Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Tovább"●•°•°

Az alak szépen lassan megfordult miközben levette sapkáját.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő...-szólalt meg lágy, kicsit szomorkás hangon.
Még mindig a folyosóról bámúltam rá.
-Azt ne mondd, hogy félsz tőlem...-húzta egy szelíd mosolyra ajkait.
-N-nem félek...Csak...-itt lehajtottam fejem. Igazából nem is tudom, mit mondhatnék egy ilyen zavaros helyzetben.
Miközben a padlót bámultam, szemeim újra megteltek könnyel és összehúztam magam.
-Rae...Tudod, hogy nem bírom, ha sírsz...-mondta miközben megindult felém.
-Rae...-szólított újra nevemen mire szívem összeszorult.
Elém érve hirtelen széttárta karjait, én pedig gondolkodás nélkül bújtam hozzá.
-Jimin~...-sírtam -Annyira hiányzól~...Miért kellett elmenned és itt hagynod egyedül?...-kicsi kezeimmel pólóját szorongattam miközben kiadtam magamból az elmúlt hónap összes fájdalmát.
-Soványabb lettél...-szólalt meg kicsivel később, teljesen figyelmen kívűl hagyva a kérdéseimet -Eszel te rendesen? -fogta arcomat kezei közé és póker arccal bámúlt szemeimbe.
Viszonoztam gyönyörű vörös tekintetét, ami már nagyon hiányzott.
Hiányoztak ezek a gyönyörű vérvörös színű szemek, amik, igaz, félelmetesek tudnak lenni, de egyszerre borzasztóan csábítóak is, és elveszik bennük az ember.
-Na mindegy...-rázta meg fejét-Rae...Nagyon fontos dologról kell veled beszélnem...-csak bólintottam egyet miszerint figyelek.
-Emlékszel mit írtam neked?...
-Hogy ne keresselek...-hajtottam le fejem.
-Így van...És mit csináltál? -kezdte el simogatni hátamat közben.
-Megkerestelek...-suttogtam.
-Igen...És most előrébb vagy vele?
-Most itt vagy velem...
-Igen...Most utoljára...
-Miért Jimin?! -csuklott át hangom sírásba.
-Mert elég volt abból, hogy bajba sodorlak. Többet nem kockáztatok. De ezt már egyszer elmagyaráztam neked egy levélben...Igaz?
-Igen...
Olyan érzésem volt, mint amikor egy apa kérdőre vonja a gyerekét, mert valami rosszat csinált.
"De én mi rosszat tettem? Csak szeretem őt és vissza akarom kapni..."
-Akkor Rae...Miért jöttél oda?
-Szeretlek Jimin...-böktem ki a mágikus szót, amit még soha se mondtam neki -Teljes szívemből szeretlek...És csak vissza akarlak kapni...Olyan nagy bűn ez?...-néztem fel újra szemeibe, amik most mérgesen csillogtak.
-Már az elég nagy bűn, hogy beleszerettél egy vámpírba...
-De miért Jimin?...Mi olyan rossz abban, hogy, ha szeretlek?
-Az, hogy én nem szeretlek viszont...-itt megilletődtem és elléptem tőle.
-Hazudsz...-ráztam fejem -Csak hazudsz...Akkor miért tettél volna értem annyi mindent?
-A vadász megóvja más vadászoktól a zsákmányát...-rántott vállat.
-Úgy beszélsz, mint egy, csak ösztönökkel rendelkező állat...
-Mert az is vagyok...-rántott vállat -Én az emberiség pestisjárványa vagyok...Nem a megmentője, aki csak úgy feltétlenül megóv mindenkit.
-És az a lány? -csúszott ki számon a kérdés.
-Én tovább léptem Rae...Lépj rajta túl te is. -mondta miközben elhaladt mellettem és elindult lefele a lépcsőkön.
-Egy...Egy szemét állat vagy Park Jimin! -kiálltottam mérgemben utánna, miközben hangos zokogásom közeppette hallgattam, ahogy leérve átsétál a nappalin és kimegy a házból, engem pedig újra elhagyva, összetörve a földre rogyva.

~Jimin szemszögéből~

Otthagyva őt elindultam lefele.
-Egy...Egy szemét állat vagy Park Jimin! -kiálltott utánnam sírva, mire nekem is megteltek szemeim könnyel, de nem fordultam hátra.
Alig bírtam ki, hogy ne szaladjak vissza hozzá, kapjam az ölembe és csókoljam addig, ameddig levegőért nem könyörgünk már mind a ketten.
De nem tehettem. Úgy könnyebb túllépnie, ha gyűlöl.
És, ha nem ment a békés elválás, akkor lesz ez. A csunyábbik verzió.
Kiérve a házból könnyeimmel küszködve indultam el Namjoon-hoz, hogy most együtt induljunk neki az útnak, hogy végleg véget vessünk a hatalomra vágyó szarkeverők ténykedéseinek.
"Szerintem még sose szerettem így senkit. Sosem tápláltam egy valaki felé se ennyi érzelmet. Arról nem is beszélve, hogy egy halandóról van szó...
Nem azt mondom, hogy nem tisztelem az embereket. Ha ők nem lennének én sem lennék.
Ez tipikusan olyan "se veled, se nélküled" kapcsolat.
Viszont Rae...vele inkább a "se nélküled" egyenlő.
De nem engedhetek magamnak. Csak neki ártanék vele. Nekem pedig az a legfontosabb, hogy biztonságban legyen...
Légy erős Jimin...Gondolj Rae-re...Gondolj arra, hogy így biztonságban lesz..."

~Raekyo szemszögéből~

Aznap nem törődve feküdtem be ágyamba és szó szerint álomba sírtam magam.
Hirtelen az sem tudott érdekelni, hogy anyuék hol vannak. Sőt, inkább fogalmazzunk úgy, hogy annyira sziven ütöttek Jimin rideg szavai, hogy el is felejtettem, hogy valami nagyon nincs rendben itthon.

Az éjszaka közepén keltem, vagyis inkább riadtam fel.
Körbe néztem fájó szemeimmel a sötét szobában.
Hirtelen csörömpölést hallottam lentről.
Óvatosan, kissé kótyagos fejjel, kikászálódtam ágyikómból, de azért a meleg takarót magam köré csavarva, lépkedtem az ajtómhoz és kinyitottam azt.
A lépcsőfokokon felkúszott egy apró fénycsík, ami annyit jelentett, hogy ég a konyhában a villany.
Szemöldök ráncolva végig tipegtem mezítláb a parkettán és elkezdtem utamat lefelé a lépcsőkön.
-Anyu?...-kérdeztem bizonytalanul, ahogy beértem a konyhába.
A hűtőajtó nyitva volt és valaki az mögött, előlem elrejtőzve kotorászott, de hangomat meghallva szép lassan felegyenesedett, mire ereimben megfagyott a vér.
-Nem talált...-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében.
-S-sehun?...Te meg mit keresel itt? -kérdeztem félve, miközben testem őrült remegésbe kezdett.
-A tejet. -mosolyodott el ördögien -Gondoltam csinálok magunknak egy kis kakaót, mielőtt a lényegre térnék. -rántott vállat.
-Minek a lényegére? -lépkedtem hátra egy párat, hogy minél messzebb legyek tőle.
-Figyelj Hercegnő...-csukta be a hűtőt -Ne nehezítsd meg a dolgom...Én csak parancsot teljesítek. -emelte fel kezeit.
-Kinek a parancsát? -pislogtam fel rá, idegességemben a hajamat piszkálgatva.
-Pontosan tudod kiét, nem igaz? -mosolygott selytelmesen miközben lassú léptekkel megindúlt felém.
-És mit kaptál parancsba? -kezdtem hátrálni.
-Kitalálod, vagy szeretnéd, hogy megmutassam? -kuncogott fel, mire én futásnak eredtem. Befutottam a nappaliba, de miközben hátra pillantva keresni kezdtem hirtelen egy mellkasnak ütköztem majd két erős kar fonódott körém.
-Mondtam, hogy ne negezítsd meg a dolgom Hercegnő...-mondta mosolyogva.
Lerántotta rólam a takarót majd hirtelen vállára kapott.
-Engedj el Sehun! -kiálltoztam hátát ütögetve, de semmi haszna nem volt.
-Hahh...-sóhajtott miközben lekapcsolta a lámpát a konyhában, így az egész házon eluralkodott a sötétség -Ennyit a kakaóról...

|Igen. Ennyire tellet. XD
Pedig megígértem drága Ellipszisnek, hogy a rész hosszabb lesz.
Sajnálom. A terveim követve így jó a fejezet vége :/
Eskü, a kövi rész jóóó hosszadalmas lesz, hogy legyen mit olvasni xD
De, ha tetszett ez a kis szösszenet is, akkor jelezd nekem💕
Sietek a kövivel😉
Addig is Pápá💕❤🌹😎🌹❤💕|