Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Sajnálom Rae"●•°•°

Miután Sehun bekísért a szobámba, ott hagyott.
Befeküdtem az ágyba, de egyszerűen nem tudtam aludni.
"Yoongi ide akarja csalni Jimin-t, hogy bosszút álljon.
Azt hiszem értem ezt a belső vívódását. Szereti, vagyis szerette az apját, és úgy érzi ez a kötelessége, viszont én úgy érzem minket is szeret.
Bármennyire is jól játsza a gazdag, magára hagyott, mégis erősen talpraálló, fölényes, bosszúra vágyó főnököt, ő még mindig a mi Yoongi-nk, aki mindig kiállt értünk...
Kivéve amikor nem....De ez most mellékes.
Ő nem tudna nekünk ártani...
Ugye?"

Az idő teltével mégis elszenderedtem. Ezt csak onnan tudom, hogy felriadtam arra, hogy valaki lerántja rólam a puha meleg takarót.
-Kelj fel! -szólt egy parancsoló hang.
Nehezen nyitottam fel pilláim, és éreztem a szemem alatt húzódó karikákat.
Felpillantottam és Kai alakját vettem ki.
-Miért? -kérdeztem reggeli rekedt hangomon.
-Mert Mr. Min hivat téged. Öltözz át. A ruha és a cipő itt van. -dobta le az ágyra a ruhákat, a cipőt pedig a földre.
-De azt se tudom merre van Yoongi irodája. -ültem fel törökülésbe.
-Majd megoldod valahogy. -dörmögte és kirontott a szobámból.
"Valami rosszat mondtam?
Vagy haragszik rám valami miatt?"
Kis ideig magam elé bámultam töprengésem közepette, de gyorsan megráztam fejem, hogy kitisztítsam kicsit kusza gondolataimat, majd felálltam és az ágy végébe csoszogtam.
Először a cipőre néztem.
"Hm~, a jó kis fehér converse cipőm, ami mindenhez megy. Legalább ezt eltalálták."
Kezembe vettem a ruhákat.
Világos kék pulóver egy egyszerű farmer nadrággal, köztük pedig az én fehérneműim.
"Ezek a szobámba is betörnek már...
Miért is lepődök meg? Ezek számára a magánszféra egy nem létező dolog."
Először odasiettem az ajtóhoz és valami zárt kerestem rajta.
De semmi. Volt kulcslyuk, viszont kulcs sehol.
"Miért van az a sejtésem, hogy egy bizonyos főnöknél időzik az a bizonyos kulcs?"
Eleresztettem egy fáradt sóhajt majd visszamentem és leültem az ágyra.
"Nem kérek Yoongi haragjából..."
Értettem egyet magammal és neki kezdtem az öltözésnek.
Gyorsan levettem és felvettem mindent, a használt ruhát pedig az ágyra hajtogattam.
Ami, nem volt túl nagy szokásom, de hát "vendégségben" voltam.
Végül teljes szettben álltam fel az ágyról miután a cipőmet is bekötöztem.
Elindultam és óvatosan kinyitottam az ajtót.
Kikukucskáltam először balra aztán pedig hirtelen megugrottam egy jobbról érkező hangtól.
-Sokáig tartott. -szólt szemrehányóan Kai a falnak dőlve.
-Végig itt vártál? -pislogtam felé megilletődötten.
-Igen. Szóval mehetünk? -lökte el magát a vállával és elém állt.
-I-igen. -kezdtem el dadogni, mint általában az ilyen ijesztő helyzetekben.
-Remek. -indult el Kai, én pedig gyorsan kiléptem, becsuktam magam mögött az ajtót és szorgosan szedni kezdtem lábaimat utánna.
Figyelmesen jegyeztem az utat.
"Csak a biztonság kedvéért..."
Kai magabiztos hosszú lépéseit, alig értem be, de mikor újabbat fordultunk jobbra, újból felpillantottam magas alakjára.
-Nem tudod miért hivat engem Yoongi? -néztem fel rá.
-Azért mész, hogy megtudd. -válaszolt rám sem pillantva.
Ezután visszavezettem tekintetem magam elé és nem kérdezősködtem többet.
Ahogy beértünk arra a folyosóra, ami Yoongi irodájához vezet, éreztem, ahogy szíverrésem és légzésem felgyorsul.
"Ne félj Rae...Ő csak Yoongi. Ismered őt. Nem bántana.
Nem kell félned. Nyugi..."
Vettem egy mély lélegzetet, ahogy Kai bekopogott a nagy fekete ajtón.
-Gyere. -hangzott egy rideg és halk hang.
Kai benyitott és beengedett.
Belépkedtem a szobába és körbepillantottam.
Yoongi ugyanabban a bőrfotelben terpeszkedett, mint este.
Ekkor meghallottam, ahogy Kai becsukja az ajtót. Félelmemben nyeltem egy aprót, majd az ajtóról újra Yoongi-ra pillantottam.
Ő is rámnézett, majd a kanapéra mutatott.
Nagy levegőt véve ellépkedtem odáig és most közvetlen szembe vele foglaltam helyet.
-Jól aludtál? -döntötte hátra fejét. "Most csak cseverészni hívott, mert nincs jobb dolga, vagy ez valami csel, hogy kicsaljon belőlem valamit?...
Bármit is akar, ne engedj neki Rae. Most mutasd meg milyen fából faragtak!"
-Mióta szokás ilyet kérdezni egy rabtól? -kérdeztem kicsit gúnyosan.
-Inkább örülnél neki. -biccentette oldalra fejét -Nem mindenki olyan kedves, mint én.
"Hiába hangzott egoistán, valamennyi igazság volt ebben a mondatban."
-Mit szeretnél tőlem? -váltottam át kicsit kedvesebbe, miközben a lényegre tértem.
-Csak tisztázni néhány tényt és szabályt.
-Szabályt? -ráncoltam szemöldököm.
-Igen. A másik dolog pedig...-állt fel és elém lépkedett -Tudom a kis titkodat a barátnődről.
-Cho-ról beszélsz? -néztem fel, egyenesen vörös szemeibe.
-Igen. Pontosan tudom, hogy milyen képességei vannak.
-Képességei? -zavarodtam össze. "Ez az egész egyre kuszább és bonyolultabb."
-Jaj Rae, ne játszd a hülyét! -tenyerelt lábaim mellé, ezzel közre zárva.
-Nagyon jól tudom, hogy látja Jimin-t álmaiban, és ezt te szépen elregélted Namjoon-nak. -hangja kicsit fölényesen és mérgesen hangzott.
-Igen. -bólintottam -De nem tudok semmi titkos képességről, ami Cho birtokában állna. -mondtam én is kicsit idegessebben.
-Pedig nagyobb hatalom lakozik benne, mint bárkiben. Sőt...-egyenesedett ki egy mosoly közepette -Őt kellett volna elraboltatnom, nem téged.
-Cho-hoz egy ujjal se merj hozzá érni! -pattantam fel ültemből és Yoongi elé álltam.
-Azt csinálok, amit akarok. Nem mellesleg...-nézett végig rajtam -Pont, hogy nem egy ilyen életképtelen ember fattyú fog engem megállítani. -szavaira ökölbe szorultak kezeim és kicsiny könnycseppek kúsztak szemembe, amitől Yoongi alakja elmosódni látszott.
-De most komolyan! -folytatta -Jimin, hogy lehetett olyan idióta, hogy belédszeretett? -mondata után felhorkantott, míg én dühös, könnyekkel teli tekintettel meredtem vörösen felcsillanó szemeibe.
-A szüleid pedig jól jártak, hogy elvitettem őket. -erre méghevesebben kezdtem venni a levegőt mérgemben "Mit csinált anyáékkal ez a szemét?!"
-Jahj, tényleg...-csapott homlokára drámaian -El is felejtettem, hogy Woojin nem is az apád. Mert az igazi apád meghalt, igaz? -ennél elpattant minden. Feje kicsit oldalra billent, ahogy tenyerem csattant fehér porcelán bőrén.
-Engem szidhatsz, amennyit csak akarsz! De az apámat soha többé ne merd a mocskos szádra venni! -ordítottam le a fejét, miközben arcomon végigpörgött jó néhány könnycsepp, amit forrongó dühöm végett észre se vettem.
-Yoongi? -hangzott egy erőtlen ijedt hang a szoba másik végéből, mire mindketten odakaptuk a tekintetünk.
Egy lány állt az ajtóban.
Hasonló pulcsiban, mint én, és egy rózsaszínű szoknyában.
Rövid haja körbeölelte karakteres arcát, miközben szemeiben az aggodalom fénye csillogott.
-Nincs semmi baj Ae. -szólalt meg a mellettem magasló kissé szomorkás hangon.
-De megütött téged...-pislogott felém -Csináltál valamit? -nézett vissza Yoongi-ra.
-Nem történt semmi. -szólt nyugtató hangon, mire én párat szipogva elindultam a kijárat fele.
-Hova mész? -kérdezett rideg hangon, mire megállva rápillantottam könnyes szemeimmel.
-A szobámba...Ha megengedi Uram. -mondtam ki hatalmas gúnnyal és gyűlölettel az utolsó szavakat.
Yoongi, kicsit bűnbánóan intett, miszerint mennyek csak.
Bár lehet, hogy már csak én látom bele az érzelmeket, abba a vérfagyasztó szempárba.

~Yoongi szemszögéből~

Kissé szomorúan és bűntudattal néztem Rae alakja után.
"Lépj túl Yoongi. Lépj túl! Lépj! Túl!"
Belső őrlődésemből egy kéz rántott vissza mi megfogta az enyémet. Lepillantottam és megláttam Ae aggódó pillantását.
-Azért ennyire nem kell aggódnod...-simítottam arcára mire fejét tenyerembe hajtotta kissé.
-Ki volt az a lány? -kérdezte gyermeki hangján.
-Kim Rae Kyo. -válaszoltam monoton hangon.
-Akit meg akarsz menteni?
-Cssssssss! -tettem szájára kezem. -Nem emlékszel mit mondtam, Édesem? -kezdtem el suttogni.
-Azst, hogy a fhalnak izs fhüle vhan? -kérdezte tenyerem alatt.
-Úgy ám. -bólintottam -Sose feledd. -vettem el kezemet szájáról és rövid hajába vezettem ujjaimat.
-Nem felejtem. -bólintott és karjaim alá bújva magához vont.
"Még mindig nem szoktam meg az ilyesféle szeretetteljes közelségét...De nem mondom, hogy nem esik jól, ilyen nehéz időkben.
Viszont, amit meg kell tennem, azt meg kell tennem.
Sajnálom Rae..."

|Bocsánat, hogy csak most jött új rész >~<
Viszont, valahogy nehezemre esett megírni ezt a fejezetet.
Egyszerűen nem ment az írás, viszont reménykedjünk, hogy ez elmúlik.
Szóval, nem ez lesz a kedvenc fejezetem, de azért remélem nektek azért tetszeni fog.
A kövi résszel megpróbálok gyorsabban végezni.
Addig is Pápá💕🌹💕🌹😙🌹💕🌹💕|