Killing Compulsion [Suga ff.]

~3. évad 25. rész~

Lassú léptekkel sétált elém, majd hírtelen átölelte nyakamat, ami hatására annyira meglepődtem hogy még levegőt se bírtam venni.

Angela felé pillantottam, aki ugyan olyan meglepettnek tűnt mint én.

Összeszedve magam kezeimet óvatosan dereka köré vezettem és magamhoz húztam.

Vállamba temette arcát, miközben én óvatosan a hátát simogattam.

- Han, jól vagy? - kérdezte meg szerelmem amikor meglátta hogy a fiú egy kicsit megremegett a kezeim között.

- Persze hogy jól vagyok. Miért ne lennék jól? - kérdezte meg elengedve, pár lépést hátrébb állva.

- Rendben? - szólalt meg bizonytalanul.
- Menjetek vissza a szobátokba és próbáljatok meg aludni. - simította meg YoonJi fejét.

- De anyaaa~. - sipítozott a kicsi.

- Ne izgulj. Holnap majd elmegyünk valahová együtt. - adtam egy puszit a homlokára.
- Na és most hallgassatok anyátokra és menjetek szépen pihenni. - emeltem meg, majd tettem le a földre lányomat.

A kicsik visszamentek a szobájukba, majd mi is felálltunk.

- Gyere, segítek neked elrendezni magad. - fogta meg a kezemet, és elkezdett felvezetni a lépcsőn, egyenesen a fürdőszobába.

Becsuktam a fürdőszoba ajtaját magunk mögött.

Angela elengedett, és a kádhoz ment azonnal hogy megengedte nekem a vizet, én közben elővettem az elsősegély csomagot, amire majd szükségünk lesz a sebeim kezelése miatt.

Ahogy a kád megtelt meleg vízzel, elzárta a csapot, én pedig azonnal el is kezdtem levetkőzni.

Mindenem iszonyatosan sajgott, amit szerintem szerelmem is észre vett, mivel azonnal közelebb lépett hozzám hogy segítő kezét nyújtson.

- Gyere, segítek.

Kisegítve engem ruháimból, lassan besegített engem a kádba.

Lábaim remegtek a fáradságtól, a libabőr pedig végigfutott a hátamon ahogy végre meleg víz ért.

Leülve elengedtem egy kellemes sóhajt, próbálva elrejteni a fájdalmaimat amiket éreztem.

- Nem kell szimulálnod. Tisztán látszik hogy fáj mindened. - szólalt meg, ahogy elővett nekem egy törülközőt, lavort és egy rongyot.

A törülközőt letette, a lavorba engedett vizet és a rongyot pedig vízbe áztatta, és elkezdte letisztogatni vele a piszkos arcomat.

•••

- Yoongi, holnap el kell mennünk a kórházba. - magyarázta aggódva.
- Bevarrtam a mély, nyílt sebeidet, de nem tudom megállapítani hogy van egy csonttörésed vagy akármilyen komolyabb sérülésed. - pakolt mindent vissza az elsősegély dobozba, miközben én bekötöztem magam.

- Tudom. - sóhajtoztam.
- De annyira nem akarok. Nem szeretem a kórházakat, se az orvosokat. - nyújtottam ki felé a kezeimet, hogy jöjjön oda hozzám.

- De muszály lesz. - jött oda hozzám, és azonnal átölelte a nyakamat, és pedig fejemet a hasának döntöttem.

Egy pár pillanatig néma csendben voltunk, mikor úgy döntötte hogy meg kell hogy szólaljak.

- Valamit nem mondasz el nekem. - néztem fel rá, államat a hasára téve.

- Mi? Nem tudom miről beszélsz. - birizgálta lenőtt szőke tincseimet.

- Angelaaa~. - nyöszögtem.
- Tudom hogy van valami.

Kicsit tűnődve kinyitotta a száját hogy megszólaljon, mikor fiunk megzavarta.

- Beszélhetek veled Yoongi? - egy szó nélkül felálltam és mentem ki vele, becsukva magunk mögött a hálószoba ajtaját.

- Mit szeretnél Han? - kíváncsiskodtam, tekintetét firtatva.

- Ki rabolt el?

- Egy pár férfi. - válaszoltam hezitálás nélkül.

- Miért? - tette fel a következő kérdést.

- Ezt én sem tudom. - nevettem el egy kicsit magamat.
- Nem mondtak biztos dolgokat ezzel kapcsolatban.

- Volt megbízójuk?

- Igen volt. - válaszoltam már egy kicsit ridegebben.

- Kicsoda?

- Mi ez a sok kérdés? - gyanakodtam egy kicsit, szemeimet összeszűkítve.

- Én kérdeztem előbb. - tette keresztbe a kezeit mellkasa előtt.

- Namjoon volt. Hallottam az egyik telefonbeszélgetésüket, amit ott folytattak ahol fogva tartottak.
Azt vitatták hogy mikor lesznek kifizetve. - magyaráztam, én is összekulcsolva kezeimet.
- Bárhol felismerem a hangját.. - mormoltam.

- Kösz, csak ennyit szerettem volna. - ment oda a szobája ajtaja elé, de még mielőtt belépett volna, egy olyan szó hagyta el a száját amit soha nem gondoltam volna hogy valaha hallani fogok.

- Jó éjt apa.