Killing Compulsion [Suga ff.]

~6~

Jin volt az. Lerántotta rólam. Én csak kábultan ott feküdtem.

- Takarodj ki! - utasította, mire az csak gúnyosan elnevette magát.

- Ha elengednèd a pólómat. - flegmán felvigyorgott Jinre, aki elrángatta a fiút az ajtóig és kirakta a szobából. - Majd befejezzük később. - kacsintott, majd sarkon fordult és elment.

- Szerintem se! - kiabálta utána Jin. - Ez mi volt? - háborodott fel, miközben rám nézett. Én csak ráztam a fejemet, jelezve neki hogy nem tudom.

Oda jött hozzàm, majd felemelt. Teljesen rábíztam magamat. Kivitt a szobából egyenesen az étkezőbe, majd leültetett az egyik székre.

Bement a konyhába, majd egy tál kimchivel jött vissza. A nyál is összefutott a számban ahogy az ételre néztem.

- Jó étvágyat. - mosolyogva tette le elém a tálat és a pálcikákat.

Kezembe vettem a pálcikákat, és azonnal nekikezdtem az evésnek.

- Ízlik? - könyökölt le az asztalra, miközben végig nézte ahogy eszek. Én teli szájjal hevesen bólogattam. Ő csak elkuncogta magát. - Akkor jó.

•••

Miután megettem az ételt, megkértem Jint hogy had mehessek ki. Azt mondta hogy van egy udvaruk ahová kimehetek, csak először mosakodjak meg.

Ès most itt fekszek a fürdőkádban, és pihenek. Már rég végeztem, de jól esett a meleg víz.

Mikor elhatároztam hogy kiszállok, nagy nehezen kimásztam a kádból. Magam köré tekertem a törülközőmet, és a falnak támaszkodva óvatosan kisétáltam.

Az ágyon megláttam egy fehér ruhát, egy kis cetlivel mellette.

Óvatosan leültem az ágy szélére ès felvettem a cetlit.

"Csak neked. Remélem felveszed. ;)
A.D"

Szemügyre vettem a ruhát. Hosszú volt, és nagyon puha. Egy masni volt a derekàn.

Tanakodtam hogy felvegyem-e, mivel kint az udvaron valószínűleg össze fogom piszkolni, de végül úgy döntöttem hogy megpróbálom tisztán tartani.

Felvettem az egyik fehérneműmet amit Jin hozott nem rég, majd felvettem a ruhát is. Hátul szorítottam a masnin, felálltam, és remegő lábakkal elindultam kifelé.

Ebéd után Jin adott nekem fájdalomcsillapítót, amik hatnak egy kicsit, csak ha sokat mozgatom őket olyan mintha össze akarnának roskadni.

Kiérve a szobámból a nappaliban megláttam három fiút. Két ismeretlen fiú videójátékokkal játszott, a harmadik pedig a rózsaszín hajú alacsony fiú volt akivel találkoztam már a pincében. Jimin azt hiszem.

Remegvi kifújtam a bent tartott levegőt, majd elkezdtem settenkedni, remélkedve hogy nem vesznek észre. Tévedtem.

Jimin a szeme sarkából észrevett, és vidáman felpattant és odajött hozzám. Próbáltam az ajtó felé futni, de hátulról átölelt és magához ölelt.

- Hová hová? - játékosan suttogta a fülembe, miközben kezeit csipőm kèt oldalára helyezte, de közben szorosan tartott magához, és elkezdte mozgati a csípőjét, miközben a kezeibel ugyan úgy mozgatta az enyémet.

Kezeimmel próbáltam leszedni az övéit, de csak jobban belemarkolt.

- Ki ez a kiscica? - kérdezte az egyik kanapén ülő fiú, ahogy leállította a játékot. Barna haja volt és zöld melírcsíkok voltak benne.

- Aww, szegény kis nyuszi fél. - álltak fel és elkezdtek felénk jönni.

A lábaim egyre jobban adták fel a szolgálatot, ahogy egy helyben álltam.

A magas lila hajú fiú elém állt és nagy kezeit a derekamra tette. A barna hajú is oda jött, majd megfogta a hajamat és ajkához emelte, és egy vigyorral megcsókolta.

Próbáltam szabadulni, de hiába. Túl erősek voltak hozzàm képest. Megéreztem hogy Jimin egyik keze egyre feljebb szökött.

- Ne. - zavartan lehajtottam a fejemet, mire a hátam mögül meghallottam kuncogását.

- Igen Jimin. Ne csináld. Bele se fér a kis kezedbe a melle. - nevette el magát a barna hajú. Csak nevettek amíg Jimin bosszankodott.

- Ha nem engeditek el akkor eltöröm a kezeiteket! - azonnal megállt mindegyikőj a mozgással.

- Nem látom rajta a nevedet. - nevetett Jimin.

Éreztem ahogy megragadták a karomat és kirántottak a karok fogságából, de Jimin gyorsaj a másik kezem után kapott.

- Ereszd el! - szűrte fogai közül idegesen. A rózsaszín hajú fiú csak elvigyorodott, majd egy erőset rántva a karjai közé zárt.

- Nem a tiéd. - szorított magához.

- Szerezz magadnak. - szorított rá a karomra idegesen.

- Akkor itt az idő ezen változtatni. - nézett rám, és vigyorogva egyre közelebb hajolt az arcomhoz.

Miért?...