Killing Compulsion [Suga ff.]

~3~

Hetek teltek el. Az incidens óta minden hovà magammal viszem a piros csukját, hátha megtalálom a gazdáját. Azóta keresem a hősömet.

Lehet hogy nem fogom megtalálni, mivel nem láttam az arcát, de hátha. Mivel találtam benne egy monogrammot, így kicsit könnyebb. 'AD'.

Minden férfi akikhez eddig odamentem azt mondták hogy nem az övék, és mikor megmutattam a monogramot, azonnal megláttam a szemeikben a félelmet.

Tudnak valamit a monogrammról de nem mondják el hogy mit. Ugyan ez van MinHeevel is. Megmutattam neki és mostanra sokkal jobban vigyáz rám mint máskor.

A történtek óta az érzés hogy figyelnek és követnek, már minden napossá vállt. Az elején csak az utcán éreztem, de mostmár a munkahelyemen, és otthon is.

Most is az utcákat járom a csukja gazdája miatt, hátha megtalálom. Még jó hogy hétvége van, így egész nap kereshetek, mert nem akarom megtartani.

A piros anyagot magamra vettem, mivel ma hidegebb volt mint àltalában szokott lenni. Fejemre húztam a kapucnit hogy a szél ne tudja tönkretenni annyira a hajamat. Olyan jó illata van.

Úgy döntöttem hogy elmegyek oda ahol odaadta. Hátha megint ott lesz a környéken. Legalább is remélem.

•••

Itt sétálhatok már vagy egy fél órája, de egy árva lélek sincs erre.

Éppen a hetekkel ezelőtti sikátor előtt sétáltam el, mikor megakadt a szemem valamin. Visszább mentem hogy meg tudjam nézni hogy mit is láttam szemem sarkából. Amint megláttam hogy mi van, térdeimre rogytam.

Az a két férfi akik megtámadtak, ott feküdtek a földön. Oda kúsztam az egyikhez. Halott volt. A vérébe fulladva halt meg. A másikhoz is odamentem. Sok késszúrás a hasán.

Biztos hogy itt vannak már pár napja, a szagból ítélve.

Remegő lábakkal felálltam, és elkezdtem kihátrálni a sikátorból. Annyira lesokkolódtam a látottak miatt, hogy szemeim megteltek könnyekkel.

Miért csinálna valaki ilyet? Ki ölte meg őket? Ilyen gondolatok jártak a fejemben, miközben utat engedtem könnyeimnek. Nem tudom miért de mindíg is el tudtam magam sírni hogyha egy idegennek baja esett.

Tovább hátráltam. Minnél messzebb akartam kerülni a gyilkosság helyszínétől. Észre se vettem hogy leléptem az úttestre, csak akkor mikor meghallottam a hangos dudálást.

Megálltam és a hang irányába fordítottam a fejemet. Ott helyben lefagytam. Mozdulni akartam de a testem nem mozdult.

Csak annyit éreztem hogy valaki megragadja a csuklómat és visszaránt a járdára.

- Hülye picsa! Figyeld az utat! - kiabálta az autós, ahogy meg sem állva hajtott tovább egyenesen.

Nem törődve vele, felnéztem megmentőmre. Ugyan az a férfi volt aki hetekkel ezelőtt is megmentett.

Csak megtaláltam. Igaz hogy sokkot kaptam és majdnem elütöttek de mindegy.

- Jól vagy? - mormolta maszkja alatt. Én csak egy aprót bólintottam, ő pedig elengedte a csuklómat. - Akkor jó. - ezzel elkezdett elsètálni.