Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Szerelem"●•°•°

~Raekyo szemszögéből~

-Jiiihyun~~ -lógtam karjába kapaszkodva -Mennyünk már hazaaa~ -nyűgölődtem, ugyanis már kezdtünk az estéhez közeledni, de persze, mi még mindig a város szívében járkáltunk.
-Csak még egy kicsit. -mosolyogott rám.
-Jihyun...-álltam meg és ránéztem komolyan -Imádlak, de ez már sok...
Ekkor hirtelen megrezzent a telefonja, ő pedig rögtön kikapta a zsebéből.
Feloldotta, majd szemei végig futottak a kijelzőn, mintha olvasna.
Érdeklődve pislogtam fel rá, mire ő, még mindig a telefonját figyelve elmosolyodott.
-Mi az? -kiváncsisgodtam.
-Mehetünk? -nézett le rám mosolyogva, mintha mi sem történt volna.
-Hova? -zavarodtam össze teljesen.
-Hát nem haza akartál menni? -vigyorgott.
-De igen...-engedtem el karját, miközben értetlenül pislogtam fel rá.
-Akkor mennyünk. -fordított hátat és elindult, viszont én még mindig zavarodottan pislogtam utánna. Észre véve, hogy nem követem, kinyújtotta a kezét felém, én pedig feleszmélve utána lépkedve megfogtam.
El is indultunk a haza vezető úton, míg én azon agyaltam, mire volt jó ez az egész nap.
-Ne nézz így...-sóhajtotta a mellettem lépkedő.
-Hogy? -pillantottam rá.
-Így. -mutatott rám -Ölni tudnál a tekinteteddel. -kuncogott fel.
-Ezt már hallottam. -mosolyogtam én is.
"Ezt először Cho mondogatta nekem, amikor megismerkedtünk. Ha dühüs voltam vagy komor, akkor azt mondta ijesztő vagyok...
Bár mindezek ellenére én voltam a kis örökbe fogadott hugicája, akiért tűzbe tette volna a kezét. És ez fordítva is igaz volt. Mindig is kiálltunk egymásért.
Bár azóta, hogy engem elraboltak, nem hallottam felőle. Remélem semmi baja..."

Megérkezve a ház elé, Jihyun lefékezett, ezzel engem is megállásra kényszerítve. Kiváncsián fordultam felé, mire ő átkarolt.
-Ne haragudj Baba, amiért egész nap el kellett viselned. -nevetett.
-Szeretek veled lenni Jihyun...-öleltem meg -Szóval ne mondj ilyeneket.
-Pedig olyan jó hallani, amikor megcáfolsz. -hangján éreztem mosolyát.
"Képes vagyok megfeledkezni arról, hogy Jihyun eddig szinte csak a Jimin ellen szervezett bosszújának élt. Szegénykém...Mikor kaphatott utoljára őszinte szeretetet?"
-Na de, mostmár nem én foglak boldogítani. -engedett el, és vállamra fogva finoman megforgatott.
A ház ajtaja előtt állt Jimin.
Karjait maga előtt keresztbefonta, miközben halványan mosolygott.
Ahogy megláttam felcsillantak szemeim, mire Jihyun nyomott egy gyors puszit a fejem búbjára.
-Jó legyél. -mosolygott rám, és miután bólintottam el is tűnt.
Visszafordultam a ház fele és sietős léptekkel, szinte már futottam Jimin-hez, aki idő közben széttárta karjait.
Hatalmas mosollyal az arcomon bújtam karjai alá.
Fejét az enyémnek döntötte és mélyen beleszippantott hajamba.
-Mit csináltál egész nap? -mormogtam ruhájába -Hiányoztál...
-Te is hiányoztál Cicus...-mosolygott -És ami azt illeti, mindjárt meg is látod, hogy min ügyködtem...
Vagyis...Ügyködtünk. Tudod, Sehun és Hobi nagyon sokat segítettek.
-Miben? -engedtem el kissé, de csak annyira, hogy felnézhessek szemeibe.
-Csukd be szemed. -koppintott orromra mutatóujjával, miközben édesen elmosolyodott, ezáltal szemei eltűntek.
Én is elmosolyodtam és engedelmesen lehunytam szemeim.
Jimin finoman átkarolt, hogy vezethessen, és óvatosan tolni kezdett előre, hogy haladjak.
Izgatottan mégis óvatosan lépkedtem előre, majd miután a bejáratiajtón beléptünk és Jimin becsukta azt, lassan átkarolt hátulról és fejét vállamra helyezte.
-Kinyithatod...-suttogta, én pedig eleget tettem a kérésének.
Az egész házban sötét volt, egy villany sem égett, hanem gyertyákkal volt kirakva egy út, egyenesen a nappaliba majd az emeletre vezetve.
A gyertyák kétoldalt lágyan pislogtak, és megvilágították a gyertya sorok közé szórt rózsa szirmokat.
A lélegzetem is elakadt, és fogalmam sem volt, hogy, hogyan kéne reagálnom. Legszívesebben elbőgtem volna magam, de olyannyira meglepődtem, hogy még egy kis könnycseppet sem tudtam volna kicsikarni.
Sokáig így álltam, és csak tátott szájjal figyeltem a nekem szánt meglepetést, aminek úgy tűnt nincs itt vége. Ugyanis Jimin a kezemre fogott és elindult engem maga után húzva.
-Most hova megyünk? -kérdeztem elképedve.
-Ide...-húzott be a nappaliba, ahol az "út"-ban egy kisebb kör kapott helyet.
Jimin behúzott a közepére, megállított magával szembe és hirtelen letérdelt elém.
-Neked volt igazad. -mosolygott -Még sosem kérdeztem ezt, pedig illet volna...Szóval most bepótolom...-nyúlt zsebébe, és előhúzott egy kis dobozt, amit ki is nyitott -Rae, lennél a kedvesem, akiért újra és újra dobbanhat a szivem? -iszonyúan kínzó izgatottság és még más érzelmek tömkelege futott végig rajtam, ahogy megláttam az ezüst nyakláncot, amin egy gyönyörű pillangó díszelgett fényes kövekkel díszítve.
Vadul bólogatni kezdtem, és Jimin nyakába borultam.
-Igen...-szorongattam -Igen, igen, igen...-Jimin is magához szorított és mélyet szippantott illatomból.
-Felpróbálod? -tette fel a kérdést, miután kicsit elengedtük egymást.
-Igen. -bólintottam, ő pedig felállt velem, és a hátam mögé állva, a láncot kiemelve a nyakamba akasztotta.
Visszafolythatatlan mosollyal pillantottam le rá.
-Tetszik? -lépett elém Jimin.
-Nagyon. Köszönöm szépen. -fordultam felé, és lábujjhegyre állva ajkaimat az övéire nyomtam.
Jimin egy pillanatot sem habozott. Rögtön viszonozta csókom, és lehajolva felkapott, én pedig dereka köré fontam lábaim.
Hirtelen elindult velem egyenesen az emelet fele.
-Most hova megyünk? -kérdeztem két csók közt.
-Van mégegy meglepetésem...-lehelte ajkaimra, miközben a lépcsőn fellépkedve, elindult a fürdőszoba fele.
Érdeklődve pislogtam rá, ahogy letett az ajtóban, majd a kilincsre fogott.
-Egy illatos, kényeztető fürdő -nyitotta ki az ajtót -Csak önnek hölgyem. -ahogy az ajtó kinyílt rögtön megcsapott az eper és a vanília édes illata, bepillantva pedig, láttam a teli töltött kádat, ahogy enyhén rózsaszínes színben áll a víz, tükörsima felszínnel, rózsaszirmokkal tele szórva.
Óvatosan beljebb lépkedtem, és akkor láttam, hogy ég a mosdó feletti lámpa, szóval az miatt van ennyi fény.
Ennek ellenére a kád szélén több színes gyertya is lágyan pislákolt, és édes illatokkal töltötték be a szobát.
Mélyeket szippantva lépkedtem belljebb, és a kádhoz lépve végig simítottam a víz felszínén, mire az lágy hullámzásba kezdett.
Hátra pillantva megláttam Jimin-t, ahogy az ajtófélfát támasztva mosolyog felém.
-Ezt...Ezt mind csak nekem...-kérdeztem hüledezve.
-Igen. A sok rossz dolgok után megérdemled...-mosolyodott el kissé szomorkásan -A fürdő majd megnyugtat. -lépett beljebb és átkarolt -Hogy aztán új lélekerővel, viseld el az új vámpír pasidat. -kacsintott bohókásan, mire hitetlenül mosolyogva, megráztam a fejem.
-De, akkor én most hagylak is. Addig maradsz, amíg szeretnél. -csókolt hajamba és eleresztett, de én a karja után kaptam, és megállítottam.
Fejemet zavarom közben lehajtottam, kihasználna a hajam adta takarást, és úgy kezdtem bele, az idő közben kiötlött tervembe.
-Ji-jimin...
-Hallgatlak...-kicsi aggódást szűrtem le hangjából. Lehet fél, hogy nem tetszik ez az egész. Pedig a sírás határára kerültem miatta, annyira meghatódtam.
-Van...Egy nagyon hülye ötletem...-nevettem fel kínosan zavaromban.
-Igen?...-hirtelen hangjából eltűnt a félelem, és rejtélyessé vált, miközben le merném fogadni, hogy kezdte sejteni, min is gondolkodtam.
-Hát...Mi lenne, ha...Ha mondjuk...Öhm...Tudod...Velem tartanál...-böktem ki végre, mire Jimin felkuncogott.
-Biztos vagy benne? -ölelt át huncutul mosolyogva, miközben ágyékát szándékosan, a derekamnak nyomta.
-Én szeretném...-haraptam alsó ajkamba és a hajam végét kezdtem piszkálni.
-És megkérdezhetem, hogy hogy gondoltad? -incselkedett velem.
"Túl jól ismer...Tudja, hogy iszonyúan félénk vagyok..."
-Hát...Leoltjuk a lámpát...-biccentek a mosdó fele -És elfordulsz, amíg levetkőzöm. -nevettem el a végét zavartan.
-Rae...-váltott kicsit komolyabbra -Én még ruhástul is beülnék veled a vízbe, ha azt szeretnéd...De tudni akarom, hogy biztos vagy-e benne...
-Biztos. -bólintok határozottabban.
-Hahh...-sóhajtott mosolyogva -Mindent az én kis Cicusomnak. -puszilt homlokomra és elengedve, becsukta az ajtót, leoltotta a mosdó feletti villanyt, és hátat fordított.
Rögtön, habozás nélkül lekapkodtam magamról a ruhákat és óvatosan bele lépkedtem a kádba.
A víz pont kellemesen meleg volt, és a színének hála, ami a vízben volt, az nem is látszott.
"Lehet a kicsi Jiminie, pont erre játszott?" Sandítottam mosolyogva felé, de ő jólnevelten az ajtót bámulta.
Zavartan mosolyogva, hosszú hajamat a kebleimre simítottam, ezzel eltakarva az intimebb részeket.
-Én meg vagyok. -motyogtam Jimin-nek hátat fordítva.
Hallottam ahogy megfordul és vetkőzni kezd. Szemeim lehunytam, és izgatottan vártam. Jimin léptei megindultak felém, és beült mögém a kádba.
Zavaromban meg se moccantam és csak a víz hullámzásának köszönhetően sodródó vörös rózsaszirmokat figyeltem.
Hirtelen Jimin lábai törtek utat mellettem, ahogy kinyújtotta azokat, és ujjai hátamon kezdtek végig siklani.
Beleborzongtam az érzésbe.
-Annyira sajnálom...-suttogta, és éreztem forró lehelletét a tarkómnál. Tudtam, hogy már megint a hegekről beszél.
-Mondtam már, hogy nem a te hibád...-mondtam komolyan.
Hirtelen Jimin puha ajkai, forró csókokat hintettek a szabadon maradt tarkómra, és vállamra, mire halkam felsóhajtottam.
-Mit csinálsz?...-kérdeztem zavaromban.
-Csak megszeretgetlek egy kicsit...-kuncogott nyakamba, mire én is elnevettem magam.
Arcomat kezeimbe temettem.
-Annyira zavarban vagyok~...-kuncogtam saját magamon.
-Előttem nem kell...-halmozott el újabb csókokkal -Imádlak Rae...És soha többé, nem hagylak magadra. -karolt át a pocakomnál és finoman magához húzott.
Ráfektetett az izmos mellkasára, és hajamba puszilt.
-Szeretnéd, hogy énekeljek neked? -hangján érezhető volt mosolya, én pedig csak bólintottam.
Jimin édes hangját a falak visszavérték, így olyan volt, akárcsak egy angyal áriája.
"Gyönyörű. Má szó nincs erre.
Gyönyörű...
Viszont...Csupán egy dolog zavar...
Iszonyatosan beleszerettem Jimin-be...és nekem ennyi még nem volt elég belőle..."

|Helló~...
Öhm, valaki tudja még, hogy élek?😅😅
Sajnálom, hogy így elhúztam, de tudjátok...A gimi nem kegyelmez😂
Szóval, próbálok igyekezni a továbbiakban, de nem ígérhetek semmit. Hiszen alig van pár óra szabadidőm, a sok tanulni való melett.😧
De, eskü megpróbálok sietni, hisz a kövi fejezet, csuuupa, szenvedély lesz😏
Addig is Pápá~~♥💙♥😙♥💙♥|