Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 23. rész~

Az iskolában az egyik szünet alatt a tanáriban angol dolgozatokat javítgattam.

Hát had ne mondjam eléggé pocsékak lette, pár darab kivétellel.

Ahogy látom sokan elfogadtàk hogy nem tanultak, de pár kivétel volt akik csaltak.

Nem értem. Azt hiszik hogy suta vagyok? Mert akkor tévednek. Nagyon is látom hogy mikor puskázik egy diák és mikor nem.

És ha arra van idejük hogy megcsinálják a puskáikat, akkor arra miért nincs, hogy tanuljanak?... De legalább foglalkoztak a témával.

Egy töméedeknyi dolgozatjavítás után, dolgozatokkal a kezemben felálltam, és elhagytam a tanárit, és a folyosón kezdtem el mászkálni.

A folyosón a diákok sutyorogtak valamiről, de nem nagyon foglalkoztam vele. De amikor egy diák tömeget, akkor már eléggé elkezdett bennem gyülemleni a kíváncsiság.

Egy kicsit befurakodtam az embertenger közé, hogy jó kilátást kapjak a suttogások témájára.

De mikor megpillantottam azt a személyt akire még álmomban sem gondoltam volna hogy ide jön, a lábaim a földbe gyökereztek.

Még levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra, de gyorsan észe kaptam és miután elég hangosan káromkodtam egyet, amit persze meg is hallott, egyenesen rám nézett.

Én azonnal irànyt váltottam és futólépésben próbáltam meg elhagyni a helyszínt.

Mi a jó Istent keres itt?... Nem értem.. Yoongi.. Miért csinàlod ezt?

Ha őszinte vagyok, már régen megbocsátottam neki kinden tette miatt, mert ha nem tette volna meg a dolgait, akkor nem lenne egy gyönyörű kisfiam, és nem lenne egy szerető vőlegényem akiben megbízok.

Persze bánt hogy nincs mellettem, és hogy nem szeret, hogy lemondott rólam, és a kicsiről... Ha pedig nagyon, nagyon őszinte akarok lenni saját magammal, a szívem leges legméllyén még mindíg érzek iránta valamit, amit nem akarok.

De csak azért mert ő volt az első olyan személy akit teljes tiszta szívemből szerettem...

Éppen kanyarodni akartam, mikor belefutottam az egyik kollégámba, aki meg is állított.

- Jöjjön kérem, be kell mutatnom magának és a többi munkatársának az újoncot. - ezzel magamra is hagyott.

Egy kis idő szenvedés után elmentem a megbeszèlő terembe, ami nem is terem volt, inkább egy kis szoba. Általában ott mutatják be az új munkatársakat meg ilyenek.

Egy kis kopogás után betessékeltem magamat, azonnal megláttam hogy már Yoongi is bent van. Ahogy meglátott betoppanni szemei felcsillantak.

- Na hogy végre mindenki itt van. - sóhajtott egyet az igazgató. - Szeretném bemutatni nektek az új munkatársatokat, Min Yoongit. - mutatott a már számomra jól ismert személyre. - Mr. Min, kérem mutatkozzon be. - kérte meg az igazgató, mire kizökkent az engem való bàmulásból.

- Min Yoongi vagyok, 25 éves. Én leszek az új zenetanár, és mivel hallottam hogy Mrs. Whitenak nincsen a táncórán páraj. - nézet rám mint egy kisgyerek. - Negkértem az igazgató urat hogy had legyek én a párja. - hangján hallottam hogy nagyon boldog valami miatt.

Ez életem egyik legrosszabb napja a sok közül. Csak haza akarok menni...

Miután befejeztük a beszélgetést, kirohantam az ajtón.

Mivel most a huszon öt perces szünet kezdődött el, ezért úgy döntöttem hogy keresek valami olyan helyet ahol elbújhatok.

Futólépésben futni kezdtem mikor meghallottam Yoongi hangját, és hogy siet utánam.

Nem érdekelt még az sem hogy bármelyik pillanatban kitörhetett volna a bokám, csak futottam nehogy utolérjen. Nem akartam vele beszélni.

Gyorsan berohantam az öltözőmbe, amivel majd vele is kell osztozkodnom. Ezek nem normálisak.

Egy halk nélkül becsuktam az ajtót. Léptek hangját hallottam meg közeledni.

- Kérlek Angela. Gyerek elő. - kérlelt, ami nem igazán érdekelt. Kérlelhet amennyire csak akar akkor sem jövök elő.

Leültem a bent lévő padra, mikor meghallottam egyre csak hallkuló lépteit.

Mi a jó Istenért jött ide?.. Miért?...