Elhagyva ●BTS●JIMIN●Vampire ff.● 《 BEFEJEZETT》

°•°•●"Gyáva"●•°•°

~Jimin szemszögéből~

Már haladtunk a kijárat fele, ami, ha úgy vesszük bejárat is, mivel ez a folyosó vezet be a központba.
-Hahh...-sóhajtott Tae mellettem -Olyan rég jártam Daeguban...
-Igen. Pedig egyáltalán nincs messze...-mosolyogtam rá.
-Jah...Amúgy mivan azzal a kiscsajjal? -itt ráncolni kezdtem szemöldököm, miszerint fogalmam sincs miről beszél -Tudod akiről Kookie magyarázott.
-Jaaah...A neve Nika. Jungkook volt osztálytársa, tudod még a Rae-s ügy előtti gimiből.
-Ahha...-bólintott mellé -De mi van vele? Mert őszintén semmi nem maradt meg Kook szavaiból...-fogott fejére.
-Ő itt lakik Daeguba, és valószínűleg ki jön elém. -nevettem fel.
-Mióta vagytok ti ilyen jóban? -ráncolta szemöldökét.
-Nem is tudom...Fél éve?...De nem vagyunk hú de nagy puszipajtások, ha arra gondolsz.
-Ahha...Hiszi a piszi...-forgatta meg szemeit Tae.
-Hahh...-sóhajtottam -Amióta eljöttünk Busanból folyton így viselkedsz...
-Jimin...-nézett rám hirtelen komolysággal, mire már tudtam, hogy megint felhozza AZT a dolgot...
-Miaz?...-néztem rá nagyot sóhajtva.
-Most, hogy visszajöttünk Koreába, nem gondolod, hogy legalább meg látogathatnád. Le merem fogadni, hogy nagyon szomorú és hiányzol neki...
-Ezt úgy mondod, mintha én nem éreznék pont ugyan így...
-Hiányzik?
-Rettentően.
-Akkor meg mi a fene akadályoz meg abban, hogy eltold hozzá a pofád?! -rivallt rám kicsit Tae.
-Az, hogy eleget szenvedett már miattam. Csodálom, hogy ennyi mindent kibírt idegösszeroppanás nélkül... Ebbe az ügybe már nem keverhetem bele. Még azt sem tudom, hogy én túl élem-e, nem, hogy ő.
-De Jimin...-Tae hangja már szomorúan csengett -Ez így igazságtalan. Legalább menj el köszönj el tőle élőben. Ne egy nyamvadt levélkében. Ez olyan, mint amikor chatben dobsz ki egy csajt. És ez a leggerinctelenebb dolog a világon...
-De Tae...Lassan több, mint egy hónap eltelt...Szerintem már el is felejtett...Az én részemről pedig könnyebb, ha nem látom. Nem vagyok rá felkészülve. Ez túl sok nekem. -ráztam meg fejem nemlegesen.
-Gyáva vagy Jimin...-mondta hirtelen szemrehányóan -Egy gyáva gerinctelen féreg...-mondta majd ki lépett az ajtón én pedig követtem.
Ahogy kiértünk megálltunk egy pillanatra körbe pillantani, mire meghallottam Nika vékony hangját.
"Még ez is rá emlékeztet."
Gyorsan szedte apró lábait felém futva mire egy mosoly kíséretében széttártam karjaim.
Nika boldogan kuncogva bújt karjaim alá és aztán felpillantott rám nagy sötét szemeivel.
Borzasztóan gyönyörű lány. Ez tagadhatatlan. Viszont Rae-nél még mindig nem szebb.
Ő mindig gyönyörűbb lesz számomra.
-Szia Jimin! -mosolygott.
-Szia Nika...-mosolyogtam vissza rá.
-Jungkook nem jött veletek? -görbítette le kicsit ajkait.
-Nem. De egy pár hét múlva ő is jönni fog.
-Tényleg? -csillantak fel szemei. "Hát igen...Le se tagadhatná, hogy fülig beleesett Kookie-ba."
-Igen. Majd írok, ha jön, hogy ki tudj elé jönni. Biztos örülni fog neked. -mondtam mosolyogva.
-Komolyan? -szorított meg mégjobban -Köszönöm Jimin!
-Nincs mit. -válaszoltam majd homlokára nyomtam egy apró puszit.
-Jimin...-szólt Tae hangja sürgetően. Rápillantottam, mire ő fejével a mellettünk lévő tömeg fele biccentett.
Odapillantottam és egyből megláttam. Ott állt Rae. Szemei könnyektől csillogtak arca pedig sírásba torzult át.
-Raekyo...-suttogtam megrökönyödve miközben lábaim a földbe gyökereztek.
Rögtön hátat fordítva elsiettet a kijárat felé, ahol pedig Namjoon-t pillantottam meg.
"Most azt hiszi, hogy én és Nika...?"
-Jimin menj már utánna! -rivallt rám Tae, de mozdulni se bírtam. Csak Rae szomorú és csalódott arca lebegett előttem.
Egész testemben megdermedtem.
-Istenem Jimin! Hasznavehetetlen vagy! -indult meg Tae Rae után, aki már Nam karjai közé bújva rejtegette arcát.
-Rae! -kiálltott neki Tae, mire ő elengedte Nam-ot és kifutott, mielőtt barátom odaérhetett volna hozzá.
"Már megint bántottam...Már megint csak ártottam neki..."
-Nos, azt hiszem...nekem most mennem kell...-mondta szégyenlősen Nika, bólintottam, mire intett egyet és el is ment.
"Teljesen egyetértek. Az ő helyébe én is elmenekültem volna egy ilyen kínos szituáció elől...".
Kicsit összeszedtem magam és elindultam Namjoon és Taehyung felé, akik egy kisebb csatát vívtak, mivel Tae Rae után akart sietni, viszont Nam ezt nem engedte.
Odértem hozzájuk, mire Tae dühös arca rám vetült és hirtelen ökle arcomat érte.
Hatalmas erejétől, amiről még szerintem ő sem tudott, elterültem a padlón miközben napszemüvegem is csattant mellettem a padlón.
-Te idióta vagy! -kiálltott rám miközben megindult felém viszont Nam lefogta -Egy gyáva idióta, érted?! -Tae üvöltött velem, de a düh mellett, hatalmas szomorúság hallatszott hangján.
-Taehyung elég volt. -mondta Nam lágy hangján. Tae lerázta magáról a másik kezeit és fújtatva kiment.
Ekkor hirtelen két biztonsági őr ért mellénk, miközben Nam felhúzott a földről.
-Valami gond van uraim?-kérdezte az egyik.
-Nem. Csak egy kisebb vita történt, semmi több. -mosolygott rájuk rég nem látott barátom mire bólintottak egyet.
-Remeljük is, hogy csak ennyi volt.
-Nagyon sajnáljuk, hogy gondot okoztunk. -hajolt meg Nam én pedig követtem példáját -Mi már megyünk is. -fogott hirtelen karomra és úgy kezdett el kifele húzni.
Kiérve megpillantottam Tae-t, ahogy a padkán ülve motyog magában.
Felpillantott rám. Szemeiben még mindig a düh és a szomorúság fénye csillogott.
-Csalódtam benned Jimin. -mondta majd felállt. Hátat fordított nekünk és úgy "szemlélte" a tájat.
-Jimin...-karolt át Namjoon -Ugye tudod, hogy igaza van? Le kell zárnod ezt a történetet.

~Raekyo szemszögéből~

Szerencsémre volt a kabátzsebembe annyi pénz, hogy haza tudtam vonatozni.
"Szemét Namjoon. Nem úgy volt, hogy haza is visz? Értem én, hogy elvitt, mert kedves, de vissza miért nem tud?"
Megkönnyebbűlve nagyot sóhajtottam, mikor már az ismerősnek vélt tájban felfedeztem Busant.
"Végre itthon"
Még haladtunk egy kicsit majd a következő megállónál én is leszálltam egy hatalmas tömeggel együtt, ami, ahogy kiléptünk a szabadságba, szétszéledt, és mindenki ment a maga dolgára.
Én is elindultam hazafele.
Innen nagyjából fél óra az út gyalog, viszont már ez legyen a legkisebb akadálya, hogy haza jussak.
Lassan ballagva, szomorúan a járdát bámúlva cammogtam hazáig.
Kicsit gyorsabb tempóra kapcsoltam, mikor beértem az utcánkba. Beértem a házunk elé, ami viszont nagyon furcsa volt, azaz, hogy sehol sem égett a villany. Már kezdett sötétedni, szóval már jóval haza kellett volna jönniük.
Az ajtóhoz érve lenyomtam a kilincset, de zárva volt.
"Mi a fene?..."
Előkaptam kulcsaimat, majd megkeresve a bejárati ajtóét, megfogtam, belehelyeztem és elforgattam a zárban.
Az ajtó egy kisebb kattanással ki is nyílt majd beléptem a kissé hűvös házba.
Becsuktam az ajtót, majd körbe pillantottam.
-Anyu!...WooJin!...Neul?!... -lépkedtem beljebb miután lerúgtam lábamról a csizsmámat.
-Van itthon valaki?! -léptem be a nappaliba majd a konyhába de semmi.
Elindultam az emeletre. Először benéztem Neul szobájába, de ott sem volt egy lélek sem, aztán a saját szobám fele vettem az irányt.
Lenyomtam a kilincset és beléptem.
Hirtelen egy sötét alakot láttam meg a félhomályban mire ijedtemben felsikítottam egy pillanatra és kihátráltam a szobámból.
Az alak szépen lassan megfordult miközben levette sapkáját.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő...

|Na sziasztok! :3
Villám gyorsasággal meghoztam nektek ezt a részt, így estimesének xd
...
A rajzos könyvről illetően pedig nagyon örültem, hogy lenne rá vevő, szóval az ezt követő rész után publikálni fogom az első néhány "fejezetet".
Remélem tetszett nektek, ha igen jelezzétek.😙💕
Addig is Pápá🌹👑💕💋💕👑🌹|