Killing Compulsion [Suga ff.]

~3. évad 19. rész~

Yoongi szemszöge

Hol vagyok? Mi történt? Miért van ilyen sötét?

Fájó fejjel ébredtem egy székhez kötözve.

Próbàltam kinyitni a szemeimet, de sajnos rá kellett hogy jöjjek arra hogy valamilyen ruha anyaggal vannak eltakarva.

Mióta lehetek itt?

Elkezdtem kezeimet ràngatni egy kicsit, hátha tudok lazítani a kezeimet összekötő kötelen, de annyira szorosan voltak megkötve hogy az anyag csak belevágott a bőrömbe.

A szék nyikorgása töltötte meg a szobát. Szívem heves dobogását a füleimben hallottam.

Próbálkozásaim közepette meghallottam ahogy kinyitódik egy ajtó, majd egyre hangosodó léptek kezdtek el felém közeledni.

- Ébren vagy? Végre. - hallottam meg egy ismeretlen fèrfi hangot, ami valószínűleg hozzàm szól.
- Màr azt hittük hogy meghaltál. - nevette el magát egy kicsit.
A vigyor tisztán kivehető volt a második mondatnál.

- Hol vagyok? - kérdeztem meg, fejemet a hangok irányába fordítva.

- Azt neked nem kell tudnod. - szólalt meg egy màsik férfi hang.

Meghallottam egy pár cipő hangját ahogy valaki felèm sétál.

- Ne gyere a közelembe! - kiabáltam rá, és már rúgtam volna bele abba akárki is indult meg felém, de sajnos a lábaim a szék két első lábàhoz voltak kötözve.

A fejem mögött eloldozta a rongyot és levette a fejemről, így azonnal megláttam az öt maszkos férfit a szemeim előtt.

- Ki bízott meg titeket? Mit akartok? - morogtam oda nekik idegesen, leplezve ezzel a legbellül felgyülemlett félelmemet.

- A megbízónkról nem kell tudnod, és valószínűleg felboncolunk és eladjuk a szerveidet jó pénzért. - lépett előrèbb egy vörös hajú.
- Eléggè egészségesnek tűnsz hozzà. - biccentette oldalra a fejèt egy kicsit.

- Vagy videóra vesszük azt ahogy megkínozunk és egy snuff filmet készítünk a nyers anyagból és azt adjuk el. - vágta zsebre a kezeit egy másik.

- Csak engedjetek el okè? Vissza akarok menni a családomhoz, mert vàrnak rám. - hajtottam le a fejemet, mire megéreztem hogy az egyik belemarkolt a hajamba és felegyenesítette a fejemet hogy rájuk nézzek.

Amilyen erővel ràntott a hajamon, a fájdalom hatására összeszorítottam az állkapcsomat.

- Minket nem èrdekel hogy van családod. Hogy haza akarsz menni. - hajolt közel hozzàm egy sapkás srác.
- Minket csak a pénz èrdekel amit érted kaphatunk.

Megelégelve a közelségét fogtam és a szàmban lévő nyálat egyenesen az arcába köptem, ami hatásàra arcom találkozott a öklével.

Megragadott próbám nyakànál fogva és megrántott.

Éreztem a fémes ízt a szàmba az ütés után, és azt hogy egy kicsit kifolyt a számból egyenesen a fehèr pólóbra.

- Hagyd. - szólalt meg valószínűleg a kis banda vezetője, de még mindíg nem engedett el.
- Ez nem kérés volt. Engedd el! - parancsolt rá, leràntva a karját a pólómról.

A vezérük hangja kicsit ismerős volt, de fogalmam se volt hoz honnan.

- Nem akarjuk már MOST megölni. - fordult kis csapata irányába.
- Te pedig ne köpködj, vagy bevarrom a szád. - fenyegetett meg.

- Meddig voltam eszméletlen? - pillantottam fel, lenyelve a vèremmel keveredett nyálamat.

- Úgy lassan egy másfèl hete. - azonnal összeszorítottam a kezeimet egy ökölbe.

Angela tuti hogy halálra aggódja magàt, ès teljesen ki van szolgáltatva Namjoonnak.

Gondolataimból az rángatott vissza hogy valami fura volt. Valami hiányzott.

A gyűrűm. Hol a gyűrűm?

Nem èreztem a házassági gyűrűmet a gyűrűsujjamon. Végig néztem rajtuk összeràncolt szemöldökökkel.

- Hol van?

- Mi? Használd a szavaid. - jött közelebb egy alacsonyabb férfi.

- A gyűrűm. - rántottam egyet a kezeimen.
- Hol van a gyűrűm?

- Erről beszélsz? - vette elő az egyik szeretett ékszeremet.

Egy vékony láncra volt felvezetve.

- Igen. Add vissza. - követelődtem, ő pedig ismét zsebre vágta.

- Nem. Ahová te fogsz kerülni úgy se lesz rá szükséged. - tette súlyát egyik lábáról a másikra.

A méreg egy pillanatra elborította az agyamat, és nem bírtam tisztán gondolkodni.

- Ha kiszabadulok ebből a székbők kinyírlak titeket egytő-egyig. - vigyorogva néztem ràjuk őrült szemekkel.

Teljesen meglátszódhatott rajtam hogy egy jó idege nem szedtem be a gyógyszereimet, amikről ők valószínűleg nem tudnak, de én éreztem.

- Majd meglátjuk. -nevetettek fel, majd visszakötözték a szemkötőt a szemeim elé.

Csak kerüljek ki innen...