Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Vadász"●•°•°

A szobámban sötétség és csend honolt. Miután Jimin megnyugodott visszajöttünk ide.
Én felé fordultam, viszont ő hátat fordított. Így feküdtünk lassan már negyed órája, azonban én bárhogy forgolódtam nem tudtam elaludni.
Sokáig, ajkaimat beharapva pislogtam Jimin háta felé.
"Hozzá akarok bújni, az nem kérdés, de...nagyon úgy tűnik, hogy ő most nem kér a társaságomból..."
Szomorkásan kifújtam benntartott levegőm.
Több percen keresztül csak azon filozofáltam, hogy haragszik-e rám valamiért, vagy nem?
Végül úgy döntöttem, hogy lehet csak fáradt, hiszen Jongsu őt is váratlanul érte...
Szomorkásan elmosolyodtam majd óvatosan felemeltem a takaróját és közelebb másztam hozzá. Egyik karomat átfűztem derekán, majd homlokomat hátának döntöttem.
"Eddig fel se tűnt, hogy ilyen pici vagyok hozzá képest."
-Rae? -hangja rekedt volt. Akár egy morcos medve. Gondolom felébresztettem.
-Hm?...-piszkálgattam pólója peremét elől.
-Mit csinálsz? -hangja ugyanolyan morcosan hangzott, sőt inkább számonkérően, ami kicsit rosszul esett.
-Semmit...-sóhajtottam, majd elengedtem és átfordultam másik oldalamra.
"Ha nem hát nem...Lehet zavaró volt számára..."
Jimin egy ideig nem mozdult, már kezdtem azt hinni, hogy tényleg zavartam, mire megfordult és ő karolt át engem.
-Baj van? -suttogta, bár még mindig hallottam a morcosságot és cseppnyi gúnyt hangján, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
"Ilyen flegma, ha valaki felkelti, vagy mi?"
-Nincs...-motyogtam magam elé a rövid válaszom, ami végülis igaz volt.
-Rae, hagyd el a női válaszadási kényszereidet, és mondd el szépen, mi a baj. -éreztem, ahogy felkönyökölve, megtámasztja fejét, ezzel egy kissé felémtornyosulva.
-Mondom, hogy nincs baj...
-Nem szoktál hozzám bujdosni...-mondta újra gúnyosan.
-Mert...Akkoriban folyton zavarban voltam...Vagyis...-kezdtem el dadogni zavartan.
-Miért? Most nem vagy zavarban? -végre halottam hangján mosolyát.
-Hagyj békén...-mormogtam és ledobtam magamról a kezét, amit szinte abban a pillanatban meg is bántam.
-Hahh...-sóhajtott -Nők...
-Hahh...Vámpírok...-utánoztam a lekezelő hangsúlyt, mire Jimin felkuncogott. De hiába nevetett, éreztem valami láthatatlan gátat...
-Ne nevess ki...Azt hittem...-félbehagytam a mondatom, amibe eszetlenül kezdtem bele, ugyanis ezeket a gondolataimat nem szándékoztam elmondani neki. Ugyanis lehetséges, hogy ez az én hülyeségem csupán...
-Azt hitted, hogy...? -kérdezett vissza várakozva.
-Hogy olyan lesz, mint régen...-motyogtam halkan.
-Micsoda? -értetlenkedett, mire én felültem és talpra húztam lábaimat.
-Azt hittem...Ha újra együtt leszünk, minden olyan tökéletes lesz, mint régen...-szomorodtam el azonnal és visszafolythatatlanul szipogtam néha-néha egyet -De amióta itt vagy, azóta, néhány nyugis percen kívűl, folyton összekapunk valamin...-Jimin csak sóhajtott egyet. De nem lemondóan, sajnálkozóan vagy effélén. Inkább idegesnek hangzott.
-Mi bajod van? -fordultam felé számonkérően.
-Nekem? -ráncolta azonnal szemöldökét.
-Neked! -mutogattam rá -Itt nem nekem van bajom, hanem neked, igaz?!
-Nem tudom honnan szedted ezt a hülyeséget. -forgatta meg szemeit, miközben szinte köpte felém a szavakat.
-Miért viselkedsz így velem?! -remegtek meg ajkaim -Mit ártottam én neked?...-kezdtem el szipogni, ugyanis éreztem, hogy felhúzott egy falat maga köré, amibe nem szándékozik beengedni, sőt inkább rámzúdítja a köveket, hogy meg se próbáljak bejutni.
Viszont egy dolgot nagyon jól megtanultam Jongsu-nál. A kitartást.
-Rae...-húzta el száját, miközben elnézett másfele.
-Látod? Mintha nem is szeretnél...Talán mégis az a Nika nevű csajszi az új szerelmed, csak ott kellett, hagynod miattam?! -Jimin lesütötte szemeit, és nem válaszolt. Arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni, ezért kissé megdermedtem.
-Igazam van?...-szipogtam még jobban.
-Rae ez...-kezdett bele, de abbagyta. Sokáig vártam, hogy folytassa. Megadtam neki minden lehetőséget, hogy megcáfoljom, kibeszélje magát a dolgok alól vagy valami, de nem szólalt meg.
-Menj el...-mondtam végül lemondóan, a sírás határán állva.
-Nem akarok...-motyogta elhúzott szájjal.
-De én meg akarom! -vágtam arcába a párnát, aztán pedig kezeimbe temettem arcom.
-Rae...Ne haragudj...-éreztem ahogy felül és mögém ülve átkarol.
-Hagyj békén...-mormogtam tenyerembe.
-Igazad volt, nekem van bajom...Több is. Szóval most szépen átbeszélünk mindent, oké? -kezeim elemelve rápillantottam vállam felett.
-Hallgatlak...-dörgöltem meg szemeim, mielőtt elhullajtok egy könnycseppet is.
-Miért nem mondtad el?...Tudod. Jongsu-t. -olyan halkan kérdezte, hogy alig hallottam.
-Nem akartam, hogy magadat hibáztasd...Féltem, hogy hogyan fogsz reagálni, mert...mert szeretsz...-a végét suttogtam, ugyanis már nem voltam benne olyan biztos.
-Szeretlek Rae...-döntötte fejét a vállamra -És borzalmas azt hallanom, hogy most elbizonytalanodtál a viselkedésem miatt...-csak megtöröltem a szemeim újra, majd oldalra fordultam, hogy szembe nézhessek vele.
-Ismerlek...Tudom, hogy nem ez bánt valójában...-motyogom vörös szemeibe nézve, mire halványan elmosolyodik és bólint egyet.
-Tényleg túl jól ismersz...
-Na, hagyd el a férfias válaszadási kényszereidet, és mondd el mi bánt. -utánoztam, de nem mosolyodott el. Lesütötte szemeit.
-Te...Te...Szereted Sehun-t? -makogta ki.
-Igen szeretem. De csak, mint barátot...Vagy, mint egy bátyust...De nem szeretem úgy, mint ahogy téged. Te vagy az egyetlen szerelmem Jimin. Az első, és nagy valószínűséggel az utolsó is.
-Komolyan mondod? -pillantott rám.
-Úgy nézek ki, mint aki viccel? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem...-rázta meg fejét majd magához vont -Sajnálom amiért egy seggfej voltam...-mormogta.
-El van nézve. -mosolyogtam -De végre jó, hogy nem vagy az.
-De...Azért jó seggem van, nem? -erre felnevettem és akkora öröm hullám söpört végig rajtam, hogy észre sem vettem, hogy, de szembe fordultam vele és az ölébe ültem.
-Ez az én Jimin-em. -öleltem át nyakánál -Már hiányzott a vidám, poénos éned...Sőt még a perverz vicceidet is hiányoltam...-szorongattam.
-Hát...Ebből a helyzetből elég sok perverz vicc jutott eszembe...-kuncogott fel.
-Nagyszerű, de inkább ne rontsd el a pillanatot. -piszkálgattam szőke tincseit.
-Jó leszek. -csókolt egyet a nyakamba mire kirázott a hideg.
-Szeretlek...-motyogtam vállára hajtva fejem.
-Én is...-halottam ahogy elsuttogja majd magával ragadott a sötétség.