Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Hívatlan vendég"●•°•°

Az ablakon beáramló fény, meleg sugaraira ébredtem. Megdörzsöltem szemeimet majd egy halvány mosollyal az arcomon átfordultam a másik oldalra. Szemeimmel végig követtem a takarót, egyenesen a párnáig...
-Jimin? -eszméltem fel egyből, ahogy megláttam, hogy hűlt helye. Lassan felültem és újra körbe pillantottam, de nem volt sehol.
Összedve magamat kikeltem az ágyból és az alsóneműmre felkaptam egy pólót és egy rövid nadrágot.
Szemeimet dörzsölve indultam meg, majd kilépve a szobámból finom illatok csapták meg orromat.
Beleszagoltam a levegőbe majd elmosolyodtam.
"Hmmm...Vajon ki ügyködik ilyen ügyesen?"
Végig szeltem a folyosót, letrappoltam a lépcsőn és elindultam a konyha fele.
Beérve széles mosoly ült ki arcomra, ahogy Jimin hátát és szőke kócos hajkoronáját pillantottam meg.
Egy szál alsónadrágban ügyködött és egy lágy dallamot dúdolgatott. Lassan odalépkedtem és végig simitottam hátán.
-Felkeltél Cicus? -kérdezte boldogan hátra se pillantva, miközben letette a serpenyőt.
Épp szólásra nyitottam a szám, amikor hirtelen valaki befogta azt, ezzel belém szorítva a szót.
-Igen Édes...-válaszolt helyettem Sehun negédesen, mire Jimin úgy pördült meg tengelye körül, hogy ijedtében hátra esett és beletenyerelt a tojásrántottába, mire az miatt szisszent fel és ugrott arrébb.
-Nem vagytok százasok. -morgolódott idegesen, miközben Sehun hatalmas ördögi kacaja zengte be a konyhát. Kissé dühösen rápillantottam.
Ő is egyetlen egy boxerben álldogált miközben hasára tapasztotta tenyerét, ahogy kacagott.
-Jól vagy? -léptem Jimin-hez, mire felnevetett.
-Nagyszerűen...-adta kissé ironikusan a választ majd átkarolt.
-Megérdemelted. -mutatott rá Sehun.
-Miért mit csináltam? -ráncolta szemöldökét.
-Inkább az a kérdés mit nem csináltál. -tette karba kezeit -Annyira elvoltatok, Khm...Egymással, hogy este hazaérve nekem kellett összesöpörni a rózsaszirmokat, elfújni és összeszedni az összes gyertyát mielőtt még felgyullad az egész ház. -Jimin elnyitotta ajkait, hogy válaszoljon valamit, de inkább jobbnak látta összezárni és összeszorítani ajkait.
-Bocsesz. -nyögte ki, míg az én arcomat elöntötte a pír.
"Sehun...Hallotta az egészet?!"
Hirtelen kopogtak az ajtón, mire Jimin hirtelen maga mögé tolt.
Az ajtó kinyílt, majd pár lépés hang után Hobi toppant be a konyhába. Szemei elkerekedtek hármunk láttán majd keresztbe rakta karjait.
-Hát ti meg? -ráncolta szemöldökét -Tán édes hármast tartotok és engem meg se hívtatok? -vont kérdőre minket, mire mindegyikünk összenézett. Egy kisebb kínos csend után Hobi újra felszólalt.
-Óhohh, az tojásrántotta? -nyalta meg ajkait miközben összedörzsölte tenyereit.
-A tiéd lehet. -mondták egyszerre az előttem állók, amin még ők is meglepődtek.
-Mit csináltatok vele? -kérdezte gyanakvóan Hoseok, a serpenyőre mutogatva.
-Semmit. -mosolygott Sehun -Csak a szőke ciklon beletenyerelt.
-Mert a frászt hoztad rám, te homokos! -csapta hátba Sehun-t, mire én eleresztettem egy fáradt sóhajt és elléptem tőlük.
Hobi hirtelen előttem termett és kitárta karjait. Elmosolyodtam és kicsit lábujjhegyre állva átkaroltam nyakánál.
-Kimentselek erről a helyről? -kérdezte poénkodva, mire én kuncogtam egyet.
-Hogy tetszett az ajándék? -kérdezett újból.
-Gyönyörű. -simítottam a nyakláncra elengedve őt.
-Tudod...-hajolt közelebb -Jimin olyan kis szerencsétlen volt, hogy mindenbe segítenem kellett neki. -suttogta.
-Hahahaha~ -ironizált Jimin és kezemre fogva elhúzott a nappaliba.
-Egy szavát se hidd! -intézte nekem szavait -Minden az én ötletem volt, Hoseok hyung csak segített.
-Így volt...-sóhajtotta az említett elismerően -Az ötlet Jimin érdeme. -mosolygott boldogan.
-De én megyek. Csináltatok valami fincsit Jinnel, és hozok nektek ebédet. -kacsintott majd el is tűnt.
-Én megyek felöltözök. -indult meg Sehun -Te is gyere Törpe!
-Ki a törpe?! -pattant fel Jimin és Sehun után sietett.
Vidáman pislogtam utánuk. Örülök, hogy már jóban vannak.
Épp a távirányítóért nyúltam, amikor csöngettek.
"Jin ilyen gyors lenne?"
Mosolyodtam el a gondolatomon majd felpattanva az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam, mire a mosolyom eltűnt én pedig egy pillanatig ledermedtem.
Jonhyung állt az ajtóban, feketébe öltözve. Sötétbarna haja hátra fésülve, mint mindig. Arca szigorúan figyelt, de szemei ártatlanul csillogtak.
"Na nem! Mégegyszer nem."
Ahogy felismertem,  kisebb fázis késés után be akartam csapni az ajtót, viszont a kint álldogáló elkapta és nem engedte becsukni.
-Engedd el vagy sikítok! -fenyegettem meg.
-Rae, tudom, hogy mit érzel most, de meg kell hallgatnod!
-Jimin is itt van. És Sehun is. Ne várd meg még lejönnek. -fenyegetőztem tovább.
-Rae, meg kell hallgatnod! -tartotta az ajtót, amit én minden erőmmel toltam, hogy becsukhassam.
-Rae, Yeongsik-ról van szó. Beszélnünk kell. Iszonyatosan fontos lenne!
-Nem! -mondtam határozottan.
-Kérlek!
-Nem. Menj el!
-Rae, Yeongsik-ot megölték! -ahogy ezeket a szavakat kiejtette ajkain, egy pillanatig elbizonytalanodtam, ő pedig ezt kihasználva belökte az ajtót.
-Engedj be, kérlek. -lépett közvetlen a bejárathoz.
-Azt nem. -ráztam meg fejem -Meghallgatlak Jonhyung. De csak így. Te kint, én bent. -Jonhyung felsóhajtott és beletúrt tincseibe.
-Jólvan. -bólintott.
-Ki ölte meg? -kérdeztem őszinte aggodalommal.
-Valószínűleg Yoonwo...-sóhajtott -A megmaradt szemtanúk elmondása alapján összevesztek.
-Micsodán?
-Yeongsik elment hozzá tárgyalni. De annyira megkedvelt a nálunk töltött napjaid végére, hogy megpróbálta lebeszélni Yoonwo-t a megölésedről. De Yoonwo-nak ez nem tetszett annyira...
Ezért gondolta,...eltűnteti az útból.
-Részvétem...-sütöttem le szemeim, majd kissebb csönd után gyanakvóan körbepillantottam, hátha ez mégis csak egy csapda.
-Köszönöm. -bólintott, de észrevéve tekintetem rám mosolygott halványan -Csak mellékesen de...Jongsu nem tudja, hogy itt vagyok és fogalma sincs arról, hogy hol laksz. Szóval nyugodj meg. Egyedül vagyok.
-Rendben...-eresztettem ki az előbb benrekedt levegőt, Jongsu neve hallatán -Van még valami? -kérdeztem kissé zavartan.
-Esetleg...Nem tudod, hogy hol van Jongbin? -kérdezte reménykedve.
-Nem tudom...Hogy el szabad-e mondanom...-húztam el számat.
-Akkor esetleg, nem tudod ide hívni? Kérlek...-nézett szemeimbe.
-Én...Öhm...Jonhyung...Én nem tudom...-dadogtam.
-Kérlek. Tudnia kell róla, és másról is beszélnem kéne vele...
-Rae, ki az? -hallottam meg Jimin hangját bentről.
-Holnap a legközelebbi parkban tízkor. -hadartam oda Jonhyungnak, majd becsaptam az ajtót.
-Senki. -fordultam Jimin-hez -Csak a szomszéd...
-Miért? -lépett oda hozzám -Mit akart?
-Csak...Csak elszökött a macskájuk, és azt kérdezte láttuk-e erre...-hazudtam.
-Értem...-mondta, de kissé gyanakvóan ráncolta szemöldökét.
-Amúgy Jimin...-indultam el a nappaliba, jelezve, hogy ne az ajtóban ácsorogjunk.
-Igen? -pillantott le rám, ahogy haladtunk.
-Nem megyünk ma át Namjoon-ékhoz? Tudod...Olyan rég voltam már ott. Meg hiányoznak a többiek.
-Öhm...Persze. -lepődött meg kissé.
-Akkor már reggelire is menjünk át. -jelent meg Sehun.
-Oké. Megbeszéltük. -bólintott Jimin.
"Beszélnem kell Namjoon-nal."

|Sziasztok~
Tudom, hogy nagyon sok időbe tellet, de itt van. Remélem tetszett nektek, és köszönöm, hogy ilyen türelmesek vagytok.
Imádlak benneteket~💕
A kövi részt megpróbálom hamarabb hozni💕💕
Addig is Pápá~ 🌺🍁🌺🌙🌺🍁🌺|