Killing Compulsion [Suga ff.]

~2. évad 10. rész~

Ez a nap is teljesen normálisan telt. Felkeltünk, lezuhanyoztunk, felöltöztünk, elvittük Haneult az óvodába, elvittük Jimint a fotózására, mivel férfi modellként dolgozik.

Majd engem is kirakott Nam az iskolánál.

Minden rendben telt. A táncórán az a lány nem jelent meg akinek kiadtam a büntetését. Persze nem is számítottam arra hogy megjelenjen. Mert nem tud kitalálni semmi egyedit, csak a fiúk miatt jött a táncórára.

Az az arogáns gyerek persze le se szállt rólam. Egész óràn kérdésekkel bombázott. Persze nem táncal voltak kapcsolatosak a kérdések, hanem a családommal kapcsolatban faggatott.

Már kezdett az idegeimre menni és szaktanárival fenyegettem, mire kicsit visszább vett az arcából.

Hála égnek kicsengettek és gyorsan átöltöztem és siettem is ki az iskolából, ahol Nam már izgatottan várt rám öltönyben, az autójának támaszkodva.

Odaérve hozzá nyakába ugrottam, teljesen hozzá bújva, és egy csókot nyomtam puha ajkára.

Annyira meglepődött a hírtelen történt dolgoktól hogy azt se tudta hogy mi van.

- Mi történt? - ez volt az első kérdése amit meglepetten tett fel.

- Hiányoztál. - öleltem továbbra is, ahogy felnéztem rá.

- Te is nekem. - simogatta meg arcomat, majd ahogy elengedtem kinyitotta nekem az ajtót és be is ültem az anyósülésre, ő pedig beült a volán mögé és elhajtottunk.

•••

Az egész úton meséltünk egymásnak hogy milyen volt a napunk.

Mikor meséltem neki DoYoonról, azonnal elkezdte hogy szívesen bejön és beszél a fejével, hogy állítson magán mert rossz vége lesz.

Mondtam neki hogy nyugodjon meg és majd elintézem a magam megszokott módján.

Megkértem hogy had mehessek vele be a céghez, mert szertnèm látni hogy a kis csapat mit csinál, hogy állnak a felkérésekkel, és gyakorolnom is kellene.

Miután megszültem Haneul és kihevertem a szülést, a cégnél megkértem az edzőt hogy tanítson meg verekedni hogy megtudjam magamat, Haneul és Namot védeni.

Jooninak először nem tettszett az ötlet hogy verekedni tanuljak, de idővel megbékélt a tudattal hogy már nem vagyok olyan törékeny mint a legelső találkozàsunkkor.

A céghez érve leparkolt egy szabad helyre majd mind a ketten kiszálltunk az autóból.

Mellém állt én pedig belekaroltam a kezébe, és elindultunk befelé a hatalmas épületbe.

Beérve mindenki aki ott volt köszönt nekünk, mi pedig ugyan ezt viszonoztunk.

Beszálltunk a liftbe, majd Nam megnyomta a gombot, de a lift ajtaja nem csukódott be. Már vagy harmadjára is megnyomta de még mindíg nem reagált semmit.

Nam csak elnevette magát hogy milyen szerencsétlen.

- Na, a liftet is elrontottad. - viccelődtem egy kicsit elnevetve magamat.

Egy ideig még próbálkozott, mikor megnyomtam a liftet és az ajtaja becsukódott.

- Naaa, még próbálkoztam volna. - biggyesztette le ajkait, mire egy puszit nyomtam a szájára.

- Majd legközelebb próbálkozol. - kuncogtam el magamat egy kicsit.

A lift ajtaja kinyílt és kiszálltunk belőle. Útjaink a folyosón elválltak.

Elindultam a kis csapatom irodaszerűségébe, majd ahogy az ajtóhoz érve bekopogtam, majd benyitottam.

A kis csapatom bent volt és dolgoztak.

- Sziasztok. Hogy vagytok? - mosolyogva csuktam be az ajtót magam mögött.

- Szia. - köszöntek egyszerre.

- Minden fantasztikusan megy. - válaszolt kérdésemre MiCha, mire a többiek eggyetértően bólogattak.

- Fantasztikus. - mosolyogva mentem gépem és íróasztalom elé.

Leültem székembe és kezembe vettem a maszkot amit Haneullal díszítettünk ki.

Egy fehér maszk, amit Haneul sminkelt ki. Egy rosszul kisminkelt fehér maszk, aminek alkoholosfilcel megcsináltam a szemöldökeit, és felírtam a homlokára hogy 'GOD'.

(The purge-ös maszk. Kedvenc filmem😄.)

Mosolyogva nézegettem a maszkot, majd letettem vissza a helyére.

Bekapcsoltam a gépemet és megnéztem az e-mailjeimet, hátha kaptam felkérést.

És igazam volt. Nem is keveset kaptam. Elkezdtem átolvasni az üzeneteket, de egy különösen megragadta a szemeimet.

Amint elolvastam hogy miket írt, és a szívem szakadt meg. Sugar_Sweet néven mutatkozott be a levélben.

Elmondta hogy a szülei bántalmazzák, az iskolában pedig cikizik és piszkálják mert nem viselkedik lányosan.

Nem hiszem el hogy ilyen kegyetlenek az emberek.

Egy percig sem kellett gondolkodnlm azon hogy elválaljam-e vagy sem.

Írtam neki egy válaszüzenetet, hogy küldje el minden embernek a nevét és pàr informàciót azokról akiket meg akar leckéztetni.

Amint elküldtem az üzenetet, azonnal azon kezdtem el agyalni hogy hogyan fogom őket megleckéztetni.

Senki nem érdemli meg hogy így bánjanak vele, csak azért mert nem úgy viselkedik mint a többiek.