Szagot fogtál? -kérdezte kissé gúnyosan.
-Jimin? -pillantott ránk Hoseok értetlenkedve.
-Ez Rae illata...-állok fel -Csináltál vele valamit? -mordultam rá.
-Ugyan, -legyintett -Csak jászottunk egy kicsit.
-Mit csináltál vele? -fogtam gallérjára.
-Kérdezd meg tőle. -feszítette le könnyedén kezeim a ruhájáról.
-Jimin nyugi. -fogott vállamra Nam -Jackson szórakozott de sose bántaná.
-Higgadj le Chimchim. -borzolta össze hajamat, mire megremegtem az idegességtől.
"A hajamat egyedül Sehun-nak hagyom összeborzolni. Na jó, ez nagyon furcsa...De igaz."
Ellöktem Jackson kezét és kiindultam.
-Menj ellenőrizd le a barátnőd! -intett felém -Majd legközelebb ne hagyd egyedül. -vágta hozzám, ám a szavak beleivódtak elmémbe.

~Raekyo szemszögéből~

Jackson szavain elmélkedve lépkedtem lassan, haza fele.
"Vigyázzak Jimin-re...Mintha nem is ő lenne a hallhatatlan kettőnk közül."
Egszerűen nem bírtam ezt kiverni a fejemből. Egyszerűen nem bírtam Jimin-t kiverni a fejemből.
-Rae! -hallottam meg az ismerős hangot mire egyből hátra fordultam.
Jimin kezei arcomra fogtak két oldalt és maga felé fordította.
Szótlanul vizslatni kezdett, mire értetlenül összeráncoltam szemöldököm.
-Mi a baj? -pislogtam rá nagy szemekkel.
-Jól vagy? -kérdezte egyből a kérdésem után.
-P-persze...-válaszoltam értetlenül -Miért ne lennék?
-Az a szemétláda bennt azt mondta, hogy...-harapta el a végét inkább.
-Szemétláda?...Jackson-ra gondolsz? -kérdeztem.
-Érzem rajtad a szagát. -állapította meg.
-Ne aggódj Jimin. -emeltem fel karom, hogy megsimítsam arcát, azonban eszembe jutott mit mondott bennt, ezért inkább vissza engedtem -Jól vagyok. Nem bántott. -Jimin bólintott majd homlokát az enyémnek döntötte.
-Haza kísérlek. -jelentette ki.
-Nem kell. Most van fontosabb dolgod is. -erre kérdőn pillantott rám -Keresd meg Jihyunt és beszélj vele. -magyaráztam. Jimin felsóhajtott.
-Akkor csak haza viszlek...-ajánlotta fel mire megráztam fejem.
-Nem kell. Már hívtam Sehun-t. Mindjárt jön ő is és haza kísér.
-De...
-Semmi de Jimin. Keresd meg Jihyunt. Mellesleg nézd. -mutattam mögé -Már jön is. Menj nyugodtan. -Jimin sokáig vacilált majd bólintott, elengedett és Sehun-hoz lépve a fülébe súgott valamit és már el is tűnt.
-Hova sietünk ennyire Hercegnő? -ért hozzám Sehun.
-Hosszú...Majd, ha haza értünk elmesélek mindent. -hajtottam le fejem kissé.
-Jólvan. -simított egyszer hátamra, jelezve, hogy induljunk el -Amúgy nekem is lenne pár szavam hozzád, ha hazaértünk.
-Fontos? -pillantottam fel rá.
-Iszonyúan fontos. -bólintott.

|Sziasztok~
Karácsonyi ajándékként megkapjátok ezt a részt😂❤
Próbáltam sietni vele, remélem tetszett nektek❤
További kellemes ünnepeket nektek💕🌟
Pápá🌨❄🌨☃️🌨❄🌨|