Killing Compulsion [Suga ff.]

~20~

Elhagyván a vidámparkot, és kézenfogva elindultunk haza.

Az utcák üresek és csendesek voltak. Csak az utcalámpák fénye világított.

Jiminivel aprób beszélgetésekbe bonyolódtunk, majd mindíg beállt a csend. Nem az a tipikus kínos fajta, hanem a kellemes.

Mind a kettőnk kicsit fázott, az esti hideg szellők miatt. De még tűrhető volt.

- Amúgy... Miért eszel keveset? - hajtottam le egy kicsit a fejemet.

- Mert kövér vagyok. - erre a mondatra azonnal felkaptam a fejemet.

- Ki mondta ezt? - éreztem ahogy elöntött egy kicsit az idegesség.

- Senki. - érezhető volt hogy hazudnik. - De ha ettől boldog leszel, akkor enni fogok. - mosolygott édesen.

- Csak nem akarom hogy bajod legyen. - puffogtam egy kicsit.

- Aggódsz értem édes~? - kezdte el huzogatni a szemöldökeit, mire én csak meglöktem egy kicsit a csípőmmel.

- Igen aggódok érted. - mosolyogtam. - Mert ma barátok lettünk. Legalább is remélem. - nèztem fel rá kicsit félve.

- Azok vagyuk törpe. - szorított rá a kezemre vigyorogva.

- Baba kezű. - vágtam vissza. Azonnal leolvadt a vigyor az arcáról. - Na, ne vedd magadra. Nagyon aranyos kezed van. - kulcsoltam össze az ujjainkat.

Csak pironkodva elfordította a tekintetét, és megint beállt a csend. Tudom hogy nem haragszik rám.

Ahogy haladtunk előre, egyre jobban úgy éreztem hogy valami nincs rendben. Nagyon rossz előérzetem van.

Csak haladtunk előre, mikor üvegtörtést hallottunk, és csak annyit vettem èszre hogy Jimint valaki berántotta a mellettünk lévő sikátorba.

Oldalra fordultam és megláttam ahogy egy fekete pulóveres, kapucnis, magas alak nekivágja Jimint a falnak és elkezdi folytogatni.

Jimin csak engem nézet, szemeivel segítségért kiabálva. Próbált küzdeni. De nem ment neki.

A hírtelen sokkból felébredve, leraktam a plüssmacit, majd a kuka sarkánál lévő egyik sojus üveget felvettem, és oda rohantam a férfi mögé.

Lerántottam a kapucniàt és minden erőmmel feljbe vágtam. Fájdalmasan kiabálva elengedte Jimint, aki köhögve a földre rogyott.

Vér ès üvegszolánkok voltak mindenhol. Kezeimet vér itatta át.

Ahogy a férfi kiegyenesedet, arcán tisztán látszódott a harag. Elkezdett felém futni hogy elkapjon, de én gyorsabb voltam.

- Pusztulj! - kiabáltam könnyes szemekkel.

Neki futottam és hasába szúrtam a törött üveg megmaradt részét.

- Pusztulj! - imételtem meg magamat, ahogy újra és újra belé szúrtam az üveget.

Szájából vér folyt, de nem halt meg. Hátára esett, én pedig fejéhez álltam és rátapostam a torkàra. Csak tapostam, mintha az életem múlt volna rajta.

Éreztem hogy hátulról valaki gyengéden átölelt, és elhúztt a halottól.

Oldobtam az üveget és megfordultam Jimin kezei között és magamhoz szorítottam.

- Miért? - sírtam el magamat. Ő csak csitítgatott és hátamat simogatta. - Mit tettem Jimin? - omlottam össze teljesen.

- Megmentettél. - suttogta lágyan. - Elmenekülhettél volna. Ettől a férfitől, és tőlünk. De nem tetted. - eltolt magától egy kicsit, majd összetette a homlokainkat. - Megmentettél. Nem tettél semmi rosszat.

- De megöltem! - emeltem meg ahogy egyik kezemet arom egyik oldalára tettem.

- Menjünk haza. - karolta át remegő testemet, és kivezetett a sikátorból. Felvette a plüssmacit, és elindultunk haza.

Az egész utat végig sírtam. Nem akartam elhinni hogy képes voltam megtenni. De ha nem teszem meg akkor megfolytja Jimint, utána velem meg ki tudja hogy mit kezdett volna...

Mikor haza értünk, Jimin azonnal kinyitotta az ajtót. Beérve V és Jungkook ott ültek a kanapén és videójátékoztak, Rap Mon a fotelben ült és újságot olvasott, Jin pedig a konyhában sürgölődött.

- Jimin, mi történt? - nézett fel az újságból RM. Komoly hangjára V és Kook is odafigyelt.

- Megtámadtak, Angela... - nézett rám mindenki. - Angela megölte. - tette le a plüssmacit a földre és magához szorított.

Egyik keze a derekamon volt, a másik pedig a fejemen, ami neki döntötte a mellkasának.

Egész testemben remegtem ahogy visszagondoltam a nemrég történtekre.

- Én ezt nem hiszem el. - nevette el magát gúnyosan Kook. - Angela egy legyet sem tudna bántani, nem hogy egy embert. - meghallottuk ahogy nyitódik az ajtó. Suga jött be rajta, kezében pedig a gyilkos fegyverem volt.

- Kook. Higyj nekem. Én láttam mindent. - mutatta meg a törött üveget mindenkinek.

- Milyen volt? Mi történt? - érdeklődött V.

- Jimint meg akarta folytani az áldozatom, de Angela összetörte a fején ezt az üveget, utána többször is megszúrta, majd eltaposta a torkát. - mesélte el mindenkinek. - Valami elképesztő volt. - ábrándozott.

- Angela... Hogy mit csináltál? - jött ki Jin a konyhából elképedt arcal.

- Jin... - remegve elengedtem Jimint és odamentem hozzá. - Nem akartam. - kösszeimtől nem látva lehajtottam a fejemet.

- Kicsim. - ölelt magához. - Semmi baj. - nyugtatgatott egy kissebb sikerrel.

- Itt meg mi történt? - érkezett meg Hobi is.

- Semmi. - suttogta Jin. - Gyere Angela. - karolta àt a vállamat és kivezetett a nappaliból.

Miért kellett ennek így történnie?...