Killing Compulsion [Suga ff.]

~21~

Az éjszaka közepén arra riadtam fel hogy valaki benyit a szobámba. Na jó. Nem e miatt riadtam fel. Rémálmom volt. Újra álmodtam azt ahogy megöltem azt a férfit... Mardos a bűntudat.. Biztos hogy cselekedhettem volna máskèpp...

Az ajtóhoz néztem és megláttam Sugát. Kicsit összébb húztam magamat. Becsukta, és bezárta maga mögött az ajtót.

Alvást szimuláltam, mikor felém fordult. Hallottam halk lépteit felém közeledni. Lépéseinek hangja megszűnt, mikor ágyamhoz ért.

- Tudom hogy ébren vagy. - azonnal megàllt a szívem is. - Ülj fel, és ne szimulált. - rideg hangjától megrémülve, csak tettem amit mondott.

Egy boxer volt rajta és egy póló.

- Menj odébb. - utasított. Odébb mentem ő pedig azonnal befeküdt a puha ágyba, a meleg takaró alá.

- Miért nem a saját szobádban alszol? - néztem le rá.

Ő csak morgott egyet, és kezét a mellemre tette és lefektetett maga mellé. Hírtelen levert a víz ahogy megérintett. Nem engedte el keblemet.

- Nincsenek kérdések. - bújt oda hozzám.

- Elengednél? - olyan halk voltam hogy örültem neki hogy meghallotta.

- Persze. - kuncogta el magát ahogy elengedett. Annyira kényelmetlen volt az a pozíció amiben feküdtem, hogy muszáj volt felé fordulnom.

Fejeink egy szintben voltak, és csak szemeztünk egymással. Kezét a derekamra csúsztatta, és egy kicsit közelebb húzott magához.

A szívem olyan gyorsan vert hogy már rendesen fájt. Nem tudom hogy miért ilyen a szívem amikor a közelembe kerül. Hülye szív...

Becsuktam a szemeimet és próbáltam elaludni. Mikor majdnem sikerült, akkor Suga hallkan megszólalt.

- A történtek miatt ne legyen bűntudatod. Életet mentettél. - döntötte homlokát az enyémnek.

Szavai miatt kicsit megnyugodtam. Kezemmel átöleltem törzsét, és hozzá bújtam.

Nem tudom mi ez az érzés ami bennem van... Miért érzem ezt iránta?...

•••

Reggel arra èbredtem hogy valami puha és meleg nyomódik az ajkaimnak. Óvatosan kinyitottam a szemeimet és azonnal megláttam hogy Suga ad egy lágy csókot az ajkaimra.

Túl fáradt voltam az ellenkezéshez, így hagytam hogy tegye amit akar. Egyszerűen semmi életkedvem nincs.

Folyamatosan azon forog az agyam hogy mit tettem. Hogy egy gyilkos lett belőlem. Mocskos vagyok...

- Olyan dögös voltál tegnap este ahogy megölted azt a férget. - suttogta ahogy a hátamra fektetett. - Ahogy vér borította a fehér ruhádat és az arcodat, kezeidet. - bújt nyakamba.

Nem szóltam semmit, nem csináltam semmit. A testem itt volt, de a gondolataim teljesen máshol jártak.

Ő csak tevékenykedett, de elégedettlen volt azzal hogy nem csináltam semmit. Csak feküdtem.

- Unalmas vagy. - duzzogva leszállt rólam és kiment a szobámból, és bevágta az ajtómat.

Feküdtem egy pár percig mozdulatlanul, majd kikeltem az ágyamból. Mindenem fájt.

Bementem a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe.

Szőke hosszú hajam kócos volt. Bőröm fehérebb volt mint valaha. Szemeim üvegesek, és szemeim alatt sötét karikák éktelenkedtek.

Kinyitottam a gyógyszeres szekrényt és elkezdtem kutakodni. Találtam egy orvosi szikét.

Tisztának tűnt, de azért lefertőtlenítettem. Nem tudom hogy miért volt a szekrényben de nem is érdekel.

Sosem gondoltam volna hogy ilyet fogok csinálni.

A szike élét alkaromhoz helyeztem, és végighúztam a bőrömön. Nem nyomtam mélyre, csak annyira hogy a vérem follyon.

Fájt. Nagyon...

Lefertőtlenítettem a tárgyat és visszatettem a helyére.

A vágást nézegettem. El fog tűnni. Nem karcoltam, de nem vágtam annyira mélyre hogy varrni kelljen meg ilyenek.

Lemostam a vért, elállítottam a vérzést és kifertőtlenítettem a sebet. Bekötöttem, mert miután kifertőtlenítettem, egy kicsit mèg folyt a vér.

Kimentem a fürdőszobához, odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyt, majd visszamentem az ágyamhoz és befeküdtem menedékembe.

Csak el akarok felejteni mindent...