Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Mind a múlté..."●•°•°

-Amúgy miért jöttél? -váltottam témát.
-Híreim vannak.
-Jimin-ről? -csillantak fel szemeim. Bólintott egyet.

-Tényleg? -előtte teremtem majd karjaira fogtam örömömben.
-Igen...-bólintott majd egy halvány mosoly kúszott ajkaira.
-Mondj el mindent! -kezdtem el ugrándozni.
-El is mondom. Csak előtte küldd haza. -biccentett az ajtóm fele.
-Miért? Már Cho-nak is köze van hozzá...-utaltam az álmaiban megjelenő Jimin-re.
-Elég nekem egy szerencsétlen, gyenge halandóra vigyáznom. A végén elhozod a fél osztályodat. -mondta szemrehányóan.
-Nem az én hibám, hogy Cho látja. -tettem karba kezeim.
-De igen. Ha nem mondod el neki, akkor Jimin nem turkál annyit a fejében.
-De ha nem kell megfenyegetnie, akkor nem kell neki a telefonszámom! -vágtam vissza.
-Ha nem élted volna túl, nem kellett volna rád állítanom Jimin-t. -mondta mire belém szorult a szó.
-Tényleg így gondolod? -kérdeztem kicsit szomorkásabban.
-Hahh...-sóhajtott fáradtan, miközben orrnyergét kezdte el masszírozni -Figyelj Rae nem úgy értettem...-elléptem tőle és hátat fordítottam neki.
Pont ekkor belépett Cho. Kiváncsian végig pillantott rajtunk.
-Hú, de fagyos a levegő...-mondta viccelődve, de csak ő nevetett a végén.
-Cho...-öleltem át -Szerintem most haza kéne menned. -suttogtam neki.
-Öhm...Rendben...-válasza kissé bizonytalan volt és végig is nézett rajtam és Nam-on. De vonakodás és kérdezősködés nélkül összeszedte holmiját és integetve el is tűnt.
-Rae-...
-Most már mondhatod. -kezdett volna bele Namjoon de belé folytottam a szót. Egy aprót sóhajtott majd belevágott.
-Biztos forrásokból megtudtam, hogy Jimin épp Daeguba tartó repülőgépen ül.
Egy óra és megérkezik. Szeretnéd, ha kimennénk elé a repülőtérre?
-De Daeguba beérni is nagyjából ugyanannyi, nem? -ráncoltam szemöldököm.
-Ha most elindulunk, akkor odaérhetünk mielőtt megérkezik a gép.
-És, ha nem akar majd látni?...-suttogtam magam elé.
-Biztos, hogy örülni fog neked. -mosolygott Nam bíztatóan, bár számomra az előbbi megnyílvánulása végett nem tűnt túl őszintének az a mosoly, mely tökéletes arcát díszítette.
-Átöltözöm rendes ruhába és mehetünk. -mondtam kicsit bizonytalanul. Nam bólintott majd kiindúlt a szobámból.
-Negyed óra múlva, a házatok előtt. -mondta még utoljára. Megvárta míg bólintok egyet jelzésül, hogy értettem, majd becsukta az ajtót.
Hihetetlen görcsbe rándult gyomrom.
"Ne izgulj Rae...Nem lesz semmi baj..."
Mély levegőket véve indultam el szekrényem felé.
"Hát igen...Szerintem ez az első alkalom, hogy izgulok, attól, hogy, hogyan is fogok kinézni. Mit vegyek föl?
Egy egyszerű farmert? Vagy ruhát harisnyával?
Most éppen a tél közepén járunk, igaz? Eléggé hideg van...Másszóval mindegy mi lesz rajtam, mert a kabát úgyis eltakar mindent nem?"
Ekkor hirtelen dudálást hallottam meg lentről.
"Mi?! Ennyi ideje itt állok fehérneműben a ruhákkal teli szekrényem előtt? Komoly?"
Gyorsan felkaptam egy farmert, felülre egy pólót arra pedig egy vastag pulcsit, amibe majdnem kétszer belefértem.
"Chanyeol, hogy kinyújtotta..."
Nézten magam a tükörben.
-Több ruhát nem kap kölcsönbe. -állapítottam meg hangosan miközben elindultam.
A ház üres volt.
Neul suliban, anyu meg WooJin pedig kontrollra mentek a babával.
Gyorsan írtam egy cetlit, odafogattam egy mágnessel a hűtőre, felvettem a kabátom, a sálam, a sapkám és a csizmám majd kirobogtam a házból.
Namjoon a házunk előtt parkolt a nagy szürke terepjárójával, amit még a régi háznál, ahol mind laktak, láttam utoljára.
Kulcsra zártam a bejárati ajtót, majd a kulcscsomót zsebembe helyezve megkerültem a kocsit és beültem az anyósülésre Nam mellé.
-Mehetünk? -nézett rám.
-Ühüm...-bólintottam mire Namjoon elforgatta a kulcsot, kiengedte a kéziféket és már mentünk is.

Az egyik városból a másikba átvezető úton haladva mindketten hallgattunk. Nem is baj. Jól esik a csend. Mellesleg pedig semmi kedvem nincs beszélgetni.
Gyomrom görcsösen összeszorult szinte minden másodpercben, ahogy Jimin-re gondoltam.
"Végre újra láthatom. Végre visszakaphatom. Annyira, de annyira hiányzott és most végre újra láthatom."
Egyszerre vártam teljes szívemből a percet, hogy láthassam, és ugyanannyira rettegtem is tőle.
Akaratlanul is előtörtek fejemben a kétséges gondolatok.
"Mi van, ha mégsem akar látni? Mi van, ha minden, ami a levélben volt hazugság? Ha csak azért írta, hogy tényleg ne keressem és hagyjam békén örökre...Mi van, ha pont azt akarta, hogy meghalljak?... Azzal, ha elmegy, akkor védtelenül maradok. Odadobott volna a farkasoknak és Yoongi-nak? Hogy nyugodtan öljenek csak meg?..."
Miközben haladtunk, az utat figyelve töprengtem. Legszívesebben pofon vágnám magam, de Nam itt ül mellettem, és lehet, hogy egy kicsit idiótának nézne.
Kiakarom zárni ezeket a gondolatokat.
"Ezek nem igazak Rae...Csak félsz és ilyen hülyeségeken jár az agyad...De ezek nem igazak...Ugye?..."
Póker arccal bámultam az utat miközben belül egy érzelmi hullámvasutat éltem át.
Hol lent, hol fent.
Amikor arra gondoltam, hogy visszakapom Jimin-t, és újra az életem része lesz, annyira örültem, hogy szinte körbe táncoltam volna az autót a kabátomat lengetve kezemben, miközben beleugrálok a jéghideg hóba, de amikor előjöttek a kételyeim, leginkább elbőgtem volna magam és könyörögtem volna Namjoon-nak, hogy forduljunk vissza.
Hosszasan töprengtem az ablak fele fordulva, mikor hirtelen Nam keze végig simított fejemen. Rögtön rákaptam tekintetem.
-Megjöttünk Daeguba. -mondta enyhe mosollyal arcán.
Visszapillantottam magam elé és pont ekkor láttam meg a "Daegu" feliratot az egyik táblán.
Nam kicsit lassított és úgy haladtunk tovább a város szélénél.
Izgatottságom és félelmem még jobban felfokozódott mikor befordult egy hatalmas épület parkolójába.
Az épületre nagy betűkkel volt végig kiírva: "Daegu International Airport".
Namjoon hosszas keresgélés után talált helyet az autótengerben, majd mikor beállt leállította az járművet.
-Mehetünk? -nézett rám. Csak bólintottam mire mindketten kiszálltunk.
Beléptünk a hatalmas épületbe és szinte azonnal körbepillantottam.
Elsőnek nem láttam senki ismerőset. Majd újból körbenéztem. Hirtelen, mintha Tae-t pillantottam volna meg, szinte a legtávolabbi ponton tőlem, ott, ahonnan bejönnek az épületbe, a repülőről leszállók. Visszavezettem tekintetem és igen. Igazam volt. Taehyung lépett ki az ajtó mögül, mögötte pedig Ő.
Narancssárga haja, most szőkén csillogott, sapkát és napszemüveget viselt, de ígyis egyből kiszúrtam.
Ott állt ő.
Rögtön futásnak eredtem az egész csarnokon keresztül, nem foglalkozva az emberekkel.
Éppen a nevén akartam szólítani, mikor hirtelen Jimin elmosolyodott szélesen, de nem felém pillantva.
Azon nyomban, utam felénél járva lefékeztem, és földbe gyökerezett lábakkal figyeltem.
Egy gyönyörű lány boldogan kacagva futott hozzá úgy, ahogy az előbb még én is.
Jimin széttárta karjait és ölelésbe zárta az apró termetű, gyönyörű, hosszú fekete hajú lányt.
Megmozdulni se bírtam. Egyszerűen csak bámultam, ahogy Jimin hatalmas mosollyal üdvözli a lányt, még mindig karjai közé zárva.
Éreztem, ahogy gyorsul szívverésem és hevesen kezd emelkedni mellkasom. Torkomban gombócot kezdtem érezni miközben tekintetem elhomályosult.
Csak Jimin-t figyeltem és hirtelen egy kisebb zokogáshoz hasonló hang szűrődött ki torkomon, mikor láttam, hogy homlokon csókolja.
Észrevettem, ahogy Tae arca felém fordul és hatalmas szemeivel engem figyel, majd Jimin felé pillantva mondd valamit, mire az említett és a lány is felém kapják a tekintetüket. Jimin szemei hirtelen hatalmasak lesznek és száját is eltátja kissé, majd szájáról leolvasom, ahogy lassan kiejti nevem.
"Raekyo..."
Ajkaim megremegnek és lefelé görbölnek, miközben összeszorítom szemeimet és hátat fordítva nekik, siető léptekkel elindulok visszafele.
"Miért? Miért? Miért?...Miért lett igazam? Tévedni akartam, nem látni, hogy bebizonyosodnak kétségeim..."
-Rae mi a baj? -értem be Namjoon-t, aki valószínűleg utánam indult.
-Namjoon haza akarok menni. -szipogom miközben elé állva átkarolom derekánál, fejemet pedig mellkasába fúrom, hogy ne lássa mindenki megállíthatatlanul potyogó könnyeimet.
-De Rae, azt mondd mi történt. -próbált eltolni magától, hogy szemembe nezhessen de nem eresztettem.
-Vigyél haza kérlek...-sírom pólójába.
-De Rae...Most jöttünk és végre megvannak Jimin-ék.
-Nem érdekel...Én csak haza akarok menni. -szipogok hangosan.
-Rae figyelj...Én nem megyek haza Jimin-ék nélkül.
Éppen újra kérlelni akartam, mikor hirtelen Tae hangja csengett fel mögöttem.
-Rae! -szólt és hangjából ítélve még távol volt. Elengedtem Namjoon-t, megtöröltem szemeimet és úgy néztem fel rá.
-Akkor hazamegyek magamtól. -mondtam szomorúan és kisiettem az épületből.
"Nem akarok magyarázkodást hallgatni. Láttam, amit láttam.
Régen engem ölelt így, régen rám mosolygott így, és régen engem szeretett...
De ez már mind a múlté..."

|Sziasztok!
Kicsike késéssel, de meghoztam a részt.
Remélem tetszett nektek, ha igen jelezzétek.💕
...
Mellesleg lenne egy kérdésem.
Mi lenne, ha csinálnék egy rajzos könyvet, amibe megmutatom a rajzaimat és megpróbálok tanácsokat adni?
Tetszene nektek, vagy inkább hagyjuk?😅
A válaszokat előre is köszönöm😙
Szeretlek titeket, Pápá🌹😙🌹|