Killing Compulsion [Suga ff.]

~3. évad 2. rész~

- Kelj fel. - figyeltem ahogy Haneul eléggé morcosan próbálja felébreszteni Yoongit.

Mosolyogva egy bögre kávéval a kezemben mentem oda hozzá.

- Ezzel próbáld meg felébreszteni. - adtam oda neki óvatosan a meleg bögrét.

- Borítsam rá? - emelte meg az egyik szemöldökét, én pedig azonnali tiltakozásba keztem, mielőtt még tényleg megtennè.

- Add oda neki. Ne öntsd rá! Ne érintsd hozzá! - sóhajtottam egy kicsit.
- Csak add oda neki hogy igya meg. Ha megissza nem fog visszamenni aludni. - simítottam meg a fejèt.

- Rendben. - kínylódott szemeit lehunyva.

- Megyek felébreszteni a húgodat. - adtam egy puszit a feje búbjára, és elhagytam a hálószobánkat.

A gyerekek szobájàba érve odamentem a kis fehér gombóchoz ami az ágyon feküdt.

- Cica. Itt az idő hogy felkelj. - guggoltam le, és kezdtem el simogatni YoonJi hátàt.

Morgott egy párat álmában, mire végre felém fordult.

- Anya? - szemeit ki sem nyitotta. Olyan kis édesen nézett ki.

- Igen kicsim? - simogattam meg puha, kisimult arcát.

- Miért kell felkelni? - ült fel fàradtan, és végre kinyitotta a kis cica szemeit.

- Mièrt? Nem szeretnél találkozni a barátaiddal? - kuncogtam egy kicsit, miközben megigazítottam kócos haját.

- Nem. - ásított egy nagyot.

Közben megérkezett Haneul is. Annyira imádom őket.

- Na felébredt? - nevettem egy aprót, ő pedig egy bólintással válaszolt.

- Gyere hugi. Segítek. - ölelte magához szorosan YoonJit és kiemelte az àgyból, majd letette làbait a földre.

- Ne segítsek? - érintettem meg Haneul vállát.

- Nem kell anya. De azért köszi. - vidáman elmosolyodott. Egy puszit nyomtam feje búbjára, majd hagytam hogy elmenjenek készülődni.

Mikor visszamentem a hàlószobánkba, megpillantottam szerelmemet az ágy szélén ülve a kàvéját iszogatva.

- Szia. - mosolygott rám fáradtan, majd egyik kezèt kinyújtotta felém, ès pedig közelebb mentem hozzá és megfogtam csontos mancsàt.

- Hogy vagy? - ültem le mellé. Mèg szerencse hogy időben vagyunk.

- Tökéletesen. - villantotta meg a fehér fogait.

Kezét arcomhoz emeltem ès egy puszit nyomtam kézfejére.

Szemeibe nèztem, ès làttam bennük a boldogságot, meg valami mást is ami a boldogság mögött rejtőzött.

- De valami csak van. - sóhajtottam ahogy felàlltam a felàlltam a helyemről.
- És mèg mielőtt rákérdeznèl hogy miből gondolom, làtom a szemeidben hogy baj van. - odamentem a szekrényünkhöz és kinyitottam.

- Csak... - kezdett bele szenvedve, majd hallottam ahogy egy mèly levegőt vesz.
- Néha elgondolkozok azon hogy jó apa vagyok e.. - szinte alig hallottam amit mondott, annyira elhalkult.

Hàtranéztem rá és arcàt fürkèsztem.

- Mindent megpróbálok megtenni hogy megbèkéljen velem, de egyszerűen olyan mintha csak magam alatt vágnàm a fàt. - markolászta a kezében lèvő bögrét.
- Tudom hogy türelmesnek kell lennem, meg minden, csak fàj. - letette a bögrét, ès ő is odajött a szekrényhez és elkezdtünk öltözködni.

- Jó apa vagy. Csak hagyj neki időt. Érthető hogy miért ilyen. Te is így reagàlnál ha kiderülne hogy a férfi aki nevelt nem is az apàd. - öltöztem àt teljesen.
- Meg fog békélni. - öleltem àt ahogy ő is vègzett.

Szorosan körémtekerte karjait. Eléggé megviszeli Yoongit ez az egész...

Meghallottam ahogy az ajtóból valaki megköszörüli a torkàt, mire mind a ketten odakaptuk a fejünket.

- Anya, apa! Nézzétek milyen jól nézek ki. - engedte el a bàtyja kezét YoonJi és odarohant hozzànk.

- Nagyon szèp vagy kicsim. - emelte karjai közè a kislányt Yoongi.

- Han választotta ki a ruháimat. - hajtotta kis fejét vállára, miközben az emlegetett is bejött a szobába.

- Szívesen hugi. - mosolygott szélesen, a kicsi pedig szégyenlősen egy kis mosolyra húzta a szàjàt.

- Na menjünk. - fogtam meg kisfiam kezèt, és mind a nègyen elindultunk a bejàrati ajtóhoz.

Az én három örömöm.